Scope

Az etnofarmakológia, mint kifejezetten kijelölt kutatási terület, viszonylag rövid múltra tekint vissza. A kifejezést először 1967-ben írták le egy hallucinogénekről szóló könyv címeként. A hagyományos gyógyászatban használt növények, gombák és más szervezetek farmakológiai aktivitását vizsgálja, amelyeket helyileg vagy hagyományosan gyógyszerként vagy az egészség javítására használnak. A farmakológiában egyedülálló megközelítést alkalmaz, mivel a drog eredetének hagyományos, tehát antropológiai kontextusát is figyelembe veszi.

A következő témakörökkel foglalkozik:

• Klinikai vizsgálatok, farmakokinetika és közegészségügy
• A hagyományos gyógymódok biztonságossága és toxikológia
• A hagyományos gyógyszerek minősége és összetétele, metabolizmus és genomika
• Az etnofarmakológia antropológiai és történeti tanulmányai
• A bőrgyógyászati állapotok kezelése, beleértve a szemészetet és a fül-orr-gégészetet
• A légúti, gyomor-bélrendszeri, szív- és érrendszeri betegségek etnofarmakológiája, endokrin és központi idegrendszer
• Etnofarmakológia a szülészetben, nőgyógyászatban és húgyúti rendellenességekben
• Infekcióellenes szerek
• Gyulladáscsökkentő szerek, és a mozgásszervi és ízületi betegségek etnofarmakológiája
• Malignus betegségek és immunszuppresszió
• Az anyagcserezavarok etnofarmakológiája
• A táplálkozás és a gyógyászat kapcsolódási pontjai, valamint a táplálkozás az etnofarmakológiában

A pályázatnak tartalmaznia kell a gyógyszer hagyományos használatának rövid magyarázatát. Bár a szekciót minden betegség érdekli, a gyógynövények toxikológiájára vagy klinikai vizsgálataira összpontosító tanulmányokat, valamint a “szegénység betegségeivel” és az “alacsony és közepes jövedelmű” országokban gyakori betegségekkel kapcsolatos kutatásokat különösen szívesen fogadjuk.

A klinikai vizsgálatokról szóló cikkeket csak abban az esetben fogadjuk el bírálatra, ha azok randomizált, kettős vak és placebokontrolláltak. A statisztikai teljesítményelemzés vagy a mintaméret indoklása szintén kötelező.

Ez a szekció is aláveti magát a legfontosabb, a Kew MPNS portálon vagy az ebben a forrásban megadott alternatív forrásban lefektetett taxonómiai szabványoknak.

Az Etnofarmakológia szakterületre benyújtott valamennyi kéziratnak a “The Four Pillars of Ethnopharmacology” néven meghatározott legjobb gyakorlatok értékelési kritériumait kell követnie ahhoz, hogy a szakértői értékelésben figyelembe lehessen venni. Felhívjuk a figyelmet, hogy a Frontiers in Pharmacology folyóirathoz benyújtott, növényi kivonatokat vagy készítményeket felhasználó valamennyi beadványnak szintén meg kell felelnie e négy pillérnek ahhoz, hogy szakértői értékelésre kerüljön, függetlenül a szakterületi szekciótól, mint a minták jellemzésére vonatkozó alapszabálynak. Adott esetben más szakterületi szekciókban további kritériumok is alkalmazhatók.

AZ ETNOPHARMAKOLÓGIA NÉGY PILLÉRE

Ezek a kötelező irányelvek a folyóirat tudományos, kulturális és etikai integritásának fenntartása érdekében készültek, és leírják, hogy a szakterület vezető folyóiratai mit tekintenek a jó kutatás alapvető szempontjainak (lásd itt). “Az etnofarmakológia négy pillére” az alábbiakban az egyszerűség kedvéért összefoglalásra kerül, de kérjük, hogy mielőtt kéziratot nyújt be ehhez a szekcióhoz, olvassa el ezen irányelvek TELJES VERSIONJÁT.

1. Farmakológiai követelmények

a) Hagyományos kontextus – A farmakológiai kísérletek fókuszának a hagyományos kontextushoz kell kapcsolódnia, és a bevezetőben le kell írni

b) Egyértelmű bizonyítéknak kell lennie (a publikált irodalom áttekintése alapján) a vizsgálat újszerűségére

c) Hiteles kísérleti modellek – A módszereknek a technika jelenlegi állásának kell lenniük, vagy hiteles alternatívának.

A hálózati farmakológiai vizsgálatokat általában kísérleti farmakológiával (in vitro vagy in vivo) kombinálva kell végezni, vagy a kísérleti farmakológia megalapozott anyagán kell alapulniuk. A hálózati farmakológiai vizsgálatoknak kritikusan kell értékelniük a farmakológiai bizonyítékokat a készítmény / növényi (gyógy)termék lehetséges hatásainak és a bizonyítékok korlátainak értékeléséhez.

d) A dózis – tartományoknak terápiásan relevánsnak kell lenniük

2. A készítmény összetételére vonatkozó különleges követelmények

A népgyógyászati kísérletek reprodukálhatósága a felhasznált készítmény(ek) kellően részletes leírásán alapul. Függetlenül attól, hogy a vizsgált anyag nyers növényi kivonat, több gyógynövényből álló készítmény, kereskedelmi forrásból származó egyetlen vegyület vagy növényből kivont anyag, a kémiai és botanikai összetételt kifejezetten fel kell tüntetni a bevett szabványok felhasználásával.

3. Alapvető kísérleti és etikai követelmények

a) A vizsgálatnak jelentősen hozzá kell járulnia a meglévő szakirodalomhoz

b) Az összes nemzetközi etikai szabványnak való megfelelés, beleértve a biológiai sokféleségre vonatkozó szabályozás betartását, elengedhetetlen

c) Az állatok felhasználásának indokoltnak kell lennie

d) A hagyományos gyógyszerkészítmények hatásának tudományos szempontból vizsgálhatónak kell lennie

4. Cikktípus-specifikus követelmények:

A különböző cikktípusokra speciális követelmények vonatkoznak. Ezek a következők:

• Földrajzi vizsgálatok
• A hagyományos gyógyszerkészítmények biztonságossága és toxikológia
• Közlemények
• Szisztematikus áttekintések
• Metaelemzések

.