• Az invagináció az a morfogenetikai folyamat, amelynek során az embrió formát ölt, és amely a gasztruláció kezdeti lépése, az embriónak egy egyszerű gömb alakú sejtgolyóból, a blasztulából történő masszív átrendeződése többrétegű szervezetté, differenciált csírarétegekkel: endodermával, mezodermával és ektodermával. Az embrionális fejlődés későbbi szakaszában lokálisabb invaginációk is előfordulnak,
• A mitokondrium belső membránja kriszták kialakításával invaginálódik, így sokkal nagyobb felületet biztosít az adenozin-trifoszfátot (ATP) termelő fehérjekomplexek és más résztvevők befogadására.
• Invagináció történik az endocitózis és az exocitózis során, amikor egy vezikulum képződik a sejtben, és a membrán bezáródik körülötte.
• A bél egy részének egy másik részbe való beékelődését nevezzük intuszcepciónak.

AmphioxusEdit

Invaginációs folyamat az Amphioxusban

Az invagináció az Amphioxusban a gasztruláció első sejtmozgása. Ezt a folyamatot először Conklin írta le. A gasztruláció során a blasztulát az invagináció alakítja át. Az endoderma a belső rész felé hajlik, és így a blastocoel eltűnik, kettős falú, csésze alakú struktúrává alakulva. A belső falat nevezzük archenteronnak; a primitív bélnek. Az archenteron a blastopórán keresztül nyílik a külvilág felé. A külső fal az ektoderma lesz. Később kialakul az epidermisz és a neurális gerinc.

TunicatákSzerkesztés

A tunicatákban az invagináció az első mechanizmus, amely a gasztruláció során végbemegy. A négy legnagyobb endodermasejt indukálja az invaginációs folyamatot a tunikátákban. Az invagináció egy sejtekből álló lap (az endoderma) alakváltozáson alapuló belső mozgásaiból áll. A tunikák blasztulája a vegetális pólusban kissé lelapul, így az alakja oszloposból ék alakúvá változik. Miután az endodermasejtek invaginálódtak, a sejtek tovább mozognak az ektoderma alatt. Később kialakul a blasztopórus, és ezzel az invaginációs folyamat befejeződik. A blastopórát minden oldalról körülveszi a mezodermium.