Kérdezzük-e meg másoktól, hogyan éreznek? Beszéljünk a disztímiáról

Egy érdekes kérdés: milyen gyakran szánunk időt arra, hogy megkérdezzük barátainkat, családtagjainkat, ismerőseinket, hogyan érzik magukat? Gyakran van valaki, akinek szüksége van a segítségünkre, vagy akinek szüksége van arra, hogy megkérdezzük, hogy vagy? Néha ezekből a kérdésekből olyan paramétereket kaphatunk, amelyek esetleg figyelmeztetnek minket valamire, vagy öntudatlanul segítséget kérnek.

Ezért jött az ötlet, hogy írjak az egyik legnehezebben felismerhető hangulatzavarról, amely azonban ugyanolyan veszélyes lehet, mint a depresszió.

A tartós depressziós zavar vagy disztímia egy krónikus betegség, amely a súlyos depresszióhoz hasonló, de kevésbé súlyos tüneteket mutat. A disztimikus zavar súlyos depressziós epizódjai nagyobb időközönként jelentkeznek, kevésbé intenzívek és tartósabbak.

Ez a mindennapi tevékenységek iránti érdeklődés elvesztését, kedvetlenséget, alacsony önértékelést és az elégtelenség érzését eredményezi, ami a társas kapcsolatok, valamint az iskolai, munkahelyi és mindennapi tevékenységekben nyújtott teljesítmény romlását okozza.

A fő különbség a major depresszióval szemben az, hogy ezek az érzések évekig tartanak, olyannyira, hogy az érintett és a hozzá közel állók úgy gondolják, hogy ez a negatív gondolkodás normális és a személyiségük része.

Ez az érzés állandó, és megfelelő kezelés nélkül idővel romlik.

A tünetek közé tartozik a mindennapi tevékenységek iránti érdeklődés hiánya, szomorúság, depresszió, reménytelenség, fáradtság, energiahiány, alacsony önértékelés, önkritika, alkalmatlanság vagy értéktelenség érzése, koncentrációs és döntési nehézségek, túlzott ingerlékenység vagy düh, csökkent termelékenység, elszigeteltség, bűntudat és múltbeli gondok, étvágytalanság vagy túlfogyasztás, valamint alvászavarok.

A dysthymia kategóriába sorolásához e tünetek kétéves időtartamát tekintik irányadónak.

A következmények közé tartozik a rossz életminőség, a súlyos depresszió, a szorongás, a kábítószerrel való visszaélés, a nehéz kapcsolatok, a mindennapi tevékenységekkel kapcsolatos problémák, a krónikus fájdalom, az öngyilkossági gondolatok vagy viselkedés, a személyiségzavarok és más mentális zavarok.

Ha Ön azonosul ezekkel a tünetekkel, vagy ismer valakit, aki esetleg szenved ezektől, fontos, hogy mutassa meg neki ezt a blogot, és kérje meg, hogy forduljon szakemberhez. Ezeknek a rendellenességeknek a következményei halálosak lehetnek, jobb cselekedni, mielőtt túl késő lenne.

Mindannyian segíthetünk egymásnak életeket menteni!

Mindannyian segíthetünk egymásnak életeket menteni!

Mindannyian segíthetünk egymásnak életeket menteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.