John F. Kennedy 1961. szeptember 25-én az Egyesült Nemzetek Szervezetében tartott beszédével kezdeményezte az INTELSAT létrehozását. Kevesebb mint egy évvel később John F. Kennedy aláírta az 1962. évi kommunikációs műholdakról szóló törvényt. Az INTELSAT eredetileg Nemzetközi Távközlési Műholdas Szervezet (ITSO) néven jött létre, és 1964-től 2001-ig működött kormányközi konzorciumként, amely nemzetközi műsorszórási szolgáltatásokat nyújtó távközlési műholdakból álló konstellációt birtokolt és kezelt. 2001-ben a nemzetközi műholdpiac teljes mértékben kereskedelmi forgalomba került, és az INTELSAT-ban betöltött amerikai túlsúlyos szerepet 2001 után privatizálták, mivel az Intelsat luxemburgi magáncégként alakult meg.
Nemzetközi kormányzati szervezet: 1964-2001Szerkesztés
A Nemzetközi Kormányzati Szervezet (IGO) 1964. augusztus 20-án (56 évvel ezelőtt) indult, 7 résztvevő országgal. Az 1964-es megállapodás egy átmeneti megállapodás volt egy tartósabb megállapodás felé vezető úton. Az állandó nemzetközi szervezetet 1973-ban hozták létre, az 1969 és 1971 közötti nemzetek közötti tárgyalásokat követően. A legnehezebben “megoldandó kérdés a rendszer nemzeti egység általi irányításáról magának a nemzetközi szervezetnek az irányítására való áttérésre vonatkozott.”:46
1965. április 6-án az INTELSAT első műholdját, az Intelsat I-et (becenevén Early Bird) egy Delta D rakéta segítségével geostacionárius pályára állították az Atlanti-óceán felett.
1973-ban a nevet megváltoztatták, és 81 aláíró fél volt. Az INTELSAT-ot “kezdetben két nemzetközi megállapodás szabályozta: A szervezet alapvető rendelkezéseit, elveit és felépítését meghatározó megállapodás, amelyet a kormányok külügyminisztériumaikon keresztül írtak alá, és egy részletesebb pénzügyi és műszaki rendelkezéseket meghatározó működési megállapodás, amelyet a kormányok vagy az általuk kijelölt távközlési szervek írtak alá.” – ez utóbbiak a legtöbb esetben a részes országok hírközlési minisztériumai, de az Egyesült Államok esetében a Communications Satellite Corporation (COMSAT) volt, egy szövetségi törvény által létrehozott magánvállalat, amely az Egyesült Államokat képviselte a globális kommunikációs műholdrendszer nemzetközi irányításában.:47 AINTELSAT abban az időben közvetlenül birtokolta és irányította a globális kommunikációs műholdrendszert, és szerkezetileg három részből állt:
- a Felek Közgyűlése – kétévente ülésezik, és “elsősorban a Felek mint szuverén államok érdekeit szolgáló szempontokkal” foglalkozik:48 – minden ország egy szavazattal rendelkezik.
- az aláírók gyűlése – évente ülésezik, és az üzemeltetési megállapodás összes aláírójából áll – elsősorban pénzügyi, műszaki és programkérdésekkel foglalkozik, és minden aláíró ország egy szavazattal rendelkezik.
- a Kormányzótanács, amely évente legalább négyszer ülésezik, és az aláíró felek által kinevezett, de az egyes aláíróknak az űreszközökben való “befektetési részesedése” alapján súlyozott döntéseket hoz az űreszközök tervezésével, fejlesztésével, létrehozásával, üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatban.
Az 1973-as megállapodás hétéves átmenetet írt elő a nemzeti irányításról a nemzetközi irányításra, de 1976-ig folytatta a “rendszer műszaki és üzemeltetési irányítását a Communications Satellite Corporation szolgált a globális rendszer irányítójaként az 1964 és 1973 között hatályban lévő átmeneti rendelkezések alapján.”:49 Az átmenet későbbi szakaszai 1980-ra a teljes nemzetközi irányítást eredményezték. 1980-ban a szervezethez való pénzügyi hozzájárulás, az úgynevezett “befektetési részesedés” szigorúan arányos volt az egyes tagok által a rendszer használatához képest, amelyet évente határoztak meg; és ez megfelelt az egyes tagok súlyozott szavazati arányának a Kormányzótanácsban.:50
2018-ban az Intelsat több mint 600 földi állomáson nyújt szolgáltatást több mint 149 országban, területen és függőségben. Az INTELSAT-nak 2001-ben már több mint 100 tagja volt. Az INTELSAT szintén ebben az évben privatizálódott, és nevét Intelsatra változtatta.
Az Intelsat megalakulása óta a dedikált Intelsat műholdak több változatát (blokkját) használta. Az Intelsat az űreszközök minden egyes blokkját önállóan fejezi be, ami az évek során különböző műholdgyártó vállalkozókat eredményezett. Az Intelsat legnagyobb űreszköz-beszállítója 2003-ra a Space Systems/Loral volt, amely addigra 31 űreszközt, azaz a flotta közel felét építette.
A hálózat a kezdeti években nem volt olyan robusztus, mint most. Az Atlantic műhold meghibásodása 1969 tavaszán azzal fenyegetett, hogy leállítja az Apollo-11 küldetését; a helyettesítő műhold rossz pályára került, és nem tudták időben helyreállítani; a NASA alternatívaként tenger alatti kábeltelefon-áramköröket használt, hogy az Apollo kommunikációját a NASA felé irányítsa a küldetés alatt. Az Apollo-11 holdraszállása során a Hold a Csendes-óceán felett volt, ezért más antennákat használtak, valamint az INTELSAT III-at, amely geostacionárius pályán volt a Csendes-óceán felett.
KereskedelemSzerkesztés
Az 1990-es évekre a műholdak építése és indítása már nem kizárólag kormányzati terület volt, és az országspecifikus távközlési rendszerek privatizációjával számos magán műholdüzemeltető alakult a növekvő igény kielégítésére. Az Egyesült Államokban olyan műholdüzemeltetők, mint a PanAmSat, az Orion Communications, a Columbia Communications, az Iridium, a Globalstar, a TRW és mások az Alliance for Competitive International Satellite Services (ACISS) égisze alatt alakultak, hogy a kizárólag kormányközi szervezetek által üzemeltetett távközlési műholdak és a COMSAT – az Intelsat és az Inmarsat amerikai aláírója – monopolhelyzetének megszüntetését szorgalmazzák. 2001 márciusában az amerikai kongresszus elfogadta az ORBIT (Open-market Reorganization for the Betterment of International Telecommunications) törvényt a COMSAT privatizálása és a nemzetközi szervezetek szerepének megreformálása érdekében. 1998 áprilisában az amerikai kormány piaci erővel kapcsolatos aggályainak eloszlatása érdekében az Intelsat felső vezetése öt régebbi műholdját egy holland magánvállalkozásnak, a New Skies Satellitesnek adta át, amely az Intelsat közvetlen versenytársa lett. Az amerikai kormány Intelsatba való beavatkozásának elkerülése érdekében az Intelsat felső vezetése sikertelenül fontolgatta az IGO áthelyezését egy másik országba.
PrivatizációSzerkesztés
2001. július 18-án, 37 évvel az alapítás után az Intelsat magáncéggé vált. Az Intelsat 2001-es privatizációját megelőzően az INTELSAT tulajdonjogát és befektetéseit (részvényekben mérve) az INTELSAT-tagok között a szolgáltatások igénybevétele alapján osztották el. A befektetési részesedések határozták meg az egyes tagok százalékos részesedését a tőkekiadások finanszírozásához szükséges teljes hozzájárulásból. A szervezet elsődleges bevételi forrása a műholdhasználati díjak voltak, amelyeket a működési költségek levonása után az INTELSAT-tagok között részvényeik arányában osztottak szét a tőke visszafizetéseként és a tőkehasználat ellentételezéseként. A műholdas szolgáltatásokat bármely szervezet igénybe vehette (INTELSAT-tagok és nem tagok egyaránt), és minden felhasználó ugyanazokat a díjakat fizette.
2011-re az Intelsat műholdak száma, valamint az óceánokon átívelő üvegszálas vezetékek lehetővé tették a forgalom gyors átirányítását, ha egy műhold meghibásodik. A modern műholdak robusztusabbak, hosszabb élettartamúak, sokkal nagyobb kapacitással.
Az Intelsat Americas-7 (korábbi nevén Telstar 7, jelenleg Galaxy 27 néven ismert) 2004. november 29-én többnapos áramszünetet szenvedett. A műhold csökkentett kapacitással állt újra szolgálatba.
Az Intelsatot 2005 januárjában 3,1 milliárd amerikai dollárért négy magántőke társaságnak adták el: Madison Dearborn Partners, Apax Partners, Permira és Apollo Global Management. A vállalat 2006. július 3-án felvásárolta a PanAmSatot, és ekkor a világ legnagyobb helyhez kötött műholdas szolgáltatója volt, amely 52 műholdból álló flottát üzemeltetett kiemelt pályán.
2007 júniusában a BC Partners bejelentette, hogy mintegy 3,75 milliárd euróért megvásárolta az Intelsat 76 százalékát.
Intelsat S.A. (Luxemburg)Edit
2013 áprilisában az átnevezett Intelsat S.A. tőzsdei bevezetést hajtott végre a New York-i tőzsdén, és nettó 550 millió dollárt gyűjtött be, amelyből 492 millió dollárt azonnal kifizetett a vállalat 15,9 milliárd dolláros fennálló adósságának csökkentésére. Májusban a vállalat bejelentette, hogy négy új, nagy teljesítményű Boeing EpicNG 702 MP műholdat vásárol.
2017-ben tárgyalások folytak arról, hogy az Intelsat esetleg egyesülhet a Softbank által támogatott OneWeb-bel. Azonban 2017. június 1-jén bejelentették, hogy a kötvénytulajdonosok nem fogadják el az ajánlatot, és a potenciális fúzió 2017. június 2-ával megszűnik.
2015-ben az Intelsat újratársasággá alakult Delaware államban, és Intelsat Corporation lett.
OperationsEdit
2014 után az Intelsat a vállalati adminisztratív központját a virginiai Tysons Cornerben tartotta fenn, ahol akkoriban az alkalmazottak többsége dolgozott. Az Intelsat a Tysons Corner-i telephelyén és a Georgia állambeli Ellenwoodban folyamatosan személyzettel ellátott globális hálózatüzemeltetési központokat tart fenn. Az Intelsat erősen nemzetközi üzletág, bevételeinek nagy részét az Egyesült Államokon kívüli ügyfelektől szerzi. Műholdflottáján kívül az Intelsat nyolc teleportot birtokol és üzemeltet világszerte.
CsődeljárásSzerkesztés
Az Intelsat 2020. május 13-án, közvetlenül az új 5G spektrumárverések előtt, több mint 15 milliárd dolláros teljes adóssággal csődöt jelentett az amerikai bíróságokon.
A nyilvános beszámolókból kiderült, hogy a vállalat már 2020 februárjában csődvédelmet fontolgatott, mivel az Intelsat hivatalosan kilépett a C-Band Alliance-ból, a nagy műholdüzemeltetők iparági konzorciumából, amely közösen lobbizott az amerikai szabályozó hatóságnál, az FCC-nél az örökölt 5G-s spektrum újraosztása és kifizetése ügyében.
A vállalat nyilatkozatai szerint a vállalat reméli, hogy átszervezést hajt végre annak érdekében, hogy 2022/23-ban új műholdas technológia bevezetéséhez szükséges tőkét tudjon előteremteni, mintegy 1 USD költséggel.6 milliárd dollárt, hogy a meglévő, engedéllyel rendelkező C-sávos spektrumhasználók a 2019-ben használt spektrum mindössze negyven százalékába tömöríthessék, és így a vállalat 2023 decemberéig – két évvel az FCC alapterve előtt – akár 4,86 milliárd dollár “spektrumtisztítási kifizetést” kaphasson az FCC-től a spektrum 2023 decemberéig történő kiürítéséért.