Kína ugyan gyorsan cselekedett azon információink alapján, hogy a tiltott, ózonromboló CFC-11 vegyszert gyártják és használják az építőiparban, de ezek az illegális kibocsátások még mindig jelentősen késleltethetik a Föld ózonrétegének helyreállítását.

A Nature folyóiratban ma (december 19-én) megjelent új tanulmány azt vizsgálja, hogy a váratlan CFC-11-kibocsátás milyen késedelmet okozhat az ózonlyuk helyreállításában.

Miután a tudósok tavaly a tiltott CFC-gáz légköri kibocsátásának hatalmas, megmagyarázhatatlan megugrását jelentették, titkos nyomozóink a CFC-11 illegális előállítására és felhasználására vezették vissza a kínai poliuretánhab-ágazatban.

Az új tanulmány, Delay in recovery of the Antarctic ozone hole from unexpected CFC-11 emissions, az okozott lehetséges károkat vizsgálja.

A dokumentum szerint a késedelem akár néhány év is lehet, ha a kibocsátás leállítására irányuló azonnali intézkedések sikerrel járnak – és akár 18 év is lehet, ha a kibocsátás változatlanul folytatódik.

Clare Perry, a klímakampányok vezetője elmondta: “Egyetértünk a szerzőkkel abban, hogy az ózonréteg helyreállításának 18 éves késedelmét feltételező rosszabbik forgatókönyv valószínűtlen.”

“Kína nagyon gyorsan reagált az EIA 2018-as vizsgálataira, és országos szintű végrehajtást hajtott végre, amely jelenleg is tart, és a legfrissebb légköri adatok azt jelzik, hogy a kibocsátások az intézkedések hatására kezdenek csökkenni.

“Másfelől az illegális kibocsátások leállítására irányuló azonnali hatékony fellépés valószínűsége, amely csak néhány éves késedelmet eredményez, meglehetősen optimista forgatókönyv.”

“Továbbra is jelentős bizonytalanságok vannak a ténylegesen történtekkel és az eddigi végrehajtási intézkedések hatékonyságával kapcsolatban. Kína mindössze három illegális CFC-11-gyártó telephelyet talált, viszonylag kis kapacitással, amelyek nem felelhetnek meg a Montreali Jegyzőkönyv technológiai szakértői által becsült illegális CFC-11-termelés szintjének (évi 40-70 000 tonna).”

“Alapvető probléma, hogy nem ismerjük a tényleges CFC-11-termelés szintjét és az új habanyagokban (a “bankban”) jelenleg található mennyiséget, amely végül nagy valószínűséggel a légkörbe szivárog. Ez nagyban befolyásolja a jövőbeli kibocsátásokat, mivel a habfúvási folyamat során a habképző anyag kibocsátása (és az ebből következően a habtermékben maradó CFC-11 mennyisége) nagymértékben változik.”

A 2018-as EIA-jelentés A jéghegy csúcsa szerint ez a 2017-ig létrehozott habtermékekben lévő CFC-11 bank közel négymilliárd tonna CO2-nak (830 000 tonna CFC-11) felelhet meg.”

“Sürgetjük Kínát, hogy erősítse és fokozza végrehajtási erőfeszítéseit, és végezze el a habok átfogó vizsgálatát a helyzet jobb megértése érdekében.” – tette hozzá Perry.