Jahannam (arabul: جهنم) a pokol iszlám megfelelője. Gyökerei a héber Gehinnom szóból erednek, amely egy ősi szeméttelep volt Jeruzsálem városán kívül, ahol a hulladékot elégették. A Korán szerint csak Allah (Isten) tudja, hogy ki kerül a Jahannamba (pokolba) és ki a Dzsannába (mennybe).

leírás

A Korán részletes leírást ad a Jahannamról, amelyet a muszlimok szó szerint és metaforikusan is értelmeznek. Dzsahannamot változatosan írják le, mint egy tüzes helyet, egy félelmetes szakadékot, egy keskeny hidat, amelyen át kell kelni, hogy bejussunk a paradicsomba, és egy csúnya kinézetű szörnyeteget is, amelyet Allah megidézhet (Korán 82.4). Azt is mondják, hogy Jahannamban nő a “Zaqqum” (tüskés fa), amelynek keserű gyümölcse van, amelyet a kárhozottak kénytelenek megenni, hogy fokozzák kínjaikat. Gyümölcsei olyan alakúak, mint az ördögfejek. (Korán 44.46).

Azt mondják, hogy Jahannamnak hét szintje van, ahová a bűnös a tetteitől függően kerülhet. Az iszlámban az ember pokolbeli büntetésének mértéke a bűneitől függ, és így a pokolnak különböző szintjei vannak kijelölve a különböző típusú bűnösök számára. A legsúlyosabb szint az úgynevezett “Hutama”, amely állítólag a vallási képmutatóknak van fenntartva.

Az Ítélet Napja (يوم القيامة)

Az iszlám szerint minden embernek el kell számolnia a tetteivel a “Feltámadás Napján” (Qiyamah) (Korán 71.18). Ezen a napon egy férfi vagy egy nő saját életkönyvét nyitják ki, és számot adnak minden tettükről és minden szavukról (Korán 54.52-53), bár a gyermekkorban elkövetett tettek nem kerülnek megítélésre. Azt mondják, hogy a beszámoló olyan részletes, hogy az illető meg fog lepődni, mennyire átfogó. Azt is mondják, hogy ha valaki tagadja valamelyik tettét, amit elkövetett, vagy nem hajlandó elismerni azt, akkor a testrészei ellene fognak tanúskodni. Az iszlám gondolkodás szerint minden ember, muszlim és nem muszlim egyaránt, felelősségre vonható a tetteiért, és Allah ennek megfelelően fog ítélkezni felettük (Korán 74.38).

Az Ítélet Napjával járó megpróbáltatásokat és megpróbáltatásokat mind a Korán, mind a Hadísz, valamint az iszlám magyarázók és tudós tekintélyek kommentárjai részletesen leírják. Egyetértenek abban, hogy ezen a napon Isten minden eddiginél haragosabb lesz, és még az angyalok is reszketni fognak Isten előtt. Sőt, az emberek annyira félnek ezen a “napon”, hogy maguk a próféták többször is a sallim, sallim, vagyis kímélj, kímélj kifejezéssel fordulnak Istenhez – vagyis “kíméld meg követőidet, ó Isten”. Mohamed életében Mohamed követői, akik az ő halála után eltértek az iszlámtól, az iszlám hitehagyottjai, tűzbe borulnak. Azok, akik elferdítették vagy figyelmen kívül hagyták a Koránt, vagy áttértek egy másik vallásra, szintén a pokol tüzébe kerülnek. Azok azonban, akik valóban hisznek Istenben, és jámborak, akiket az életük során elvégzett rituális mosakodás nyomai miatt Al-Ghurr-ul-Muhajjalunak neveznek, megbánják bűneiket, és visszatérnek a “dzsannába (a kertbe), amely alatt folyók folynak”. A világ elpusztul, a halottak pedig feltámadnak sírjaikból és összegyűlnek, várva, hogy megítéljék tetteiket.

A Korán kimondja, hogy a muszlimok mellett Allah a Könyv többi népét is megmenti a pokoltól, és azok is megmenekülnek, akik nem kapták meg az iszlám igaz üzenetét:

“Akik hisznek Allahban és az Utolsó Napban, és jót cselekszenek, azokat megjutalmazza az uruk; nincs mitől félniük, és nem szomorkodnak”. (Korán 2.62)

A halál után állítólag Azrael arkangyal (más, kevésbé jelentős angyalok segítségével) elválasztja a lelket a testtől, keményen vagy fájdalommentesen, attól függően, hogy az illető mennyire volt igazságos életében (Korán 79.1-2). A lélek és a test szétválasztása után Nakir és Munkar (két iszlám angyal) kihallgatják a lelket a sírjában, megkérdezve:

“Ki a te (urad)?”. “Mi az életmódod?” “Ki a vezetőd?” (Korán 17.71)

Ez az élmény szörnyű és ijesztő lesz, attól függően, hogy az illető igaz volt-e vagy sem.

Az ítélet után minden férfi és nő átkel egy mély szakadékon, ahonnan a Jahannam (pokol) lángjai ugranak fel, az al-Sirât-on (الصراط), egy olyan vékony, tüskés hídon, hogy nem lehet látni. A Hadith azt mondja, hogy a hídon való átkelés azért olyan nehéz feladat, mert a híd olyan vékony, mint egy hajszál, és olyan éles, mint egy kard éle. A hívők és a Dzsannába rendeltek gyorsan és biztonságosan át tudnak kelni, mivel vastag kőhídnak látják, míg mások leesnek erről a hajszálvékony hídról a Dzsahannámba. A hívőket Mohamed próféta egy al-kawthar الكوثر nevű hatalmas medencéhez vagy tó-forráshoz vezeti majd, ahol szomjukat egy fehér színű, édesített tej ízű itallal fogják csillapítani. Azt mondják, hogy aki iszik belőle, soha nem fog megszomjazni. Egy hadíszban azt mondják, hogy az al-kawthar a paradicsom folyója (al-Bukhari, 76. könyv, 583. hadísz.)

Közbenjárás (الشفاعة)

Az “Ítélet Napja” alatt az alapelv az Allah által gyakorolt teljes és tökéletes igazságszolgáltatás. Az ítéletről szóló beszámolók azonban tele vannak annak hangsúlyozásával is, hogy Allah irgalmas és megbocsátó, és hogy ezeket a tulajdonságokat azon a napon meg fogják adni, amennyiben kiérdemlik.

Eljövendölik, hogy ezen a napon az emberiség könyörögni fog a prófétákhoz, hogy járjanak közben az érdekükben, családtagjaik és szeretteik biztonságáért könyörögve. Először Ábrahámhoz, majd Mózeshez, aztán Ádámhoz és végül Noéhoz fordulnak az emberek, akik mind elutasítják, hogy közbenjárjanak értük. Ezek a próféták ehelyett Mohamedre fognak mutatni, mint az emberiség legfőbb közbenjárójára. Egy hadíszban elbeszélik, hogy Mohamed közreműködését és könyörgéseit követően maga Allah jár közben, többször megparancsolva angyalainak, hogy hozzanak ki a Jahannamból (pokolból) mindenkit, aki őszintén vallotta a sahádát, amíg az angyalok vissza nem térnek, és meg nem találnak bárkit, akinek a szívében akár egy atomnyi jóság van, bár azok, akik hamis isteneket imádtak, vagy részt vettek a shirkben (bálványimádásban), nem menekülnek meg a Jahannamból (pokolból), hanem örökre ott maradnak. A közbenjárás után az élet folytatódik, vagy a Dzsannában (paradicsomban), vagy a Dzsahannamban (pokolban).”

A pokolnak mint az örök büntetés lakhelyének más világvallásokban található ábrázolásaival ellentétben az iszlám azt állítja, hogy az ember a pokolba kerülhet, és onnan a pokolban letöltött büntetés után a mennybe juthat. Azt mondják, hogy csak Allah tudja, hogy a bűnösök mennyi ideig maradnak a pokolban. A bűnösök Allah akarata szerint szabadulhatnak. A döntés azonban, hogy a Dzsannába (paradicsomba) vagy a Dzsahannámba (pokolba) kerül-e, egyedül Allah kezében van. Isten tehát a végső döntőbíró és qadi (bíró) abban, hogy ki kerül a pokolba és ki menekül meg.”

Jegyzetek

• Ali, Mohammed Ali Ibn Zubair. A Qiyamah jelei. Iszlám Könyvszolgálat, 2000. ASIN B000KJ4YDK
• Kabbani, Muhammad Hisham. Az Armageddon közeledése: Egy iszlám perspektíva. Az Amerikai Iszlám Legfelsőbb Tanács, 2003. ISBN 978-1930409200
• Khalifa, Rashad. Korán: The Final Testament, Authorized English Version with Arabic Text, Revised Edition IV. Submission.org, 2005. ISBN 978-0972920926
• Smith, Jane I. The Islamic Understanding of Death and Resurrection. Oxford University Press, 2006. ISBN 978-0195156492

All links retrieved March 14, 2018. március 14.

• al-Qiyâmah
• A Qiyamah jelei
• A fény trombitájának két fújása, amely az ítélet időszakát nyitja meg