Bár az appendektómia a leggyakrabban végzett sürgősségi műtét, az appendektómia szeptikus szövődményei továbbra is a megbetegedések fő forrása. Történelmileg az előrehaladott appendicitist appendectomiával kezelték, cekosztómiával és/vagy dréncsövekkel. Célunk az volt, hogy értékeljük az ileocecalis reszekció alkalmazását az előrehaladott appendicitis azonnali kezelésére. Megvizsgáltuk az összes olyan beteg esetét, akiknél 1989 augusztusa és 2000 áprilisa között vakbélgyulladás miatt ileocecalis reszekciót végeztek. A 92 beteg (60 férfi és 32 nő) átlagéletkora 34 év volt (6-71 év között). A hasi fájdalom a betegek 98 százalékánál volt jelen, időtartama 5,1+/-0,6 nap volt. A jobb alsó kvadráns érzékenysége 91 százalékban volt jelen, 30 százalékban a jobb alsó kvadránsban kísérő tömeggel. A felvételi hőmérséklet 38,0+/-0,1 C fok volt, a fehérvérsejtszám 15 300+/-500 volt. A műtét előtti radiológiai vizsgálatok között szerepelt hasi röntgenfelvétel (33), kontrasztanyagos beöntés (kettő), CT (41) és hasi ultrahang (17); ezek a vizsgálatok 89 százalékban helyes preoperatív diagnózist adtak. Korábbi appendectomiát hat betegnél végeztek, ötnél az intraabdominális tályogok perkután drénezése sikertelen volt. 92 betegnél 94 cecusresectiót végeztek. A műtéti reszekció mértéke betegenként változott, és a részleges cekektómiától (34) az ileocectomián (55) át az ileocectomiáig terjedt, elterelő ileosztómiával (öt). Intraabdominális tályogok 46 esetben (50%) voltak jelen a műtétkor, és 38 esetben (41%) dréneket helyeztek el. A bőrmetszések a legtöbb esetben (65) nyitva voltak; 27 esetben történt bőrzárás. Ebben az időszakban nem fordult elő halálozás. A szövődmények száma 23 betegnél (25%) 25 volt. A szövődmények között volt posztoperatív tályog (10; 11%), sebfertőzés (10; 11%), részleges vékonybélelzáródás (kettő) és tüdőembólia (egy). Hét betegnél volt szükség újbóli műtétre, öt betegnél pedig CT-vezérelt perkután drenázsra. Két részleges cecectomia esetén anasztomikus szivárgás fordult elő, és ileocectomiára való átállításra volt szükség. Az átlagos kórházi tartózkodás 10,5+/-1,0 nap volt, a korrigált kórházi költségek 31 689+/-3018 USD-t tettek ki. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az előrehaladott vakbélgyulladás végleges kezelése elvégezhető az ileocectum érintett területeinek reszekciójával. Ez elsődleges anasztomózissal elvégezhető, elkerülve az ileosztómia és a másodlagos műtét szükségességét. Ez az agresszív műtéti megközelítés csökkentheti a fertőző szövődményeket és a kórházi költségeket.