Nem majmok és nem is igazán repülnek, de a repülő makik története most kétszer olyan érdekes lett. Genetikai anyagból kiderült, hogy az akrobatikus főemlősök egyik fajából valójában három van.

A colugóknak nevezett repülő makik valójában nem is makik, de kiváló siklórepülők. Egy bőrhártya a testét lapos ejtőernyővé alakítja, és lehetővé teszi a colugók számára, hogy nagy távolságokat, akár 450 láb (136 méter) távolságot is átrepüljenek a fák tetejéről a fák tetejére. Ezek az emlősök a főemlősök legközelebbi élő rokonai (az ember is főemlős), akik mintegy 86 millió évvel ezelőtt, a késő kréta idején váltak el ettől a csoporttól.

A tudósok eddig csak két colugófajt ismertek, a szunda colugót (Galeopterus variegatus) és a fülöp-szigeteki colugót (Cynocephalus volans).

A szunda colugo csak Indokínában és Szundalandon él, Ázsia azon területén, amely magában foglalja a Maláj-félszigetet, Borneót, Szumátrát és Jávát, valamint számos kisebb szigetet.

A kutatók a Maláj-félszigeten (amely a szárazföldnek számít), Borneón és Jáván élő szunda colugók genetikai anyagát elemezték. A genetikai különbségek elég nagyok voltak ahhoz, hogy az egyes szigeteken élő colugók külön fajokká fejlődtek.

A megállapítást a Current Biology című folyóirat november 11-i számában ismertetik.

A kutatók szerint a fajok közötti szakadás akár 4-5 millió évvel ezelőtt is bekövetkezhetett. Ez idő alatt a tengerszint emelkedése megakadályozhatta a szárazföld és a szigetek közötti közlekedést, legalábbis a colugók számára.

Még ha a tengerszint le is csökkent, hogy a szárazföldi összeköttetéseket feltárja, az erdős terület valószínűleg nyílt, mocsaras vidékké változott. És bár a colugók ügyesen ugranak a fákra, a földön a mozgásképességük a nullára csökken. (A colugók képesek lassan kúszni a földön, de ezt jellemzően csak azért teszik, hogy a fán függőleges helyzetbe kerüljenek.)

“Mivel azokon az alacsonyan fekvő területeken nem telepedtek meg nagy fák, valószínűleg a colugópopulációk nem tudtak újra összekapcsolódni, mert nem volt köztük erdőtakaró” – mondta Jan Janecka, a Texas A&M University vezető kutatója a LiveScience-nek.

Hozzátette: “A colugók valószínűleg követik a tengerszint ingadozását, de az erdőtársulások ingadozását is.”

A most megkülönböztetett colugófajok kissé másképp is néznek ki. A borneói colugók például kisebbek, mint jávai és szárazföldi társaik. És a borneói colugók szőrzetének színe is nagyobb változatosságot mutat, mint rokonaiké, köztük vannak pöttyösek és vannak igazán sötét színűek is.

• Video – Okos főemlősök
• 10 faj, amelyeknek búcsút inthetsz
• Bámulatos állati képességek