12-16. Immunkomplexképződés okozta szisztémás megbetegedés követheti nagy mennyiségű, rosszul katabolizált antigén beadását
III. típusú túlérzékenységi reakciók alakulhatnak ki oldható antigénekkel.A kórképet az antigén:antitest aggregátumok vagyimmunkomplexek lerakódása okozza bizonyos szöveti helyeken. Immunkomplexek minden antitestválaszban keletkeznek, de patogén potenciáljukat részben a méretük és a hozzájuk tartozó antitest mennyisége, affinitása és izotípusa határozza meg. A nagyobb aggregátumok megkötik a komplementet, és a mononukleáris fagocita rendszer könnyen eltávolítja őket a keringésből. Az antigénfeleslegnél kialakuló kis komplexek azonban hajlamosak lerakódni az érfalakban, ahol a leukociták Fc-receptoraihoz kapcsolódhatnak, ami leukocitaaktivációhoz és szövetkárosodáshoz vezet.
A III. típusú helyi túlérzékenységi reakció kiváltható az érzékenyített egyének bőrén, akik IgG antitestekkel rendelkeznek az érzékenyítő antigén ellen. Ha az antigént a bőrbe fecskendezik, a szövetekbe diffundált, keringő IgG antitest lokálisan immunkomplexeket képez. Az immunkomplexek kötődnek a hízósejtek és más leukociták Fc-receptoraihoz, ami helyi gyulladásos választ hoz létre fokozott éráteresztőképességgel. A fokozott éráteresztő képesség lehetővé teszi a folyadék és a sejtek, különösen a polimorfonukleáris leukociták bejutását a helyi erekből. Ezt a reakciót nevezikArthus-reakciónak (12.19. ábra). Az immunkomplexek a komplementet is aktiválják, C5a-t szabadítva fel, amely a leukociták C5a-receptorainak lekötésével járul hozzá a gyulladásos reakcióhoz (lásd a 2-12. és 6-16. szakaszt). Ez okozza aktiválásukat és kemotaktikus vonzásukat a gyulladás helyére. Az Arthus-reakció hiányzik azokban az egerekben, amelyekből hiányzik az FcγRIII receptor α vagyγ lánca (CD16) a hízósejteken, de nagyrészt zavartalan marad a komplementhiányos egerekben, ami az FcγRIII elsődleges jelentőségét mutatja a gyulladásos válaszok immunkomplexeken keresztül történő kiváltásában.
12.19. ábra
Az immunkomplexek lerakódása a helyi szövetekben Arthus-reakció (III. típusú túlérzékenységi reakció) néven ismert helyi gyulladásos választ okoz. Olyan egyéneknél, akik már képeztek IgG antitestet egy antigén ellen,ugyanazt az antigént injektálják (tovább…)
A szisztémás III. típusú túlérzékenységi reakció, az úgynevezett szérumbetegség (
Drug-Induced Serum Sickness, inCase Studies in Immunology, lásd az Előszóban a részleteket), nagy mennyiségű, rosszul katabolizált idegen antigén injekciója eredményezheti. Ezt a betegséget azért nevezték el így, mert gyakran követte a terápiás lóantiszérum beadását. Az antibiotikumok előtti korszakban a lovak immunizálásával előállított antiszérumot gyakran használták pneumococcusos tüdőgyulladás kezelésére; a lószérumban lévő specifikus pneumococcus-ellenes antitestek segítettek a betegnek a fertőzés megszüntetésében. Ugyanígy az antivenint (kígyóméreggel immunizált lovak szérumát) ma is használják a mérges kígyók harapásától szenvedő emberek kezelésére.
A szérumbetegség 7-10 nappal a lószérum beadása után jelentkezik, ami megfelel annak az időintervallumnak, amely a lószérumban lévő idegen antigénekkel szemben IgM-ről IgG antitestre váltó elsődleges immunválasz kialakulásához szükséges. A szérumbetegség klinikai jellemzői a hidegrázás, láz, kiütés, ízületi gyulladás és néha glomerulonefritisz. A bőrkiütés kiemelkedő jellemzője az urtikária, ami a hízósejtek degranulációjából származó hisztamin szerepére utal. Ebben az esetben a hízósejtek degranulációját a sejtfelszíni FcγRIII ligációja váltja ki IgG-tartalmú immunkomplexek által.
A szérumbetegség lefolyását a 12.20. ábra szemlélteti. A betegség kezdete egybeesik az idegen szérumban bőségesen jelenlévő oldható fehérjék elleni antitestek kialakulásával; ezek az antitestek az antigénjeikkel az egész szervezetben immunkomplexeket képeznek. Ezek az immunkomplexek megkötik a komplementet, és képesek azFc- és komplementreceptorokat hordozó leukocitákhoz kötődni és azokat aktiválni; ezek viszont kiterjedt szöveti károsodást okoznak. Az immunkomplexek kialakulása az idegen antigén kiürülését okozza, és a soserum-betegség általában önkorlátozó betegség. A második antigénadagot követő szérumbetegség a másodlagos antitestválasz kinetikáját követi, és a betegség általában egy-két napon belül jelentkezik. A szérumbetegség manapság a transzplantáción átesett betegeknél immunszuppresszív szerként alkalmazott anti-limfocita globulin alkalmazása után, valamint ritkán a sztreptokináz – egy bakteriális enzim, amelyet szívinfarktusban vagy szívinfarktusban szenvedő betegek kezelésében atrombolyticus szerként alkalmaznak – beadása után is előfordul.
12.20. ábra
A szérumbetegség az átmeneti immunkomplex-mediált szindróma klasszikus példája. Idegen fehérje vagy fehérjék beadása antitestválaszhoz vezet. Ezek az antitestek immunkomplexeket képeznek a keringő idegen fehérjékkel. A komplexek (tovább…)
A hasonló típusú immunpatológiai válasz két másik helyzetben is megfigyelhető, amelyekben az antigén tartósan fennáll. Az első, amikor az adaptív antitestválasz nem képes tisztázni egy fertőző ágenst, például szubakut bakteriális endokarditisben vagy krónikus vírusos hepatitisben. Ebben a helyzetben a szaporodó baktériumok vagy vírusok folyamatosan új antigént termelnek a perzisztens antitestválasz jelenlétében, amely nem képes eliminálni a szervezetet. Immunkomplex betegség következik be,számos szövet és szerv, köztük a bőr, a vesék és az idegek kisereinek sérülésével. Immunkomplexek képződnek autoimmun betegségekben is, mint például a szisztémás lupus erythematosus, ahol, mivel az antigén fennmarad, az immunkomplexek lerakódása folytatódik, és súlyos betegséget eredményezhet (lásd a 13-7. szakaszt).
Egyes belélegzett allergének inkább IgG, mint IgE antitestválaszt váltanak ki, talán azért, mert viszonylag nagy mennyiségben vannak jelen a belélegzett levegőben. Amikor az ilyen inhalált antigének nagy dózisának újra ki van téve a személy, a tüdő alveoláris falában immunkomplexek képződnek. Ez folyadék, fehérje és sejtek felhalmozódásához vezet az alveoláris falban, ami lelassítja a vérgázcserét és károsítja a tüdőfunkciót. Ez a fajta reakció bizonyos foglalkozásokban fordul elő, például a mezőgazdaságban, ahol ismételten szénapornak vagy penészspóráknak vannak kitéve. Az ebből eredő betegséget ezért nevezik földműves-tüdőnek. Ha az antigénnek való kitettség tartósan fennáll, az alveolarmembránok tartósan károsodhatnak.