Generikus név: loperamid-hidroklorid
Adagolási forma: kapszula

A Drugs.com által orvosilag felülvizsgált. Utolsó frissítés: 2021. január 22.

• Áttekintés
• Mellékhatások
• Adagolás
• Szakorvosi
• Interakciók
• Még

Imodium Leírás

Imodium® (loperamid-hidroklorid), A 4-(p-klórfenil)-4-hidroxi-N,N-dimetil-a,a-difenil-1-piperidin-butiramid-monohidroklorid, egy szintetikus hasmenés elleni, szájon át alkalmazható gyógyszer.

Az Imodium® 2 mg-os kapszulákban kapható.

Az inaktív összetevők a következők: Laktóz, kukoricakeményítő, talkum és magnézium-sztearát. Az Imodium® kapszula FD&C Yellow No. 6-t tartalmaz.

Imodium – Klinikai farmakológia

In vitro és állatkísérletek azt mutatják, hogy az Imodium® (loperamid-hidroklorid) a bélmozgás lassításával és a bélben történő víz- és elektrolitmozgás befolyásolásával hat. A loperamid a bélfalban lévő ópiátreceptorhoz kötődik. Következésképpen gátolja az acetilkolin és a prosztaglandinok felszabadulását, ezáltal csökkenti a perisztaltikát, és növeli a bél tranzitidőt. A loperamid növeli a végbél záróizom tónusát, ezáltal csökkenti az inkontinenciát és a sürgősséget.

Az Imodium® embernél meghosszabbítja a béltartalom tranzitidejét. Csökkenti a napi széklettérfogatot, növeli a viszkozitást és a térfogatsűrűséget, valamint csökkenti a folyadék- és elektrolitveszteséget. A hasmenés elleni hatással szembeni toleranciát nem figyeltek meg. Klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a loperamid látszólagos eliminációs felezési ideje emberben 10,8 óra, 9,1 – 14,4 óra közötti tartományban. A változatlan hatóanyag plazmaszintje 2 nanogramm/ml alatt marad egy 2 mg-os Imodium® kapszula bevétele után. A plazmaszintek körülbelül öt órával a kapszula beadása után és 2,5 órával a folyadék beadása után a legmagasabbak. A loperamid plazma csúcsszintje mindkét készítmény esetében hasonló volt. A loperamid eliminációja elsősorban oxidatív N-demetilációval történik. A citokróm P450 (CYP450) izoenzimek, a CYP2C8 és a CYP3A4 feltehetően fontos szerepet játszanak a loperamid N-demetilációs folyamatában, mivel a kvercetin (CYP2C8-gátló) és a ketokonazol (CYP3A4-gátló) in vitro jelentősen, 40%-kal, illetve 90%-kal gátolta az N-demetilációs folyamatot. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a CYP2B6 és a CYP2D6 kisebb szerepet játszik a loperamid N-demetilációjában. A változatlan loperamid és metabolitjainak kiválasztása elsősorban a széklettel történik. Azoknál a betegeknél, akiknél a klinikai vizsgálatok során a biokémiai és hematológiai paramétereket monitorozták, az Imodium®-kezelés alatt nem észleltek rendellenességre utaló tendenciákat. Hasonlóképpen a vizeletvizsgálatok, az EKG és a klinikai szemészeti vizsgálatok sem mutattak kóros tendenciákat.

Imodium indikációi és alkalmazása

Az Imodium® (loperamid-hidroklorid) az akut nem specifikus hasmenés és a gyulladásos bélbetegséggel járó krónikus hasmenés ellenőrzésére és tüneti enyhítésére javallott. Az Imodium® az ileosztómiából származó ürítés mennyiségének csökkentésére is javallt.

Ellenjavallatok

Az Imodium ellenjavallt olyan betegeknél, akiknél ismert a loperamid-hidrokloriddal vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

Az Modium ellenjavallt hasi fájdalomban szenvedő betegeknél hasmenés hiányában.

Az Modium nem ajánlott 24 hónaposnál fiatalabb csecsemőknél.

Az IMODIUM nem alkalmazható elsődleges terápiaként:

– akut vérhasban szenvedő betegeknél, amelyet véres széklet és magas láz jellemez, – akut fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő betegeknél, – invazív organizmusok, beleértve a Salmonellát, Shigellát és Campylobacter-t, által okozott bakteriális enterokolitiszben szenvedő betegeknél, – széles spektrumú antibiotikumok alkalmazásával járó pszeudomembranózus vastagbélgyulladásban szenvedő betegeknél.

Figyelmeztetések

Folyadék- és elektrolitcsökkenés gyakran fordul elő hasmenéses betegeknél. Ilyen esetekben nagyon fontos a megfelelő folyadék és elektrolitok beadása. Az Imodium® alkalmazása nem zárja ki a megfelelő folyadék- és elektrolitterápia szükségességét.

Az Imodium általában nem alkalmazható, ha a perisztaltika gátlását el kell kerülni a jelentős szövődmények, köztük az ileusz, a megakolon és a toxikus megakolon lehetséges kockázata miatt. Az Imodiumot azonnal abba kell hagyni, ha székrekedés, haspuffadás vagy ileusz alakul ki.

A hasmenés Imodiummal történő kezelése csak tüneti jellegű. Ha a kiváltó etiológiát meg lehet határozni, adott esetben (vagy ha javallott) specifikus kezelést kell adni.

A hasmenés miatt Imodiummal kezelt AIDS-betegeknél a haspuffadás legkorábbi jeleinél abba kell hagyni a terápiát. Elszigetelten beszámoltak loperamid-hidrokloriddal kezelt AIDS-betegeknél vírusos és bakteriális kórokozók okozta fertőző vastagbélgyulladással járó toxikus megakolonról.

Az Imodium®-ot kisgyermekeknél különös óvatossággal kell alkalmazni, mivel ebben a korcsoportban a válaszreakció nagyobb változékonysága miatt. A dehidráció, különösen a fiatalabb gyermekeknél, tovább befolyásolhatja az Imodium®-ra adott válasz változásait.

Figyelmeztetések

Általános

Extrémen ritka allergiás reakciókról, köztük anafilaxiáról és anafilaxiás sokkról számoltak be. Akut hasmenés esetén, ha 48 órán belül nem észlelhető klinikai javulás, az Imodium® (loperamid-hidroklorid) adását abba kell hagyni, és a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak orvoshoz. Bár májkárosodásban szenvedő betegeknél nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok, az Imodiumot ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt. A májműködési zavarban szenvedő betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni a CNS-toxicitás jelei miatt. Veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok. Mivel arról számoltak be, hogy a gyógyszer nagy része metabolizálódik és a metabolitok vagy a változatlan gyógyszer főként a széklettel ürül, vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására. Nem végeztek hivatalos vizsgálatokat a loperamid farmakokinetikájának értékelésére idős személyeknél. Azonban két olyan vizsgálatban, amelyekbe idős betegeket vontak be, nem volt jelentős különbség a gyógyszer diszpozíciójában a hasmenéses idős betegeknél a fiatal betegekhez képest.

Tájékoztatás a betegeknek

A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak orvoshoz, ha a hasmenésük 48 órán belül nem javul, vagy ha a székletükben vért észlelnek, lázuk vagy haspuffadásuk jelentkezik. Fáradtság, szédülés vagy álmosság jelentkezhet az Imodiummal kezelt hasmenéses szindrómák esetén. Ezért tanácsos óvatosságot tanúsítani gépkocsivezetéskor vagy gépek kezelésénél. (lásd: Mellékhatások).

Gyógyszerkölcsönhatások

Nonklinikai adatok azt mutatták, hogy a loperamid P-glikoprotein szubsztrát. A loperamid (16 mg egyszeri adag) és 600 mg egyszeri adag kinidin vagy ritonavir (mindkettő P-glikoprotein gátló) egyidejű alkalmazása a loperamid plazmaszintjének 2-szeresére vagy 3-szorosára emelkedését eredményezte. A loperamid kinidinnel és ritonavirral történő együttes alkalmazása esetén a fokozott centrális hatások lehetősége miatt óvatosságra int, ha a loperamidot az ajánlott adagokban (2 mg, legfeljebb 16 mg maximális napi adag) P-glikoprotein-gátlókkal együtt adják.

A loperamid egyszeri 16 mg-os adagjának 600 mg-os egyszeri szakinavir adaggal történő együttes alkalmazásakor a loperamid 54%-kal csökkentette a szakinavir expozíciót, ami a szakinavir terápiás hatékonyságának csökkenése miatt klinikai jelentőséggel bírhat. A szakinavir loperamidra gyakorolt hatása kevésbé bír klinikai jelentőséggel. Ezért, ha a loperamidot szakinavirral együtt adják, a szakinavir terápiás hatékonyságát szorosan figyelemmel kell kísérni.

Karcinogenezis, mutagenezis, termékenység károsodása

Egy 18 hónapos patkányvizsgálatban 40 mg/kg/napig (a maximális emberi dózis 21-szerese, 16 mg/nap, a testfelület összehasonlítása alapján) terjedő orális adagokkal végzett vizsgálatban nem volt bizonyíték a karcinogenezisre.

A loperamid nem volt genotoxikus az Ames-tesztben, az E. coli SOS kromotesztben, a domináns letális tesztben nőstény egereken, vagy az egér embriósejt-transzformációs tesztben.

A termékenységet és a reprodukciós teljesítményt patkányokon értékelték 2,5, 10 és 40 mg/kg/nap (csak nőstények) orális dózisokkal egy második vizsgálatban. A 20 mg/kg/nap (a testfelület-összehasonlítás alapján az emberi dózis kb. 11-szerese) és ennél magasabb szájon át történő adagolás a nőstények termékenységének erős károsodását eredményezte. A nőstény patkányok legfeljebb 10 mg/kg/nap szájon át történő kezelése (a testfelület összehasonlítása alapján az emberi dózis kb. 5-szerese) nem volt hatással a termékenységre. A hím patkányok 40 mg/kg/nap szájon át történő kezelése (a testfelület összehasonlításán alapuló emberi dózis körülbelül 21-szerese) a hímek termékenységének károsodását eredményezte, míg a legfeljebb 10 mg/kg/nap adag (a testfelület összehasonlításán alapuló emberi dózis körülbelül 5-szerese) nem volt hatással.

Vemhesség

Teratogén hatások

C kategóriájú terhesség

Teratológiai vizsgálatokat végeztek patkányokon 2,5, 10 és 40 mg/kg/nap orális adagokkal, valamint nyulakon 5, 20 és 40 mg/kg/nap orális adagokkal. Ezek a vizsgálatok patkányoknál 10 mg/kg/nap dózisig (a testfelület összehasonlítása alapján az emberi dózis ötszöröse) és nyulaknál 40 mg/kg/nap dózisig (a testfelület összehasonlítása alapján az emberi dózis 43-szorosa) nem mutattak ki károsodott termékenységet vagy magzatkárosodást. Patkányok 40 mg/kg/nap szájon át történő kezelése (a testfelület összehasonlításán alapuló emberi dózis 21-szerese) a termékenység jelentős károsodását eredményezte. A vizsgálatok nem szolgáltak teratogén hatásra utaló bizonyítékkal. Várandós nőkön nem állnak rendelkezésre megfelelő és jól ellenőrzött vizsgálatok. A loperamid csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha a potenciális előny igazolja a magzatra jelentkező potenciális kockázatot.

Nem-teratogén hatások

Patkányokon végzett peri- és posztnatális reprodukciós vizsgálatban 40 mg/kg/nap szájon át történő adagolása az utódok növekedésének és túlélésének károsodását eredményezte.

Szoptató anyák

A loperamid kis mennyiségben megjelenhet az emberi anyatejben. Ezért az Imodium szoptatás alatt nem ajánlott.

GYermekeknél történő alkalmazás

Az ebben a korcsoportban a válaszreakció nagyobb változékonyságára vonatkozó információkat lásd a “Figyelmeztetések” szakaszban. Az Imodium® gyermekek általi véletlen túladagolása esetén a javasolt kezelést lásd a “Túladagolás” szakaszban.

Mellékhatások

Klinikai vizsgálatok adatai

Az Imodium® (loperamid-hidroklorid) klinikai vizsgálatai során jelentett mellékhatásokat nehéz megkülönböztetni a hasmenéses szindrómához kapcsolódó tünetektől. Az Imodium®mal végzett klinikai vizsgálatok során regisztrált mellékhatások általában kisebb mértékűek és önkorlátozó jellegűek voltak. Ezek gyakrabban fordultak elő a krónikus hasmenés kezelése során.

A jelentett nemkívánatos eseményeket a vizsgálóorvosok ok-okozati értékelésétől függetlenül foglaljuk össze.

1) Nemkívánatos események 4 placebokontrollos vizsgálatból akut hasmenésben szenvedő betegeknél

A nemkívánatos események előfordulási gyakoriságát 1.0% vagy annál nagyobb gyakorisággal fordultak elő, amelyeket a loperamid-hidrokloridot kapó betegeknél legalább olyan gyakran jelentettek, mint a placebót kapó betegeknél, az alábbi táblázat tartalmazza.

Az 1,0%-os vagy annál nagyobb gyakoriságú mellékhatások, amelyekről gyakrabban számoltak be a placebót, mint a loperamid-hidrokloridot kapó betegeknél, a következők voltak: szájszárazság, puffadás, hasi görcs és kólika.

2) Krónikus hasmenésben szenvedő betegeknél végzett 20 placebokontrollos vizsgálatból származó nemkívánatos események

A loperamid-hidrokloridot kapó betegeknél legalább olyan gyakran jelentett 1,0%-os vagy nagyobb gyakoriságú nemkívánatos eseményeket, mint a placebót kapó betegeknél, az alábbi táblázat tartalmazza.

A mellékhatások, amelyek előfordulása 1.0% vagy annál nagyobb gyakorisággal jelentettek a placebót, mint a loperamid-hidrokloridot kapó betegeknél: hányinger, hányás, fejfájás, meteorizmus, hasi fájdalom, hasi görcs és kólika.

3) Hetvenhat kontrollált és nem kontrollált vizsgálatból származó mellékhatások akut vagy krónikus hasmenésben szenvedő betegeknél

A mellékhatások, amelyek előfordulása 1.0% vagy annál nagyobb gyakorisággal fordultak elő az összes vizsgálatból származó betegeknél, az alábbi táblázat tartalmazza.

Megjelenés utáni tapasztalatok

A következő mellékhatásokról számoltak be:

Bőr- és bőr alatti szöveti rendellenességek

Kiütés, viszketés, csalánkiütés, angioödéma és rendkívül ritka esetekben bullózus bőrkiütés, beleértve az erythema multiforme-t is, Stevens-Johnson-szindrómáról és toxikus epidermális nekrolízisről számoltak be az Imodium alkalmazásával kapcsolatban

Immunrendszeri rendellenességek
Az Imodium alkalmazásával kapcsolatban allergiás reakciók elszigetelt előfordulását és néhány esetben súlyos túlérzékenységi reakciókat, beleértve az anafilaxiás sokkot és anafilaktoid reakciókat jelentettek.

Gasztrointesztinális zavarok
Szájszárazság, hasi fájdalom, puffadás vagy diszkomfortérzés, hányinger, hányás, puffadás, flatulencia, diszpepszia, székrekedés, paralítikus ileusz, megakolon, beleértve a toxikus megakolont is (lásd Ellenjavallatok és figyelmeztetések).

Vese- és húgyúti rendellenességek
Húgyúti visszatartás

Nervrendszeri rendellenességek
Álmosság, szédülés

Általános rendellenességek és adminisztratív helyzetei
Fáradtság

A loperamiddal végzett klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok során jelentett mellékhatások közül számos a mögöttes hasmenéses szindróma gyakori tünete (hasi fájdalom/kellemetlenség, hányinger, hányás, szájszárazság, fáradtság, álmosság, szédülés, székrekedés és puffadás). Ezeket a tüneteket gyakran nehéz megkülönböztetni a nemkívánatos gyógyszerhatásoktól.

Droggal való visszaélés és függőség

A visszaélés

A loperamid nagy dózisú visszaélési potenciáljának felmérésére tervezett speciális klinikai vizsgálat rendkívül alacsony visszaélési potenciált állapított meg.

Függőség

Morfiumfüggő majmokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a loperamid-hidroklorid az embereknek ajánlottnál nagyobb adagokban megelőzte a morfiummegvonás jeleit. Emberekben azonban az Imodium® (loperamid-hidroklorid) egyszeri nagy dózist követően, vagy több mint kétéves terápiás használat után végzett naloxon-kihívásos pupillateszt, amely pozitív esetben ópiáthoz hasonló hatásokat jelez, negatív volt. A szájon át alkalmazott Imodium® (magnézium-sztearáttal formulázott loperamid) egyszerre erősen oldhatatlan és rosszul hatol be a CNS-be.

Túladagolás

Túladagolás esetén (beleértve a májműködési zavarok miatti relatív túladagolást is) vizeletvisszatartás, bénulásos ileusz és CNS-depresszió léphet fel. A gyermekek érzékenyebbek lehetnek a CNS-hatásokra, mint a felnőttek. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a loperamid-hidroklorid lenyelése után azonnal beadott aktívszén-iszap akár kilencszeresére is csökkentheti a szisztémás keringésbe felszívódó gyógyszer mennyiségét. Ha a lenyelést követően spontán hányás lép fel, 100 g aktív szénből álló hígítást kell szájon át beadni, amint a folyadék visszatartható.

Ha hányás nem következett be, gyomormosást kell végezni, majd 100 g aktív szénhígítást kell beadni a gyomorszondán keresztül. Túladagolás esetén a betegeket legalább 24 órán keresztül figyelni kell a CNS depresszió jeleire.

A túladagolás tüneteinek jelentkezése esetén naloxon adható ellenszerként. Ha a beteg reagál a naloxonra, a naloxon utolsó adagját követően még legalább 24 órán keresztül gondosan ellenőrizni kell az életjeleket a gyógyszer-túladagolás tüneteinek kiújulása szempontjából.

A loperamid elhúzódó hatására és a naloxon rövid (egy-három órás) hatástartamára tekintettel a beteget szorosan figyelemmel kell kísérni, és szükség szerint ismételten naloxonnal kell kezelni. Mivel viszonylag kevés gyógyszer választódik ki a vizelettel, az Imodium® (loperamid-hidroklorid) túladagolása esetén az erőltetett diurézis várhatóan nem hatékony.

A klinikai vizsgálatokban egy felnőtt, aki 24 órán belül három 20 mg-os adagot vett be, a második adag után hányingert kapott, a harmadik adag után pedig hányt. A mellékhatások lehetőségének vizsgálatára irányuló vizsgálatokban a loperamid-hidroklorid akár 60 mg loperamid-hidroklorid egyszeri adagjának egészséges alanyok általi szándékos bevétele nem eredményezett jelentős mellékhatásokat.

Imodium adagolása és alkalmazása

(1 kapszula = 2 mg)
A betegeknek szükség szerint megfelelő folyadék- és elektrolitpótlást kell biztosítani.

Akut hasmenés

Felnőttek: Az ajánlott kezdő adag 4 mg (két kapszula), majd 2 mg (egy kapszula) minden egyes formátlan széklet után. A napi adag nem haladhatja meg a 16 mg-ot (nyolc kapszula). A klinikai javulás általában 48 órán belül megfigyelhető.

Gyermekek: 2-5 éves (20 kg vagy annál kisebb) gyermekeknél a vény nélkül kapható folyékony készítményt (Imodium® A-D 1 mg/7,5 ml) kell használni; 6-12 éves kor között az Imodium® kapszula vagy az Imodium® A-D folyadék alkalmazható. A 2 és 12 év közötti gyermekek esetében a kapszulák vagy a folyadék alábbi adagolási rendje általában megfelel a kezdeti adagolási követelményeknek:

Első napi ajánlott adagolási rend
Két és öt év között: (napi 3 mg-os adag) (13-20 kg)
Six-8 éves korig: 2 mg b.i.d. (napi 4 mg-os adag) (20-30 kg)
8-12 éves korig: 2 mg t.i.d. (napi 3 mg-os adag). (6 mg napi adag) (30 kg-nál nagyobb testsúly)

Javasolt további napi adagolás
Az első kezelési napot követően a további Imodium® adagokat (1 mg/10 testsúlykilogramm) csak laza széklet után ajánlott beadni. A teljes napi adag nem haladhatja meg az első napra ajánlott adagokat.

Krónikus hasmenés

Gyermekek: Bár az Imodium®-ot korlátozott számú krónikus hasmenésben szenvedő gyermekeken vizsgálták; a krónikus hasmenés kezelésére szolgáló terápiás adagot gyermekpopulációban nem állapították meg.

Felnőttek: Az ajánlott kezdő adag 4 mg (két kapszula), majd 2 mg (egy kapszula) minden egyes formátlan széklet után a hasmenés ellenőrzéséig, majd ezt követően az Imodium® adagját az egyéni igényeknek megfelelően csökkenteni kell. Amikor az optimális napi adagot megállapították, ezután ez a mennyiség egyszeri adagként vagy osztott adagokban adható.

A klinikai vizsgálatokban az átlagos napi fenntartó adag 4-8 mg (két-négy kapszula) volt. A 16 mg-os (nyolc kapszula) adagot ritkán lépték túl. Ha a legalább 10 napig tartó napi 16 mg-os kezelés után nem figyelhető meg klinikai javulás, a tünetek további adagolással valószínűleg nem kontrollálhatók. Az Imodium® adása folytatható, ha a hasmenés diétával vagy specifikus kezeléssel nem kontrollálható megfelelően.

Gyermekek 2 éves kor alatt

Az Imodium alkalmazása 2 év alatti gyermekeknél nem ajánlott. Ritkán beszámoltak haspuffadással összefüggő bénulásos bélelzáródásról. E jelentések többsége akut vérhas, túladagolás és nagyon fiatal, két évnél fiatalabb gyermekeknél fordult elő.

Időskorúak

Időskorúakon nem végeztek hivatalos farmakokinetikai vizsgálatokat. Azonban nem számoltak be jelentős különbségekről az idős, hasmenéses betegek gyógyszereloszlásában a fiatal betegekhez képest. Időseknél nincs szükség az adagolás módosítására.

Veseelégtelenség

Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok. Mivel a metabolitok és a változatlan gyógyszer főként a széklettel ürülnek, vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására (lásd az ÓVALMASZTÁSOK részt).

Májelégtelenség

Noha májkárosodásban szenvedő betegeknél nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok, az Imodiumot ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt. (lásd: Óvintézkedések).

Hogyan kerül forgalomba az Imodium

Kapszulák – minden egyes kapszula 2 mg loperamid-hidrokloridot tartalmaz. A kapszulák teste világoszöld, kupakja sötétzöld, az egyik szegmensen “JANSSEN”, a másik szegmensen “Imodium” felirattal. Az Imodium® kapszulák 100 darabos flakonokban kerülnek forgalomba.

NDC 50458-400-10
(100 KAPSZULA)

15°-25°C-on (59°-77°F) tárolandó.

Az 1996. szeptember, 1998. július, 2004. április
Megszavazva 2005. október
©Janssen Pharmaceutica Inc. 1998

Kizárólag orvosi rendelvényre

Nyomtatva az USA-ban
U.S. Szabadalom 3, 714,159

Gyakori kérdések

• Hogyan lehet megállítani a hasmenést – gyógyszer vagy gyógymód javaslat?

Egészségügyi záradék