Az intrathoracalis tumorokról beszélve számos olyan betegséget kell figyelembe venni, amelyek a mellüregben találhatók. Néhány ezek közül az állapotok közül: Intrathoracalis pajzsmirigy, thymus megnagyobbodás, aneurizma, nyelőcső karcinóma, nyelőcső diverticulum, mediastinum rosszindulatú daganata, tüdő szarkóma és karcinóma, tüdő tályog, mediastinum tályog, Hodgkin-kór, gyulladásos mirigymegnagyobbodás, mellkasfal daganat, pleuralis folyadékgyülem és rekeszsérv. A kezelés megválasztása a diagnózistól függ, ezért törekednünk kell a pontosságra.

A röntgenfelvétel a legértékesebb segítségnek bizonyult valamennyi mellkasi betegség diagnózisában, mégis azt tapasztaljuk, hogy néha lehetetlen pozitív differenciáldiagnózist felállítani.

A legújabb irodalomban találunk egy olyan esetről szóló beszámolót, amelyben mediastinalis tályogot találtak ott, ahol szarkómát diagnosztizáltak, és egy másik esetben aneurizmát találtak ott, ahol daganatot diagnosztizáltak.

Nemrég került hozzánk egy beteg, aki több hónapon keresztül nagyfeszültségű röntgenkezelésben részesült egy nagy mediastinalis daganatnak vélt betegség miatt. Ez aneurizmának bizonyult.

A mellkasfal daganatát szifilisznek diagnosztizálták, amikor a Wassermann-reakció pozitív volt, de a daganatról utólag kiderült, hogy szarkóma.

A beteget, akinek a történetéről beszámolok, orvosa először nagy bal oldali pleurális folyadékgyülemnek vélte. A röntgenvizsgálat alátámasztotta a diagnózist.

A jelentős mennyiségű folyadék leszívása után a fizikai tünetek nagyon kevés változást mutattak, és a röntgenvizsgálat a bal oldalt ugyanolyan zavarosnak mutatta, mint a leszívás előtt. A további vizsgálat során a leszívó tűvel szilárd masszát lehetett tapintani, és nagy intrathoracalis daganatra gyanakodtak.

A későbbi röntgenvizsgálat során a szívet és a légcsövet nagyon jelentős mértékben jobbra tolódottnak találták, a jobb tüdő pedig annyira el volt szorulva, hogy nyilvánvalóan csak a szokásos helyének körülbelül a fele maradt számára.

A beteg jelentős cianózist mutatott és időnként delíriumos volt.

A daganat eltávolítására tett kísérlet mellett döntöttek, és 1927. november 7-én helyi érzéstelenítésben elvégezték az első kétlépcsős műtétet. A második, szintén helyi érzéstelenítésben végzett műtétre 1927. november 12-én került sor.

A mellüreg megnyitásakor megállapították, hogy a daganat az egész bal mellkast kitöltötte, és még a bal rekeszizmot is lenyomta, így az domború helyett homorú volt. A daganatot nagy mérete miatt, valamint a mellkas hátsó falához és a tüdőhöz való tapadások jelenléte miatt némi nehézséggel szállították ki. Ekkor rövid időre általános érzéstelenítést adtak. Volt egy viszonylag kis, széles és keskeny nyúlvány, amelyet elszorítottak, lekötöttek és elvágtak. A műtéti területet drénezéssel zárták le.

A beteg eseménytelenül felépült, és a mai napig, több mint egy évvel a műtét után, nagyon jól van.