Play media
Andraka nyertes projektje egy, a diabetikus tesztcsíkokhoz hasonló, a hasnyálmirigyrák korai stádiumban történő szűrésére szolgáló érzékelőből állt. Az érzékelő, amely egyfalú szén nanocsövekkel és emberi mezotelin elleni antitestekkel bevont szűrőpapírból állt, állítólag a mezotelin szintjének mérésével vizsgálta a rák jelenlétét a betegben.
A projekt állítása szerint az emberi vérszérumon végzett tesztek dózisfüggő választ mutattak, és az ő módszere 168-szor gyorsabb, 1⁄26667-szer drágább és 400-szor érzékenyebb, mint az ELISA, 25-50%-kal pontosabb, mint a CA19-9 teszt, és több mint 90%-os pontossággal mutatja ki a mezotelin jelenlétét. Többéves vizsgálatokra lenne azonban szükség annak megállapításához, hogy az új eszköz elég érzékeny és specifikus-e a hasnyálmirigyrák szűrővizsgálataként.
Play media
Andraka beszélt munkájának inspirációjáról – beleértve egy családi barát halálát is – többek között a 2013-as TEDx Nijmegen fórumokon. Munkáját Anirban Maitra, a Johns Hopkins School of Medicine patológia, onkológia és kémiai és biomolekuláris mérnöki karának professzora felügyelete alatt végezte.
Andraka ideiglenes szabadalmat kért a hasnyálmirigyrák érzékelésére szolgáló módszerére, és 2012-ben már kommunikált cégekkel egy recept nélkül kapható teszt kifejlesztéséről.
2013 októberében Andraka vendégként jelent meg a The Colbert Report című műsorban, hogy munkájáról beszéljen.
KritikaSzerkesztés
A Sharon és munkatársai által 2011-ben megjelentetett cikk cáfolja Andraka számos állítását a mezotelin hasnyálmirigyrák biomarkerként való felhasználásának specificitásáról. Konkrétan a csoport kimutatta, hogy a mezotelin szérumszintje egészséges donorokban statisztikailag nem különbözik a hasnyálmirigyrákos betegek szérumszintjétől. Dr. Ira Pastan, a mezotelin felfedezője szerint Andraka módszerének “nincs tudományos értelme. Nem ismerek senkit a tudományos közösségben, aki elhinné az eredményeit”. George M. Church, a Harvard Egyetem genetika professzora szintén aggályokat fogalmazott meg a költségekkel, a gyorsasággal és az érzékenységre vonatkozó állításokkal kapcsolatban. Andraka munkájának újszerűségét is megkérdőjelezték. 2005-ben, hét évvel azelőtt, hogy Andraka megnyerte az Intel ISEF-et, a Jefferson Medical College és a Delaware-i Egyetem kutatócsoportja egy szén-nanocső alapú szenzorról számolt be, amelyet a mellrák diagnosztikájában használnak, és amely az Andraka állítólagosan újszerű módszerével közel azonos módszert alkalmaz. Ezenkívül egy, az Andrakaéhoz hasonló szén-nanocsövön alapuló szenzorról számolt be 2009-ben Wang és társai, a Jiangnan Egyetem és a Michigani Egyetem kutatócsoportja, és egy 2008-as publikációban Shao és társai egy szén-nanocsövön alapuló, a rákdiagnosztikában alkalmazható szenzorról számoltak be, amely az Andrakaéhoz hasonló módszertant használt.
2012-ben Andraka “világszabadalmat” nyújtott be a szabadalmi együttműködési szerződés alapján, amelynek eredményeként előzetes kutatás indult a szabadalmaztathatóság megállapítására. A vizsgálat “a feltalálói tevékenység hiányát” és a 7824925 és 8110369 számú amerikai szabadalomban szereplő technika előtti állást állapította meg. A PCT alapján egyik szabadalmi hivatalnál sem nyújtottak be későbbi szabadalmat, és 2015. június 3-án kiadtak egy “Code 122”-t (európai szabadalmat nem nyújtottak be).
A nyílt hozzáférés szószólójaként bírálták, hogy nem tette közzé nyíltan a felfedezését, hogy bárki felhasználhassa és építhessen rá, majd megpróbált szabadalmat benyújtani rá.