Az It’s Gonna Rain … egy nagyon súlyos darab, amely a kubai rakétaválság árnyékában íródott, és a hangja látványosan megható, intenzív hang a világvégéről szól.

– Steve Reich

Az It’s Gonna Rain forrásanyaga teljes egészében egy 1964-ben, a San Francisco-i Union Square-en készült magnófelvételből áll. A felvételen egy pünkösdi prédikátor, Walter testvér a világvégéről szónokol, miközben kísérő háttérzajok, köztük egy felszálló galamb hangja hallatszik. A darab Noé történetével kezdődik, és az “It’s Gonna Rain” kifejezés ismétlődik, majd végül a darab első felében végig loopolódik.

A felvételhez Reich két normál Wollensak magnót használt ugyanazzal a felvétellel, és eredetileg félúton (180 fokban) próbálta a kifejezést önmagához igazítani. Az 1965-ös pontatlan technológia miatt azonban a két felvétel nem volt szinkronban, az egyik szalag fokozatosan előrébb vagy hátrébb került a másiknál a gépek apró eltérései, az összeillesztett szalaghurkok hossza és a lejátszási sebesség miatt. Reich úgy döntött, hogy kihasználja az úgynevezett fáziseltolódást, ahol az összes lehetséges rekurzív harmóniát feltárják, mielőtt a két hurok végül újra szinkronba kerül. A következő évben Reich egy másik kompozíciót is készített, a Come Out címűt, amelyben a “come out to show them” kifejezést hurkolták, hogy ugyanezt a hatást érjék el.

A mű két, nagyjából egyforma hosszúságú részből áll, az elsőben a fent említett “It’s Gonna Rain” mintát használják, a másodikban a beszéd egy külön szakaszát használják, amelyben rövid mondatokat vágnak össze, majd az így kapott mintát az első részhez hasonlóan fázistolják, de a feldolgozottabb hangzás érdekében további szalagos késleltetéssel.

A Long Now Alapítványnál tartott előadásán Brian Eno elektronikus zenész az It’s Gonna Rain-t említette, mint első tapasztalatát a minimalizmussal és a később ambient zeneként ismert műfajjal kapcsolatban.