A dematerializáció kifejezés a társadalmunk termelési és fogyasztási igényeinek kielégítésére felhasznált anyagok mennyiségének csökkenésére (valójában óriási mértékű csökkenésére) utal. A dematerializáció egy input-orientált stratégia, amely a hagyományos “end-of-pipe” intézkedésekkel ellentétben a környezeti problémákat azok forrásánál kívánja kezelni. A dematerializáció koncepciója szerint a jelenlegi környezeti problémák (mint például az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése) szorosan összefüggnek az áruk és szolgáltatások előállításához felhasznált anyagok és energia mennyiségével: ha az input csökken, az általános környezeti hatás is csökken. A dematerializáció melletti érvek tehát arra mutatnak rá, hogy társadalmi anyagcserénknek (mennyire) kell csökkennie.
A dematerializáció arra a tényre is választ kíván adni, hogy a nem megújuló erőforrások elérhetősége a végéhez közeledik, és hogy egyes fontos megújuló erőforrások, például a halak és a fa, nagyobb fogyasztási arányt mutatnak, mint a reprodukciós arányuk.
A dematerializációt gyakran használják a decoupling kifejezéssel kapcsolatban, és összekeverik azzal. Az erőforrás-dekoupling az erőforrás-felhasználás GDP-ben mért egységnyi gazdasági tevékenységre vetített arányának csökkentését jelenti. A dekuplung általában a gazdaságra és annak tevékenységeire vonatkozik, míg a dematerializáció a Föld kapacitását és annak korlátait veszi viszonyítási pontnak. Általános különbségtétel létezik a relatív és az abszolút szétválasztás között. A relatív szétválasztás akkor valósul meg, ha az erőforrás-felhasználás kevésbé nő, mint a GDP. Az abszolút szétválasztás azt jelenti, hogy a gazdaság növekszik, de az erőforrás-felhasználás legalább stabil marad vagy csökken. Az itt definiált dematerializáció abszolút decouplingként jelentkezne, azaz az anyag- és szénfelhasználás abszolút csökkenése, de a GDP-vel való kapcsolat nélkül.
Néhány nemzet azt állítja, hogy az erőforrás-hatékonysági programjaik eredményeként sikerült elérniük gazdaságuk abszolút decouplingját (azaz a GDP növekedése ellenére stabilizálódott az erőforrás-felhasználás). A valóságban ezekben az országokban az anyag- és szénfogyasztás növekszik. Csakhogy a tényleges erőforrás-fogyasztás azokban az országokban történik, ahonnan egyre nagyobb mértékben importálnak anyagi javakat. Ez felveti a környezeti igazságosság kérdését. Ami a régiók közötti ilyen fizikai kereskedelmi mérleget illeti, Európa a legnagyobb átcsoportosító, míg Ausztrália és Latin-Amerika a környezeti terhek legnagyobb átvevője. Ez az eltolódás keltette Európában az abszolút lekapcsolódás benyomását.
A legtöbb országban azonban relatív lekapcsolódás tapasztalható, ami azt jelenti, hogy az anyagfogyasztás még mindig növekszik, de lassabb ütemben, mint a gazdasági teljesítmény.
Akár relatív, akár abszolút lekapcsolódás történik: a technológiai és piaci alapú megoldások messze nem lesznek megfelelőek a kihívás nagyságrendjéhez, ha a népesség és a jövedelem tovább nő. Ezért az abszolút dematerializációhoz megfelelőbb mechanizmust jelentenek a szén-dioxid- és erőforrás-korlátozások, például a “szivárgás” és a visszapattanás lehetőségét csökkentő cap and trade megállapodásokban elképzeltek szerint (Resource Cap Coalition, 2012). A felső határértékekről szóló megállapodások célja az erőforrás-felhasználás abszolút csökkentésének megvalósítása az évről évre fokozatosan csökkenő erőforrás-kibocsátási egységek révén. Ez folyamatosan átalakíthatja a termelési és fogyasztási mintákat, és ösztönözheti az alacsony anyagfelhasználású termékek és szolgáltatások felé irányuló innovációkat. A tervezett erőforrás-korlátozás hozzájárulhat a gazdaság újbóli lokalizációjához is, rövidebb gazdasági ciklusokkal és nagyobb önellátással.
Ez a glosszáriumi bejegyzés Sylvia Lorek
Lorek, S. (2014) Dematerialisation. In: D’Alisa, G., Demaria, F. és Kallis, G. (szerk.) Degrowth: Vocabulary for a new era. New York: Routledge.
Resource Cap Coalition (2012) Capping resource use – Proposal for a reduction of non- renewable energy use within the EU. Budapest.
További olvasmányok
Dittrich, M., Giljum, S., Lutter, S., Polzin, C. (2012) Zöld gazdaságok a világ körül? – Az erőforrás-felhasználás következményei a fejlődésre és a környezetre. Bécs: SERI.