Az imitatív tanulást jól dokumentálták az embernél; gyakran használják őket összehasonlító csoportként a főemlősök imitatív tanulását vizsgáló tanulmányokban. Horner és Whiten tanulmányában (nem nevelt) csimpánzok és embergyerekek cselekvéseit hasonlították össze, és azt találták, hogy a gyerekek a szükségszerűségen túli cselekvéseket utánoztak. A vizsgálatban 3-4 év közötti gyerekeknek és csimpánzoknak egy sor műveletet mutattak, hogy kinyissanak egy átlátszatlan kirakós dobozt, amelyben jutalom volt. A műveletek közül kettő szükséges volt a doboz kinyitásához, egy azonban nem, ezt azonban az alanyok nem tudták. Egy demonstrátor mindhárom műveletet végrehajtotta a doboz kinyitásához, majd a csimpánzok és a gyerekek is megpróbálták a feladatot. Mind a gyerekek, mind a csimpánzok mindhárom viselkedést lemásolták, és megkapták a dobozban lévő jutalmat. A vizsgálat következő fázisában az átlátszatlan doboz helyett átlátszó dobozt használtak. Ennek a doboznak az átlátszósága miatt jól látható volt, hogy a három cselekvés közül egyik sem volt szükséges a jutalom megszerzéséhez. A csimpánzok nem hajtották végre a felesleges cselekvést, és csak a kívánt cél eléréséhez szükséges két cselekvést hajtották végre. A kisgyerekek mindhárom cselekvést utánozták, annak ellenére, hogy szelektíven figyelmen kívül hagyhatták volna a lényegtelen cselekvéseket.

Az egyik magyarázat erre az, hogy az emberek konvenciókat követnek. Clegg és Legare tanulmánya ezt úgy tesztelte, hogy kisgyermekeknek bemutatott egy nyaklánc készítési módszert. A demonstrációk során a modell olyan lépést tett hozzá, amely nem volt szükséges a végső cél, a nyaklánc befejezésének eléréséhez. Az egyik demonstrációban a modell egy nyelvi jelzést használt, hogy tájékoztassa a gyerekeket arról, hogy a nyaklánc elkészítése instrumentális, pl.: “Nyakláncot fogok készíteni. Figyeljük meg, hogy mit csinálok. Nyakláncot fogok készíteni”. Egy másik bemutatóban a modell nyelvi jelzésekkel utalt arra, hogy a nyakláncot a konvenció szerint készítik, pl. “Mindig így csinálom. Mindenki mindig így csinálja. Nézzük meg, mit csinálok. Mindenki mindig így csinálja”. A konvencionális állapotban a gyerekek hűségesebben másolták a modellt, beleértve a felesleges lépést is. Az instrumentális állapotban nem másolták le a felesleges lépést. A tanulmány azt sugallja, hogy a gyerekek megkülönböztetik, hogy mikor utánozzák, a konvenciót kiemelkedő oknak tekintve másolják a viselkedést, hogy illeszkedjenek a konvencióhoz. Azt, hogy a megfelelő viselkedésre vonatkozó jelzéseket mások cselekedeteiből veszik, ahelyett, hogy független ítéletet használnának, konformizmus-előfeszítésnek nevezik.

A legújabb kutatások kimutatták, hogy az emberek más előítéleteknek is ki vannak téve, amikor kiválasztják, hogy kinek a viselkedését utánozzák. Az emberek olyan személyeket utánoznak, akiket sikeresnek tartanak azon a területen, ahol ők is sikeresek szeretnének lenni (siker elfogultság), valamint olyan elismert, tekintélyes személyeket, akiktől mások előszeretettel tanulnak (presztízs elfogultság). Chudek és munkatársai vizsgálatában egy figyelemfelkeltő jelzőt használtak arra, hogy jelezzék a gyerekeknek, hogy egy adott modell presztízsértékű. Egy olyan kísérletben, amelyben két modell különböző módon játszott egy játékkal, a presztízst úgy jelezték, hogy két megfigyelő 10 másodpercig figyelte a presztízsértékű modellt. A vizsgálat megállapította, hogy a gyerekek felfogták a presztízst jelző jelzést, és előszeretettel utánozták a presztízsértékű modellt. A tanulmány azt sugallja, hogy az ilyen torzítások segítenek az embereknek felvenni azokat a közvetlen és közvetett jeleket, amelyek arra utalnak, hogy az egyén olyan tudással rendelkezik, amelyet érdemes megtanulni.

Ezek a jelek oda vezethetnek, hogy az emberek káros viselkedéseket utánoznak. Utánzó öngyilkosságok akkor fordulnak elő, amikor az öngyilkosságot megkísérlő személy egy olyan öngyilkossági kísérlet módszerét másolja, amelyről hallott vagy a médiában látott, és a kísérletek jelentős növekedése figyelhető meg a hírességek öngyilkosságai után (lásd Werther-effektus). Az öngyilkosságok járványként terjedhetnek a közösségi hálózatokon keresztül, mivel emberek nagy csoportjai utánozzák egy modell vagy modellcsoport viselkedését (lásd Blue Whale Challenge).