Az immersziós terápia olyan pszichológiai technika, amely lehetővé teszi a páciens számára a félelmek (fóbiák) legyőzését, de alkalmazható szorongásos és pánikbetegségek esetén is.

Először egy félelem-hierarchiát állítanak fel: a páciensnek egy sor kérdést tesznek fel, hogy meghatározzák, milyen kellemetlenséget okoz a félelem különböző körülmények között. Tud-e a páciens beszélni a félelme tárgyáról, el tud-e viselni egy képet róla, vagy meg tud-e nézni egy filmet, amelyen a félelme tárgya szerepel, tud-e egy szobában lenni a félelme tárgyával, és/vagy tud-e vele fizikai kontaktusban lenni.

Mihelyt ezeket a kérdéseket a legkisebb kellemetlenségtől kezdve a legnagyobb kellemetlenségig sorba rendezték, a páciensnek megtanítanak egy relaxációs gyakorlatot. Ilyen gyakorlat lehet a páciens testének összes izmának megfeszítése, majd azok ellazítása és a “relax” kimondása, majd ennek a folyamatnak az ismétlése, amíg a páciens megnyugszik.

Ezután a páciens olyan állapotban kerül kapcsolatba a félelme tárgyával, amely számára a legkényelmesebb – például pusztán beszélgetés a félelme tárgyáról. Ezután, amíg ilyen környezetben van, a páciens addig végzi a relaxációs gyakorlatot, amíg ezen a szinten jól érzi magát.

Ezután a páciens a hierarchiában feljebb lép a következő feltételhez, például a félelem tárgyáról készült képhez vagy filmhez, majd a hierarchia következő szintjére, és így tovább, amíg a páciens képes lesz közvetlenül megbirkózni a félelemmel.

Bár a feloldáshoz több ülés is szükséges lehet, a technikát sikeresnek tekintik. Számos kutatás folyik az immersziós terápiás célok elérésével kapcsolatban egy virtuális számítógépes programban, bár az eredmények nem meggyőzőek.