1960-as évekSzerkesztés
A RAND-ot 1948-ban alapították a hatalmasok agytrösztjeként, “kormányzati szerződésekkel és vállalati támogatással”. Az Institute for Policy Studies-t (IPS) 1963-ban alapította Marcus Raskin és Richard Barnet, mint a “leghatalmasabbak agytrösztjét a hatalom nélküliek közül”, egy 2009-es Carnegie-jelentés szerint. Az alapítók két “elégedetlen” kormánytisztviselő voltak John F. Kennedy hivatali ideje alatt – Raskin, aki akkor húszéves volt, McGeorge Bundy fehér házi segédjeként dolgozott, Barnet pedig John J. McCloy mellett töltött be hasonló szerepet. Kiábrándultak abból, hogy az “erkölcsi” kérdések helyett a “politikai valóságot” helyezték előtérbe.
A hatvanas évek ellenkultúrája, az Egyesült Államok vietnami háborúban való részvételének ellenzése és a hatvanas évek polgárjogi mozgalmainak hátterében az Institute for Policy Studies (IPS) “márkanévvé vált szemérmetlenül baloldali hangvétele miatt”, szemben a Rand és a nagyrészt konzervatív agytrösztökkel, E mozgalmak tagjai a washingtoni Dupont Circle-ben lévő IPS-székházba érkeztek. Egy 2009-es interjúban Raskin azt mondta, hogy “nagyon gyorsan, a vietnami háború, a polgárjogi mozgalom és a nőmozgalom hatására az Intézet olyan hellyé vált, ahová a mozgalmak különböző képviselői érkeztek. Az emberek tüntetésekről jöttek be”, és “az irodákban táboroztak. Már korán megjósolták, hogy Vietnam katasztrófa lesz”. Lyndon Johnson elnöksége idején a szövetségi kormány vádat emelt Raskin ellen, amiért 1965-ben “több tízezer példányban kiadta az IPS háborúellenes Vietnam-olvasókönyvét” – egyfajta tankönyvet a háborúellenes tanításokhoz. Azzal vádolták, hogy “a sorozással szembeni ellenállásra buzdította az embereket”. 1967-ben Raskin és az IPS munkatársa, Arthur Waskow megírta az “Egy felhívás az illegális hatalom ellenállására” című dokumentumot, amelyet több tucat neves tudós és vallási vezető írt alá, és amely hozzájárult a sorozással szembeni ellenállási mozgalom elindításához.
1964-ben több vezető afroamerikai aktivista csatlakozott az Intézet személyzetéhez, és az IPS-t az ország fővárosában a polgárjogi mozgalom támogatásának bázisává tette. Bob Moses munkatársa képzéseket szervezett a Diákok Erőszakmentes Koordinációs Bizottságának terepen dolgozó szervezői számára a polgárjogi elmélet és gyakorlat közötti kapcsolatokról, míg Ivanhoe Donaldson kezdeményezte az afroamerikai kormánytisztviselők gyűlését. Port Huron SDS társszerzője és polgárjogi veteránja, az IPS ösztöndíjasa, Robb Burlage 1967-ben a “Burlage-jelentéssel” elindította a kritikus egészségügyi igazságossági mozgalmat. Később Burlage megalapította az Egészségpolitikai Tanácsadó Központot, amely kezdetben havi rendszerességgel, először 1968-ban, majd félévente, végül negyedévente adta ki a Health/Pac Bulletin című hírlevelet közel három évtizeden át.
Az IPS a feminista mozgalom élvonalába is tartozott. Charlotte Bunch munkatárs 1966-ban jelentős női felszabadítási konferenciát szervezett, később pedig két feminista folyóiratot indított, a Quest és az Off Our Backs címűeket. Rita Mae Brown az 1970-es években a munkatársak között írta és adta ki Rubyfruit Jungle című figyelemre méltó leszbikus felnőtté váló regényét.
A The Nation című lapban 2018-ban megjelent Marcus Raskin gyászjelentés szerint Raskin számára “az ötletek voltak a hatékony cselekvés csírái.”:4,8
Az IPS kongresszusi szemináriumokat is szervezett és számos, a nemzetbiztonsági államot megkérdőjelező könyvet adott ki, köztük Gar Alperovitz Atomic Diplomacy és Barnet Intervention and Revolution című könyvét. Az IPS többször volt az FBI és az Internal Revenue Service szondázásának tárgya. A Nixon-kormányzat felvette Barnet-t és Raskint a ma már hírhedt ellenséglistájára.
1970-es évekSzerkesztés
1971-ben Raskin “egy hegynyi papírt” kapott egy olyan forrástól, amelyet később úgy azonosítottak, mint… Daniel Ellsberg. Ezek Pentagon-iratok néven váltak ismertté. Raskin, “szokásos katalizátor szerepét” játszotta azzal, hogy összehozta Ellsberget a New York Times riporterével, Neil Sheehan… A nukleáris leszerelés hosszú ideje szenvedélyes szószólója.
1974-ben az Intézet létrehozta az “Ötödik hatalom szervezőbizottságát” a “Center for National Security Studies” részeként, amely 1984-ig kiadta a CounterSpy című folyóiratot.
1976-ban Augusto Pinochet chilei diktátor ügynökei meggyilkolták az IPS két munkatársát a washingtoni Nagykövetségsoron. Az autóbombás merénylet célpontja Orlando Letelier volt chilei kormányminiszter és nagykövet az Egyesült Államokban, Pinochet egyik legszókimondóbb kritikusa és az IPS testvérszervezetének, a Transznacionális Intézetnek (TNI) a vezetője. Ronni Karpen Moffittot, az IPS 25 éves fejlesztési munkatársát szintén megölték.
A Institute for Policy Studies évente emberi jogi díjat ad ki Letelier és Moffitt tiszteletére, miközben az emberi jogi mozgalom új hőseit ünnepli az Egyesült Államokból és más amerikai kontinensekről. A díjazottak a Letelier-Moffitt Emberi Jogi Díjat kapják.
A Transnational Institute, egy amszterdami székhelyű nemzetközi progresszív agytröszt, eredetileg az IPS nemzetközi programjaként jött létre, bár 1973-ban vált függetlenné.
A multinacionális vállalatok szerepére irányuló figyelmével egyben korai kritikusa is volt annak, amit ma globalizációnak neveznek. Richard Barnet 1974-es, a multinacionális vállalatok hatalmát vizsgáló Global Reach című könyve volt az egyik első könyv a témában.
1980-as évekSzerkesztés
Az 1980-as években Raskin a SANE/Freeze kampány elnökeként tevékenykedett.”:4
Az 1980-as években az IPS erőteljesen részt vett a közép-amerikai amerikai beavatkozás elleni mozgalom támogatásában. Az IPS igazgatója, Robert Borosage és más munkatársak segítettek a Changing Course (Irányváltás) tervezetének elkészítésében: Blueprint for Peace in Central America and Caribbean, amelyet iskolák, szakszervezetek, egyházak és civil szervezetek százai használtak az Egyesült Államok régióra vonatkozó politikájával szembeni kihívásként.
1985-ben Roger Wilkins munkatárs segített megalapítani a Free South Africa Movementet, amely egy éven át tartó tüntetéssorozatot szervezett, amely az Egyesült Államok szankcióinak bevezetéséhez vezetett. 1987-ben S. Steven Powell kiadta Covert Cadre című non-fiction művét: Inside the Institute for Policy Studies című könyvét, amelyben Joshua Muravchik hosszas kritikája szerint “messze a legösszefoglalóbb ténygyűjteményt nyújtja az IPS-ről, amit eddig bárki összeállított”.
1986-ban, a Reagan-kormányzat hat éve után Sidney Blumenthal azt mondta: “Ironikus módon, ahogy az IPS befolyása Washingtonban csökkent, a konzervatív démonológiában nőtt a tekintélye. A Reagan-korszakban az intézet a jobboldal megszállottjaként tűnt fel, és a legtöbb nyilvánosságot úgy kapta, hogy célpontként szolgált.”
Az American Enterprise Institute és a The Heritage Foundation konzervatív agytrösztök az IPS-t az 1980-as évek végének “szélsőbaloldalaként” vagy “radikális baloldalaként” jellemezték:177 a másik konzervatív agytröszt, amely a Joshua Muravchik szerző által “kommunofilizmusnak” nevezett tevékenységet folytatta.
Harvey Klehr, az Emory Egyetem politikai és történelmi professzora 1988-ban megjelent Far Left of Center: The American Radical Left Today című könyvében azt írta, hogy az IPS “a radikális mozgalom szellemi idegközpontjaként szolgál, a nukleáris és beavatkozásellenes kérdésektől kezdve a marxista lázadások támogatásáig. “177
1990-es évekSzerkesztés
Az 1990-es évek elején az IPS elkezdte figyelemmel kísérni az amerikai kereskedelmi, befektetési és drogpolitikák környezeti hatásait.