Az Invar, más néven FeNi36 vagy nivarox vas (64%) és nikkel (36%), mangán ötvözete, nagyon kevés szénnel és némi krómmal.
Kis tágulási együtthatója miatt precíziós alkatrészek (órák, fizikai készülékek, motorszelepek stb.) és különösen a hosszmérésre szolgáló műszerek, például a földmérésben használtak gyártásához használják.
Ez a kompozit alakítási eljárásokhoz szükséges szerszámok gyártásánál is alkalmazható. Alacsony hőtágulási együtthatója lehetővé teszi, hogy az alkatrészek száraz vagy nedves eljárással nagyon jó tűréshatárokat érjenek el. Az invar hátránya, hogy hajlamos a lassú kúszásra. Használata azonban magas költsége és súlya miatt csak acél- vagy alumíniumalapra helyezett vékony lemezekre korlátozódik.
Charles Édouard Guillaume találta fel 1896-ban, és ő maga 1920-ban fizikai Nobel-díjat kapott ezért a felfedezésért. 1920 körül feltalált egy hasonló összetételű ötvözetet is, az elinvart, amelynek rugalmassági modulusa a hőmérséklet függvényében alig változik.
1896-ban találta fel Charles Édouard Guillaume, és ő maga 1920-ban fizikai Nobel-díjat kapott ezért a felfedezésért.