Mi az az inkrementális tőkekibocsátási arány (ICOR)?
A növekményes tőkekibocsátási arány (ICOR) egy gyakran használt eszköz, amely a gazdaságban végrehajtott beruházások szintje és a bruttó hazai termék (GDP) ebből következő növekedése közötti kapcsolatot magyarázza. Az ICOR azt a további tőkeegységet vagy beruházást jelzi, amely egy további egységnyi kibocsátás előállításához szükséges.
Key Takeaways
- A növekményes tőke-kibocsátási arány (ICOR) a gazdaságban végrehajtott beruházások szintje és a GDP ebből következő növekedése közötti kapcsolatot magyarázza.
- Az ICOR egy olyan mérőszám, amely azt értékeli, hogy egy ország vagy más szervezet számára mekkora beruházási tőke szükséges a következő termelési egység előállításához.
- Az alacsonyabb ICOR előnyös, mivel azt jelzi, hogy egy ország termelése hatékonyabb.
- Az ICOR egyes kritikusai szerint az ICOR használata korlátozott, mivel előnyben részesíti azokat a fejlődő országokat, amelyek növelni tudják az infrastruktúra és a technológia használatát, szemben a fejlett országokkal, amelyek a lehető legmagasabb szinten működnek.
Az Incremental Capital Output Ratio (ICOR) megértése
Az ICOR egy olyan mérőszám, amely azt értékeli, hogy egy ország vagy más egység számára mekkora beruházási tőke szükséges a következő termelési egység előállításához.
A magasabb ICOR-érték összességében nem előnyös, mert azt jelzi, hogy az egység termelése nem hatékony. A mérőszámot elsősorban egy ország termelési hatékonysági szintjének meghatározására használják.
Az ICOR egyes kritikusai szerint az ICOR felhasználása korlátozott, mivel a rendelkezésre álló technológia alapján az országok hatékonyságának van egy határa. Például egy fejlődő ország elméletileg nagyobb mértékben növelheti GDP-jét meghatározott mennyiségű erőforrással, mint fejlett társa.
Ez azért van így, mert a fejlett ország már a legmagasabb szintű technológiával és infrastruktúrával működik, míg egy fejlődő országnak van hová fejlődnie. Egy fejlett országban minden további javulásnak költségesebb kutatás-fejlesztésből (K&F) kellene származnia, míg a fejlődő ország a meglévő technológiát alkalmazhatja helyzetének javítására.
Az ICOR a következőképpen számítható ki:
ICOR=Éves beruházásÉves GDP-növekedésICOR=\frac{\text{Éves beruházás}}{\text{Éves GDP-növekedés}}}ICOR=Éves GD-növekedésÉves beruházás
Tegyük fel például, hogy X országnak 10 az inkrementális tőkekibocsátás aránya (ICOR). Ez azt jelenti, hogy 10 dollár értékű tőkebefektetés szükséges ahhoz, hogy 1 dollár többlettermelés keletkezzen. Továbbá, ha X ország ICOR-ja tavaly 12 volt, ez azt jelenti, hogy X ország hatékonyabbá vált a tőke felhasználásában.
Az inkrementális tőkekibocsátási arány (ICOR) korlátai
A fejlett gazdaságok esetében az ICOR pontos becslése számos problémával jár. A kritikusok elsődleges panasza, hogy nem képes alkalmazkodni az új gazdasághoz; egy olyan gazdasághoz, amelyet egyre inkább az immateriális javak vezérelnek, amelyeket nehéz mérni vagy nyilvántartani.
A 21. században például a vállalkozásokra egyre nagyobb hatást gyakorol a tervezés, a márkaépítés, a K+F&D és a szoftver, amelyek mindegyike nagyobb kihívást jelent a beruházási szintek és a GDP szempontjából, mint a tárgyi eszközök, például gépek, épületek és számítógépek, amelyek az ipari korszakok jellemzői.
A lekérhető lehetőségek, például a szoftver mint szolgáltatás (SaaS) jelentősen csökkentették az állóeszköz-beruházások szükségességét. Ez még tovább bővíthető a szinte mindenre vonatkozó “as-a-service” modellek térhódításával. Mindez azt eredményezi, hogy a vállalkozások olyan tételekkel növelik termelési szintjüket, amelyeket most már költségként, nem pedig aktiválásként számolnak el, és így befektetésnek minősülnek.
Valós világbeli példa
Az ICOR használatának valós példájaként vegyük India példáját. Indiában a tervezési bizottság munkacsoportja meghatározta a szükséges beruházási arányt, amely a 12. ötéves tervben a különböző növekedési eredmények eléréséhez szükséges. Egy 8%-os növekedési ütemhez a piaci áron számított beruházási rátának 30,5%-osnak kellene lennie, míg egy 9,5%-os növekedési ütemhez 35,8%-os beruházási rátára lenne szükség.
A beruházási ráták Indiában a bruttó hazai termék (GDP) 2007-2008-as 36,8%-os szintjéről 2012 és 2013 között 30,8%-ra csökkentek. A növekedési ráta ugyanebben az időszakban 9,6%-ról 6,2%-ra esett vissza.
Az indiai növekedés visszaesése ebben az időszakban nyilvánvalóan drámaibb és meredekebb, mint a beruházási ráták csökkenése. Ezért a megtakarítási és beruházási rátákon túlmutató okoknak kell lenniük, amelyek megmagyarázzák az indiai gazdaság növekedési ütemének visszaesését. Ellenkező esetben a gazdaság egyre kevésbé hatékony. 2019-ben India GDP-növekedési rátája 4,23% volt, a GDP-hez viszonyított beruházási ráta pedig 30,21%.