TAXONOMY

Suborder: Strepsirrhini
Belsőrend: Lemuriformes
Főcsalád: Lemuriformes
Superfamily: Lemuroidea
Family: Indriidae
Genus: Indri
Fajok: Indri
Alfajok: I. indri
Alfajok: I. i. indri, I. i. variegatus

Más nevek: I. indri: indri, indris; indri (holland); indri, indri à queue courte (francia); indri colicorto (spanyol); indri (svéd).

Az Indri nemzetség monotipikus, az egy faj két alfajra oszlik (Groves 2005).

Fenntartási státusz: Veszélyeztetett

Élettartomány: Az Indr: Ismeretlen
A teljes populáció: Ismeretlen
Régiók: Nem ismert: Kelet-Madagaszkár
Vemhesség: Magasság: 62,6 cm (M & F)
Súly: 6.8 kg (M & F)

MORFOLÓGIA

A madagaszkári makik legnagyobbja az indri (egyesek szerint ez a megkülönböztetés a Propithecus diadema diademával közös), egy egyedülálló állat, amely az egyetlen maki, amelynek rövid, csökevényes, csonkszerűnek tűnő farka van (Pollock 1975a; Powzyk & Thalmann 2003; Mittermeier et al. 2006; 2008). Az indrisek átlagosan 6,8 kg-ot nyomnak, átlagos fej- és testhosszuk 62,6 cm, rövid farkuk átlagosan 5,3 cm (Zaonarivelo et al. 2007). A nőstények nagyobb súlyúak, mint a hímek (Glander & Powzyk 1998). Minden indrisnek sárga szeme és nagy fekete füle van (Thalmann et al. 1993; Mittermeier et al. 2008). A fajnak van egy négy fogból, két metszőfogból és két szemfogból álló fogsora is, amelyet ápolásra és táplálkozásra használ (Powzyk & Mowry 2006). Összességében fekete színű, némi fehér bundával, bár a fekete és a fehér pontos keveréke helyenként és egyedenként változó az észak-déli elterjedési területén belül. A délen élő egyedek színezetében több a fehér (Thalmann et al. 1993; Mittermeier et al. 2006; 2008). A páncélzat az északi és déli formák között váltakozik, az északi és déli szélsőértékek között pedig köztes színezet figyelhető meg. Az északi indri (I. i. indri) többnyire fekete, a fekete arc körül világos gyűrű van, a fej többi része fekete (Thalmann et al. 1993; Mittermeier et al. 2008). A törzsük hátsó részén egy fehér, előrefelé néző háromszög (pygal-folt), valamint fehér farok és oldal és világos sarok található (Thalmann et al. 1993; Powzyk & Thalmann 2003). A déli indriseknél (I. i. variegatus) hiányzik a fehér arcgyűrű, de az arcuk fekete, és a fej hátsó része fehér. Általában a déli formák általában több fehér színűek, mint északi társaik, és külső végtagjaik világosabbak, gyakran fehérek vagy szürkék (Thalmann et al. 1993).

Az indrisek a madagaszkári makik közül a leginkább arboreálisak (általában kerülik a talajt), környezetükben ricochetális ugrásokkal vagy függőleges mászással és ugrással mozognak (Rand 1935; Mittermeier et al. 2006; Powzyk & Mowry 2006). Összességében a mozgásuk többnyire fatörzsek közötti ugrásból áll, amely során a testet közel függőlegesen, kinyújtott karokkal tartják (Petter & Peyriéras 1972; Powzyk & Mowry 2006). Vannak beszámolók szárazföldi kétlábú mozgásról is (Mittermeier et al. 2006).

Az indrikat rendkívül nehéz fogságban tartani, és jelenleg világszerte egy sincs állatkertben (Thalmann et al. 1993; Britt et al. 2002; http://www.isis.org).

TERÜLET

JELENLEGES TERÜLETKÉPEK (IUCN REDLIST):
Indri indri

Az összes makihoz hasonlóan az indri csak Madagaszkáron fordul elő, de a sziget keleti esőerdőinek egy észak-déli sávjára korlátozódik (Thalmann et al. 1993). A legészakibb lelőhelyük az Anjanaharibe-Sud különleges rezervátum (Thalmann et al. 1993). A legdélebbi határ a Bemarivo folyótól délre, de a Mangoro folyótól északra található (Petter et al. 1977). Az indrisek nincsenek jelen a Masoala-félszigeten, egy nagy félszigeten a sziget északkeleti részén, és a Marojejy Nemzeti Parkban sem találhatók meg, éppen északkeletre a legészakibb lelőhelyüktől (Petter et al. 1977; Tattersall 1977; Powzyk & Thalmann 2003; Mittermeier et al. 2006).

HABITAT

A madagaszkári primer és másodlagos keleti trópusi esőerdőkben vagy nedves erdőkben, mind az alföldi középhegységi, mind a montán erdőkben megtalálható, beleértve néhány zavart élőhelyet is (Petter & Peyriéras 1974; Thalmann et al. 1993; Britt et al. 2002; Powzyk & Thalmann 2003; Glessner & Britt 2005; Mittermeier et al. 2006; Powzyk & Mowry 2006). Gyakran hegyvidéki élőhelyeken vagy számos gerinccel és völggyel tarkított meredek terepen találhatóak (Petter & Peyriéras 1974; Pollock 1975a; Thalmann et al. 1993; Britt et al. 2002). Az indrisek a közel tengerszint feletti magasságtól egészen 1800 méteres magasságig terjednek (Rand 1935; áttekintve Goodman & Ganzhorn 2004).

A kelet-madagaszkári Betampona rezervátumban a hőmérséklet átlagosan 21 °C (június és szeptember között hűvösebb, átlagosan 18 °C), az éves csapadékmennyiség 412,9 cm (162,6 in). A legtöbb csapadék január-március és június-augusztus között esik, igazi száraz hónapok nincsenek, bár október és november szárazabb, mint az év többi része (Britt et al. 2002).

ÖKOLÓGIA

Az indrák túlnyomórészt levélevőek, túlnyomórészt leveleket fogyasztanak (főleg fiatalokat), de gyümölcsöket, magvakat és virágokat is (Pollock 1975a; 1977; Britt et al. 2002; Powzyk & Mowry 2003; 2006). Táplálkozásukhoz fogazatilag és emésztésileg is alkalmazkodtak (áttekintve: Powzyk & Mowry 2006). A Madagaszkár keleti részén található Mantadia Nemzeti Parkban az indriszek 76 növényfajt ettek, és táplálkozási idejüket fiatal levelek (72,3%), gyümölcsök (16,4%) és virágok (6,7%) fogyasztásával töltötték. Ezen a vizsgált helyen a kérget is fogyasztották, valamint gócokat, más növényi részeket, levélnyél és új ágcsúcsokat (Powzyk 1997 idézi Powzyk & Mowry 2003; Powzyk & Mowry 2003). Az érett leveleket csak ritkán fogyasztják, a táplálkozási időnek csak mintegy 1,4%-át töltik velük (Powzyk 1997 idézi Powzyk & Mowry 2006). Egyes tanulmányok arról számolnak be, hogy a talajt csak ritkán fogyasztják, míg mások szerint a geofágia gyakori (Britt et al. 2002; Powzyk & Thalmann 2003). A Mantadia Nemzeti Parkban az indriszek hetente fogyasztottak talajt (Joyce Powzyk pers comm.) A szintén Kelet-Madagaszkáron található Betampona rezervátumban 42 növényfajt fogyasztottak, köztük éretlen lombot (a feljegyzések 73,4%-a), érett lombot (7,2%), gyümölcsöt (5,5%), virágot (5,3%), kérget. (4,5%), magvak (2,7%) és levélnyél (1,3%). Az éretlen levelek egész évben a legfontosabb részét képezik a tápláléknak Betamponában, míg a többi táplálék fogyasztásában szezonális csúcsok figyelhetők meg. Az érett levelek fogyasztásának csúcspontjai áprilisban és májusban, valamint szeptemberben és novemberben jelentkeznek, míg a gyümölcsök (április és július-szeptember), a magok (február-március), a virágok (április-június, október) és a levélnyelek (szeptember) fogyasztásában is csúcspontok vannak (Britt et al. 2002).

Az indri úgy táplálkozik, hogy nem a kezével, hanem a szájával töri le a kívánt növényi részt (Powzyk & Thalmann 2003). A táplálkozás többnyire ág felett ülve vagy állva történik (78%), de előfordulhat, hogy függőlegesen az aljzatba kapaszkodva is (21,6%) (Britt et al. 2002).

Az indri szigorúan nappali életmódot folytat, a napi aktivitási időszak általában csak 5-11 óráig tart, nyáron hosszabb aktivitási időszakok figyelhetők meg (Pollock 1975a; 1977; Powzyk & Mowry 2006). Betamponában például az indrisek reggel 9 óra előtt nem kezdtek el táplálkozni, és délután 3 órára befejezték minden tevékenységüket (Britt et al. 2002). A táplálkozás általában a napi tevékenységek mintegy 40%-át teszi ki, és a faj az idejének nagy részét, gyakran a nappali órák 8-a körül pihen is (Pollock 1977; Powzyk 1997 idézi Britt et al. 2002; Britt et al. 2002; Powzyk & Thalmann 2003). A társas tevékenységek a napi tevékenységeknek csak igen kis részét teszik ki, egy vizsgálatban mindössze 2%-át (Pollock 1975a; 1979a).

Reggel a csoporttagok általában nagyjából egy időben kezdik a tevékenységet, amit rövid táplálkozási menet, rövid csoportmozgás és szinkron csoportos ürítés és vizelés követ. Ezután egész nap folyamatos táplálkozás következik, egészen az aktivitási időszak végének közeledtéig, amikor is ápolásra kerül sor, és az aktivitás befejeződik a napra (Pollock 1975a). Az indrisek az erdő talajától 30 és 100 láb (9,1 és 30,5 méter) közötti fákon alszanak (Pollock 1975a).

A lakóhely és a napi útvonal helyenként változik, és a különbségek főként az élőhely minőségének köszönhetőek (Powzyk & Thalmann 2003). Például a Mantadia Nemzeti Parkban az indri hazatérési területe sokkal nagyobb, mint a zavart erdőkben (Joyce Powzyk pers comm.). A feljegyzett átlagos elterjedési terület 0,27 km² (0,1 mi²), de más feljegyzett csoportterjedelmek között 0,15., 0,18, 0,18, 0,18 és 0,3 km² (0,06, 0,07, 0,07 és 0,12 mi²), illetve 0,4 km² (0,15 mi²) is szerepel (Pollock 1979a; 1979b; Glessner & Britt 2005; Mittermeier et al. 2006; Joyce Powzyk pers comm.). Az indri napi útja általában 774 m (2539,4 láb) körül van, de 300 és 700 m (984,3 és 2296,6 láb) között mozoghat (Pollock 1975a; Pollock 1979b; Powzyk 1997 idézi Powzyk & Thalmann 2003; Powzyk & Mowry 2006). A terület kiterjedését általában 8-14 naponta látogatják (Powzyk 1997 idézi Powzyk & Thalmann 2003). Az ausztrál télben az indris néha leereszkedik a fák alacsonyabb szintjeire, hogy elkerülje a csípős rovarokat (Thalmann et al. 1993).

Az indris számos más makifajjal is szimpatikus lehet. A Betampona természeti rezervátumban például szimpatriásak az egérmakikkal (Microcebus sp.), a nagyobb törpemakirokkal (Cheirogaleus major), a keleti villás törpemakirokkal (Phaner furcifer), a sportos makikkal (Lepilemur mustelinus), az aye-ayekkel (Daubentonia madagascariensis), a szürke szelíd makikkal (Hapalemur griseus), fehér homlokú makik (Eulemur albifrons), fekete-fehér fodros makik (Varecia variegata), keleti avahik (Avahi laniger) és diadémosifakák (Propithecus diadema) (Glessner & Britt 2005).

Az indrisek érzékenyek lehetnek a nappali ragadozó madarak ragadozására, és megfigyelték, hogy a csecsemőket ilyen ragadozók támadták meg (Goodman et al. 1993; Joyce Powzyk pers comm.).

Content last modified:

Írta: Kurt Gron. Áttekintette Joyce Powzyk.

Cite this page as:
Gron KJ. 2010. július 1. Primate Factsheets: Indri (Indri indri) Taxonómia, morfológia, & ökológia . <http://pin.primate.wisc.edu/factsheets/entry/indri/taxon>. Hozzáférés 2020 július 22.