A hiperkalémiás periodikus bénulás (HYPP) egy genetikai mutáció által okozott, öröklődő izombetegség. Az érintett lovaknál a nátriumcsatorna génjében (SCN4A) létezik egy pontmutáció, amely öröklődhet az utódokra.
AYPP volt az egyik első genetikai rendellenesség, amelyet a lovaknál tisztáztak. Az SCN4A génben lévő missense mutáció (c.4248C>G) a vázizomzat nátriumcsatornájának megváltozott alfa-láncát eredményezi. Konkrétan a DNS-változás a fehérjetermék (nátriumcsatorna) 1416-os pozíciójában fenilalaninról leucinra történő cserét okoz (p.F1416L jelöléssel).
A nátriumcsatornák “pórusok” az izomsejtmembránban, amelyek az izomrostok összehúzódását szabályozzák. A hibás nátriumcsatorna-fehérjével rendelkező lovakban a csatornák “szivároghatnak”, és az izmot túlságosan izgatottá és akaratlanul összehúzódóvá teszik. A csatorna akkor válik “szivárgóvá”, amikor a vér káliumszintje ingadozik. Ez előfordulhat koplalás, majd magas káliumtartalmú takarmány, például lucerna fogyasztása esetén. A hiperkalémia, azaz a vérben lévő kálium túlzott mennyisége a ló izmait a normálisnál könnyebben összehúzódásra készteti. Ez hajlamossá teszi a lovat az izomremegés vagy bénulás szórványos epizódjaira.
Ezt a genetikai hibát az amerikai Quarter Horse apja, Impressive leszármazottaiban azonosították. A HYPP-t okozó eredeti genetikai hiba természetes mutáció volt, amely az evolúciós folyamat részeként jött létre. Az ilyen, folyamatosan előforduló mutációk többsége nem összeegyeztethető a túléléssel. A HYPP-t okozó genetikai mutáció azonban egy működőképes, de megváltozott nátriumion-csatornát hozott létre. Ez a génmutáció nem a beltenyésztés terméke. A HYPP-t okozó génmutáció véletlenül akkor terjedt el, amikor a tenyésztők nehéz izomzatú lovak előállítására törekedtek. A mai napig a HYPP igazolt esetei ennek a lónak a leszármazottaira korlátozódtak.
A betegség tünetei és jelei
A homozigóta lovak súlyosabban érintettek, mint a heterozigóta lovak. Ideális tartási gyakorlat mellett úgy tűnik, hogy a hibás génnek nincsenek káros hatásai, de a stressz és/vagy a szérum megnövekedett káliumszintje kiválthatja az izomzavar klinikai tüneteit. Az, hogy egyes lovaknál miért jelentkeznek a betegség súlyos tünetei, míg más lovaknál miért nem vagy csak kevéssé jelentkeznek, nem ismert, és jelenleg vizsgálat alatt áll. Sajnos a hibás gént hordozó, de minimális tüneteket mutató ló ugyanolyan eséllyel örökli a gént a következő generációkra, mint az érintett, súlyos tüneteket mutató ló.
AYPP-re az izomremegés (remegés vagy remegés), gyengeség és/vagy összeesés szórványos rohama jellemző. A rohamokat a felső légutak izmainak bénulásából eredő hangos légzési zajok is kísérhetik. Alkalmanként hirtelen halál következhet be egy súlyos bénulásos rohamot követően, feltehetően szívelégtelenség vagy légzőizom-bénulás következtében.
A HYPP rohamok különböző formákat ölthetnek, és gyakran összekeverik őket más betegségekkel. Az izomremegés és -gyengeség miatt a HYPP gyakran hasonlít a terheléses rabdomiolízishez (“tying-up” szindróma). A “fáradtság” szindrómát számos különböző körülmény okozhatja, beleértve a ló edzésen túli terhelést, valamint táplálkozási hiányosságokat és egyéb anyagcsere-betegségeket. A HYPP-t a “tying-up” szindrómától az különbözteti meg, hogy a lovak általában normálisnak tűnnek a HYPP-t követően. Ezzel szemben a “tying-up” szindrómában szenvedő lovaknak általában merev a járásuk és fájdalmasak, feszesek a hátsó végtagok, a far és/vagy a hát izmai. A “Tying-up” szindróma általában valamilyen típusú testmozgással jár. A HYPP ezzel szemben általában nem kapcsolódik testmozgáshoz, hanem akkor fordul elő, amikor a lovak nyugalomban vannak, etetéskor, vagy olyan stresszes eseményt követően, mint a szállítás, takarmányváltás vagy egyidejű betegség.
Miatt a ló a HYPP roham során leborul és vonakodik vagy képtelen felállni, sok tulajdonos azt hitte, hogy a lovak kólikában szenvednek. A HYPP-t a kifejezett izomremegés és összeesés miatt összekeverték a rohamokkal is. A rohamokkal és más, ájulást okozó állapotokkal ellentétben a HYPP-ben szenvedő lovak a roham alatt tudatánál vannak és érzékelik a környezetüket, és nem tűnik úgy, mintha fájdalmaik lennének. A légzőszervi állapotokat és a fulladást is összetévesztették a HYPP-vel, mivel egyes lovak hangos légzési hangokat adnak ki a roham alatt.
A roham okai
Az izomgyengeség rohamát valójában környezeti tényezők is okozhatják. A HYPP-pozitív lovak tulajdonosainak tisztában kell lenniük azzal, hogy a külső ingerek és események növelhetik a bénulás kialakulásának esélyét. Ezek a tényezők közé tartozik a táplálkozás megváltoztatása, a koplalás, az általános érzéstelenítés, az egyidejű betegség és a mozgáskorlátozás.
A HYPP rohamok megelőzése és kezelése
A diétás kezelés rendkívül fontos az érintett lovak kezelésében. Az étrendi beállítások közé tartozik (1) a magas káliumtartalmú takarmányok, mint például a lucerna széna, a brome széna, a repceolaj, a szójaliszt vagy -olaj, valamint a cukor- és répamelasz kerülése, és ezek helyettesítése timothy vagy bermudafű szénával, gabonafélékkel, mint például zab, kukorica, búza és árpa, valamint répapép; (2) napi többszöri etetés; és (3) rendszeres mozgás és/vagy gyakori hozzáférés egy nagy karámhoz vagy udvarhoz. A legelőfű magas víztartalma miatt nem valószínű, hogy egy ló rövid idő alatt nagy mennyiségű káliumot fogyasztana, ha legelőn tartják. Ha a lónak a jelenlegi étrenddel problémái vannak, ajánlott 0,6% és 1,5% közötti összkálium-koncentrációt tartalmazó takarmányt etetni.
A bénulás klinikai epizódjainak megelőzésére több gyógyszert is alkalmaztak. A lovakat acetazolamiddal (2-4 mg/kg szájon át, 8-12 óránként) vagy hidroklorthiaziddal (0,5-1 mg/kg szájon át, 12 óránként) kezelték, látszólagos sikerrel. Ezek a szerek különböző mechanizmusokon keresztül fejtik ki hatásukat, azonban mindkettő a vese kálium-ATPáz aktivitásának növekedését okozza. Az acetazolamid az inzulinszekréció serkentésével stabilizálja a vércukorszintet és a káliumot. A fajtanyilvántartások korlátozzák ezeknek a gyógyszereknek a versenyeken való alkalmazását (néhány esetben állatorvosi igazolás szükséges).
Tájékoztassa állatorvosát a HYPP állapotáról bármilyen általános érzéstelenítés előtt, mivel ez előidézheti a bénulás epizódját. Ha lova gyógyszeres kezelésben részesül, tartsa fenn a terápiát a műtét vagy az altatás előtt és után. Vontatás közben használjon józan észt, és gondoskodjon arról, hogy a lovakat gyakran (kétóránként) megállítsa és megitassa.
A HYPP súlyos rohama esetén sürgősségi állatorvosi kezelésre van szükség. Hosszú távú terápia esetén sok ló kizárólag testmozgással és diétával kezelhető. A rendszeres mozgás és a nagy karámhoz vagy legelőhöz való hozzáférés előnyösebb az istállóban tartással szemben. Tartson fenn rendszeres etetési rendet, lehetőleg egyenlő időközönként, napi két-három alkalommal. Kerüljük a takarmányozás gyors megváltoztatását, például ha a lovat levesszük a legelő füvéről, és azonnal lucernaszénára váltunk. A legtöbb ló állapota javul, ha csökkentjük a takarmány káliumtartalmát.
A HYPP öröklődése és átadása
A HYPP autoszomális domináns tulajdonságként öröklődik, ami azt jelenti, hogy mind a hímeknél, mind a nőstényeknél előfordulhat, és a betegség kialakulásához csak a mutáns allél egy példánya szükséges.
A tulajdonság generációról generációra azonos gyakorisággal öröklődik; nem “hígul” ki, nem ugrik át generációkat. Egy érintett heterozigóta ló (N/H) és egy érintett heterozigóta ló (N/H) pároztatása azt eredményezi, hogy körülbelül 50%-a hordozza a hibás gént (N/H), körülbelül 25%-a normális (N/N) és körülbelül 25%-a homozigóta (H/H) lesz. Egy érintett heterozigóta ló (N/H) és egy normális ló (N/N) pároztatása körülbelül 50%-ban normális utódokat eredményez, és körülbelül 50%-ban a hibás gén egy példányát (N/H).
Mítoszok a HYPP-ről
Egyek szerint a betegség felhígulhat, és nem terjed tovább a távoli generációkra. Ez téves, mert az érintett lónak ugyanannyi esélye van a tulajdonság átörökítésére, mint a beteg szülőnek, aki a gént átadta neki. Egyesek azt is hiszik, hogy a ló “kinövi” a betegséget. Ez nem igaz. Ismeretlen okokból kifolyólag a HYPP-támadások leggyakrabban az intenzív tréning és a kiállításokra való felkészülés kezdetén (három és hét éves kor között) jelentkeznek. Fontos felismerni, hogy a HYPP-ben szenvedő lovak egész életükre hatással vannak. Lehetséges, hogy az idősebb lovakat nem éri ugyanaz a kondicionáló stressz, mint a fiatal lovakat, vagy a tulajdonosok felfedezték a legjobb kezelési stratégiákat az idősebb HYPP-vel rendelkező lovak számára.
Mások azt is gondolják, hogy ha egy ló egy bizonyos életkorig nem mutat semmilyen jelet, akkor nem hordozza a tulajdonságot. Sajnos ez nem így van. Ismétlem, a HYPP-ben szenvedő lovak egy életen át érintettek. Volt egy HYPP-vel rendelkező mén és egy tenyészkanca, akik nyolc és 15 éves korukig nem mutatták a betegség jeleit, és mindkét ló csak egy-egy elszigetelt rohamot élt át.
A HYPP ezen variánsának vizsgálata hasznos lehet a klinikusok és a tulajdonosok számára a megfelelő diagnózis felállításában, és segíthet a kezelési és tenyésztési döntések meghozatalában.