FormatEdit

Az Inside Edition kétféle formátumban kerül adásba: a hétköznapi kiadás félórás műsorszám, amely különböző típusú hírek és riportrészletek széles választékát tartalmazza; a hétvégi kiadás (amelynek címe Inside Edition Weekend, bár az adás közbeni grafikákban Inside Weekend néven szerepel) szintén félórás, és az előző hét hétfőtől péntekig tartó kiadásaiban szereplő hírekből válogatott történetekből áll. A hétköznapra eső nagyobb ünnepek alkalmával az adott epizód a hétvégi kiadáshoz hasonló formátumú lehet, de a korábbi kiadások történeteiből összeállított összeállítással, és alkalmanként életmód-orientált történeteket is tartalmaz bizonyos nagyobb ünnepekhez (például a függetlenség napja, a hálaadás és a karácsony) kapcsolódóan; 2002 és 2012 között a nyári hónapokban sugárzott egyes epizódok szintén hasonló formátumot követtek, és az adott napi adás műsorvezetője által bemutatott, korábbi epizódokból összeállított riportokat vegyítették az aktuális hírekkel, amelyeket a műsor egyik tudósítója mutatott be a szerkesztőségből.

A műsor székhelye a New York-i CBS Broadcast Center 45-ös stúdiója, ahol a fő hírszerkesztőség és a gyártási létesítmények, valamint az adás díszletei találhatók (amely 2013 szeptemberében fizikai díszletről virtuális stúdióra váltott). Egyes kiadásokat azonban a műsor nyugati parti szerkesztőségéből, Los Angelesből (ahonnan a műsor Los Angeles-i tudósítói néha bemutatják a történetcsomagokat), vagy a műsort sugárzó televíziós csatornák stúdióiból, illetve az adásban közvetített események helyszíneiről készítik. Az Inside Edition hétfőtől péntekig minden hétfőtől péntekig keleti időzónában 15:00 órakor műholdon keresztül élőben sugározzák, és alkalmanként frissítéseket végeznek az egyes adásokban, hogy új történetrészleteket vagy más időszerű híreket közöljenek, illetve hogy kijavítsák az eredeti élő adás technikai vagy forgatókönyvbeli problémáit.

A műsor az elsők között volt, akiket közvetlenül érintett a COVID-19 világjárvány hatása a televízióban 2020. március 11-én (a koronavírus világjárvánnyá nyilvánításának napján); mivel a CBS Broadcast Center (és így az Inside Edition hírszerkesztőség és stúdió is) bezárt, miután az épületben dolgozó személyzet pozitív lett a 2019-es koronavírus betegségre vonatkozó tesztek alapján. Az ezt követő első héten Deborah Norville az otthoni konyhájából készítette a műsort, majd később távolról, otthonról forgatott, a Los Angeles-i szerkesztőség közreműködésével, mielőtt sikerült létrehozni egy dedikált virtuális otthoni stúdiót, ahol a teljes stáb otthonról dolgozott, mivel a Los Angeles-i bázist is érintette az otthonmaradási rendelet.

TörténelemSzerkesztés

A műsort John Tomlin és Bob Young készítette, akiknek koncepcióját a King World Productions (amelyet a CBS Corporation – amely maga is felvásárolta a King Worldöt a Viacom 2005. decemberi kiválásával – 2007 szeptemberében a CBS Television Distributionbe olvasztott; a CBS és a Viacom 2019-ben ViacomCBS néven egyesül újra) 1988 telén, az 1988-89-es televíziós évadban való debütáláshoz vette fel 1988 elején. Amikor az Inside Edition 1989 januárjában először bemutatkozott, a műsor formátuma eredetileg magas színvonalú volt, és az általános hírekre és az oknyomozó újságírásra összpontosított. A műsor első műsorvezetője David Frost volt, akit az eredeti koncepció szerinti gyenge nézettség miatt körülbelül három hét után lefokoztak tudósítói szerepre.

Az év februárjában Frostot az ABC News riportere, Bill O’Reilly váltotta a fő műsorvezetői poszton. Addigra a műsor a bulvár bűnügyi történetek, nyomozások és hírességek pletykáinak keveréke felé mozdult el. Tény, hogy az Inside Edition egyike volt az 1990-es évek elején az amerikai televíziózás eredeti “Nagy Három” bulvárújságíró stílusú hírmagazinjának – a Fox A Current Affair és a Paramount Hard Copy mellett -, amelyek ebben az időszakban keményen versenyeztek egymással a szindikációban (és az egyetlen, amely még mindig műsoron van). Amellett, hogy O’Reilly volt az egyik első amerikai műsorszolgáltató, aki tudósított a berlini fal lebontásáról, megszerezte az első exkluzív interjút a gyilkos Joel Steinberggel, és ő volt az első televíziós műsorvezető egy országos aktuálpolitikai műsorból az 1992-es Los Angeles-i zavargások helyszínén.

1992 szeptemberében a műsor elindított egy spin-off hírmagazint, az Inside Edition Extra-t, amelyet a King World és a CBS akkori leányvállalata, a WHDH (7-es csatorna, ma már független adó) közösen gyártott, amely a bostoni piacon sugárzott anyasorozatot. A műsor házigazdája Tom Ellis volt, aki korábban a WHDH műsorvezetőjeként dolgozott. Az anyasorozattal ellentétben az Inside Edition Extra nem tudott magas nézettséget elérni, és az 1992-93-as évad végén megszüntették; helyét az American Journal vette át, amely hosszabb, ötéves futást ért meg.

1994 júliusában O’Reilly elkezdte kifejezni azt a vágyát, hogy elhagyja az Inside Editiont. 1995 márciusában, valamivel több mint hat évvel a műsor premierje után O’Reilly elhagyja a műsort. Helyére Deborah Norville-t választották, aki akkoriban a CBS News hétvégi műsorvezetője volt, és akit korábban az NBC-n futó Today társműsorvezetőjeként rövid időre ismertek meg.

A kilencvenes évek végére, amikor a hasonló formátumú szindikátusi versenytársak már kezdtek fogyni a nézettségben, a műsor a nézők megtartása érdekében finomított a formátumán. Miközben a műsor középpontjában továbbra is részben a szórakoztató és bűnügyi történetek álltak, fokozatosan további kemény híreket (az adott garancia kiválasztott főcímeit és más figyelemre méltó általános híreket és jogi vonatkozású történeteket), valamint életmóddal és emberi érdekességekkel kapcsolatos történeteket is kezdett beépíteni. A 2000-es évek végén, ahogy az olyan videómegosztó weboldalak, mint a YouTube egyre nagyobb teret nyertek, az Inside Edition a legtöbb adásba vírusvideókat kezdett beépíteni, amelyek vagy az adott napi kiadásban tárgyalt hírekhez kapcsolódnak, vagy – ami még gyakoribb – humoros vagy elképesztő videókat tartalmaznak (beleértve az okos házassági ajánlatokat, érdekes tehetségeket vagy mutatványokat bemutató embereket és állatokat, a szolgálatból hazatérő aktív katonákat, akik meglepik a családtagokat és a tréfás vicceket); az utóbbi típusú videókat általában az egyes adásokat záró “D” blokk tartalmazza.

KritikaSzerkesztés

Az 1990-es években az Inside Editiont a Pew Research Center Project for Excellence in Journalism a “bulvársajtó” és az “álhírműsor” kategóriájába sorolta

.