Az iBOT fejlesztése 1990-ben kezdődött, az első működő prototípusok 1992-ben álltak rendelkezésre, majd 1994 végén a DEKA szerződést kötött a Johnson & Johnsonnal az egység gyártására, a Johnson & Johnson fizette az összes későbbi K&D-t, a DEKA pedig a szokásosnál kisebb jogdíjat kapott, cserébe a technológia minden nem orvosi alkalmazásával kapcsolatos jogainak megtartásáért.

Az iBOT-ot 1999. június 30-án a Dateline NBC műsorában mutatta be a nyilvánosságnak John Hockenberry. Ekkorra a Johnson & Johnson már 50 000 000 dollárt költött a projektre. Az iBOT 1999-ben kezdte meg a klinikai vizsgálatokat, az FDA jóváhagyása pedig négy évvel a leleplezés után, 2003. augusztus 13-án érkezett meg.

A fejlesztés során az iBotot Fred Astaire után Frednek becézték. A Segway PT, amely a nem orvosi termékfejlesztés eredménye volt, a Ginger becenevet kapta (Ginger Rogers, Fred Astaire táncpartnere után), 2001-ben jelent meg.

Az iBOT 2009-től kezdve már nem volt megvásárolható az Independence Technology-tól, de a meglévő egységekhez 2013 végéig elérhető volt a támogatás. A gyártást költség okokból szüntették meg; évente csak néhány százat adtak el, körülbelül 25 000 dolláros kiskereskedelmi áron, a Medicare pedig 5000 dollárt fizetett. 2011-ben Dean Kamen, az iBOT feltalálója kijelentette, hogy támogatja az America’s Huey 091 Foundation erőfeszítéseit az iBOT gyártásának visszaállítására.

2014 végén Kamen bejelentette, hogy az FDA átminősítette az iBOT-ot a III. osztályból a II. osztályba tartozó orvostechnikai eszközzé. Ez a szabályozási ellenőrzések enyhítése lehetővé teszi a DEKA számára, hogy újraéleszthesse a régóta szunnyadó iBOT-ot, és azonnal megkezdje a következő generációs termék gyártását. Kamen szerint a modell “kevesebb mint két éven belül” megjelenik, és kezdetben a sebesült veteránok számára lesz elérhető.

2016-ban a Toyota és a DEKA partnerséget kötött az iBOT új verziójának gyártására.