Az intézményelméletben két domináns irányzat van:

• A régi institucionalizmus
• Új institucionalizmus

Powell és DiMaggio (1991) a szociológiában és a szervezeti tanulmányokban kialakulóban lévő, általuk “új institucionalizmusnak” nevezett nézőpontot úgy határozzák meg, hogy elutasítja a klasszikus közgazdaságtan racionális-szereplő modelljeit. Ehelyett a társadalmi és szervezeti jelenségek kognitív és kulturális magyarázatát keresi az egyénen felüli elemzési egységek tulajdonságainak figyelembevételével, amelyek nem redukálhatók az egyének tulajdonságainak vagy motívumainak aggregációira vagy közvetlen következményeire.

Scott (1995) szerint a szervezeteknek a túlélés érdekében meg kell felelniük a környezetben uralkodó szabályoknak és hitrendszereknek (DiMaggio és Powell, 1983; Meyer és Rowan, 1977), mert az intézményi izomorfizmus – mind a strukturális, mind az eljárási – legitimitást biztosít a szervezet számára (Dacin, 1997; Deephouse, 1996; Suchman, 1995). Például a különböző országokban működő multinacionális vállalatok (MNC-k) különböző intézményi környezetben eltérő nyomással szembesülnek. A fogadó és a hazai intézményi környezetben tapasztalható nyomások némelyike alapvető befolyást gyakorol a versenystratégiára (Martinsons, 1993; Porter, 1990) és az emberi erőforrás menedzsment (HRM) gyakorlatára (Rosenzweig és Singh, 1991; Zaheer, 1995). A vállalatok a legfontosabb társaik részéről is intézményi nyomással szembesülnek: az iparági társaik és a helyi (székhelyük) közösségükben lévő társaik részéről; Marquis és Tilcsik (2016) például kimutatták, hogy a vállalati jótékonysági adományokat nagyrészt az az izomorf nyomás vezérli, amelyet a vállalatok az iparági társaik és a helyi társaik részéről tapasztalnak. A nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és a társadalmi szervezetek szintén érzékenyek lehetnek az izomorf nyomásra.

Az intézményelmélet területén végzett újabb munkák olyan új fogalmak megjelenéséhez vezettek, mint a

– intézményi logika, amely Friedland & Alford (1991), majd Thornton, Ocasio & Lounsbury (2012) által úttörőnek tekintett fogalom. Az intézményi logikák perspektívája többnyire strukturális és makroszintű megközelítést alkalmaz az intézményi elemzés

– intézményi munkában, amely koncepció úttörője Lawrence & Suddaby, (2006) volt. A logikai perspektívával ellentétben ágens hatalmat ad a társadalmi szereplőknek, és feltételezi, hogy ezek a szereplők képesek befolyásolni az intézményeket – akár fenntartva, akár megbontva azokat.

A legújabb kutatási irányzat a tér és a hely (a földrajzból származó inspirációkkal) és az intézményelmélet metszéspontját vizsgálja. Rodner és társai (2020) Lefebvre-t mozgósítják annak bemutatására, hogy az intézményi munka természeténél fogva térbeli lehet, a venezuelai kulturális szektor Chávez alatti felbomlásával összefüggésben. Ők is megkülönböztetik a hely és a tér intézményi felfogását.

Kihívások a különböző típusú gazdaságokbanSzerkesztés

Jelentős bizonyíték van arra, hogy a különböző típusú gazdaságok vállalatai eltérően reagálnak a hasonló kihívásokra (Knetter, 1989). A társadalmi, gazdasági és politikai tényezők alkotják egy adott környezet intézményi struktúráját, amely előnyöket biztosít a vállalatok számára az ott folytatott meghatározott típusú tevékenységek folytatásához. A vállalkozások általában hatékonyabban teljesítenek, ha megkapják az intézményi támogatást.