BuildingEdit

Az épület, amelyben jelenleg az Idaho Potato Museum található, eredetileg az Oregon Short Line Railroad Depot, a Union Pacific Rail Road leányvállalata volt. Az épület építése 1912 októberében kezdődött és 1913. augusztus 15-én fejeződött be. A burgonyaiparban érintett helyi lakosok egy csoportja több éven át vitatta meg a burgonya helyi gazdaságban betöltött szerepének hangsúlyozására, valamint a híres burgonyás emléktárgyak bemutatására vonatkozó stratégiákat. Amikor a Union Pacific Railway Blackfoot városának adományozta a blackfooti vasútállomás depó épületét, felmerült az ötlet, hogy az épületből burgonyamúzeumot alakítsanak ki.

MunkacsoportSzerkesztés

Az eredeti burgonyamúzeumi munkacsoport a blackfooti burgonyaipar tagjaiból és helyi tisztviselőkből állt. Ebbe a csoportba tartoztak:

• Dean Yancey
• Allan Larsen
• Keith Hinckley
• Brian Finnigan
• Dean Hill
• Walter Gay
• Rex. Call
• Claude Johnson
• Maureen Hill

Közösségi vitaSzerkesztés

A helyi közösség egyes tagjai nem lelkesedtek az ötletért, és megkérdőjelezték: “Miért utaznának a turisták Idahóba, hogy meglátogassanak egy burgonyamúzeumot?” A munkacsoport azonban nem tántorodott el, és folytatta a promóciós munkát a Blackfoot-i közösségen belül. 1988 februárjában a munkacsoport meghívta a wyomingi Codyban található Buffalo Bill Múzeum igazgatóját, hogy tartson előadást egy nyilvános kereskedelmi kamarai ülésen. Ő a speciális múzeumok témájával foglalkozott, és azt az üzenetet közvetítette Blackfootnak, hogy “néha nem látjuk az aranyat a saját kertünkben.”

Amint a burgonyamúzeum támogatása egyre népszerűbbé vált a közösség körében, a munkacsoport megbeszéléseinek középpontjában a múzeum nevének kiválasztása állt. A Blackfoot közösségben sokan úgy érezték, hogy a “múzeum” kifejezés negatív asszociációkat kelt a “poros, régi relikviákkal” kapcsolatban. Miközben a munkacsoport feldolgozta ezt a visszajelzést, olyan stratégiákat vitattak meg, amelyekkel biztosítható, hogy a burgonyaprojekt az emberek széles körét megszólítsa; ezért döntöttek az “Idahói Burgonya Világkiállítás” elnevezés mellett.

PróbanyitásSzerkesztés

A sokéves használaton kívüliség és a projekt akadályai után a helyszín lakhatatlan volt, és nem voltak mellékhelyiségek. Az épület megtisztítása és a megnyitásra való felkészítése érdekében “munkabörzét” tartottak.

A próbamegnyitót 1988 nyarán tartották, amelyen mintegy 2000 ember vett részt a helyi és a közvetlenül környező területekről. A sikeresnek bizonyult próbanyitás nem tartalmazott valódi kiállításokat, csupán egy sor elválasztó jellegű táblát helyeztek el, melyekre ötleteket írtak, leírva, hogy mit fognak mutatni a tervezett kiállítások.

A megnyitó sikerén felbuzdulva Maureen Hill önként vállalta az igazgatói szerepet (fizetés nélkül). Hill egészen 1989-ig töltötte be az igazgatói szerepet, amikor az expót hivatalosan is megnyitották a turisták előtt. Működésének első évében az expo 5000 látogatót vonzott.

Anyagi támogatásSzerkesztés

Az anyagi és pénzügyi adományokat a következők biztosították:

• A kereskedelmi burgonyaipar (beleértve a cégeket: Basic American Foods és Nonpareil)
• A helyi burgonyatermelők
• A helyi közösség
• A helyi megye
• Blackfoot városa

.