• Mind az inzulin, mind a glükagon normalizálja a vércukorszintet, de ellentétes hatásúak.
• Mindkettőt a hasnyálmirigyben lévő szigetsejtek választják ki. De a glükagont az alfa-szigetsejtek, az inzulint pedig a béta-szigetsejtek bocsátják ki.
• Mindkettő hasnyálmirigy endokrin hormon.

Bár mind az inzulint, mind a glükagont a hasnyálmirigyben lévő szigetsejtek választják ki, ellentétes hatásuk van.

• A glükagon az alacsony vércukor (cukor) szintet kezeli azáltal, hogy serkenti a tárolt glükóz felszabadulását a májból, és a májat több glükóz előállítására ösztönzi. Az alacsony vércukorszintet hipoglikémiának is nevezik.
• Az inzulin a MAGAS vércukorszintet úgy kezeli, hogy a testünkben lévő sejteket arra serkenti, hogy több glükózt vegyenek fel, ahol az energiaként felhasználható. A véráramban megrekedt glükóz nem szolgáltat energiát. A magas vércukorszintet hiperglikémiának is nevezik.

A cukorbetegségben nem szenvedő embereknél a glükagont és az inzulint a hasnyálmirigyünk automatikusan (anélkül, hogy gondolnánk rá) bocsátja ki válaszul az alacsony vagy magas vércukorszintre.

• A glükagon akkor szabadul fel, amikor a vércukorszint alacsony.
• Az inzulin akkor szabadul fel, amikor a vércukorszint magas.

Az 1-es típusú cukorbetegek nem termelnek elegendő inzulint ahhoz, hogy a sejtjeik megkapják a szükséges energiát. Nekik minden nap inzulint kell beadniuk. Időnként glükagonra is szükségük van, ha véletlenül túl sok inzulint fecskendeztek be, vagy ha a szervezetüknek több inzulinra van szüksége betegség vagy testmozgás miatt.

A 2-es típusú cukorbetegek általában termelnek némi inzulint, legalábbis kezdetben. Ez azt jelenti, hogy szájon át szedhető tablettákat szedhetnek, amelyek úgy működnek, hogy serkentik a hasnyálmirigyet, hogy több inzulint termeljen, vagy segítenek a sejteknek több glükózt felvenni. Idővel inzulininjekciókra is szükségük lehet. Glükagonra is szükség lehet abban az esetben, ha alacsony vércukorszintet tapasztalnak, mert túl magas a gyógyszeradagjuk, vagy rosszul érzik magukat.