A hyperadrenokorticizmus Cushing-kór vagy Cushing-szindróma néven is ismert.

A macskák nem gyakori betegsége, amely akkor alakul ki, ha a mellékvesék (a vesék közelében, a hasüregben találhatók) tartósan túlzott mértékben termelik a kortizol hormont.

Ezt leggyakrabban az agyalapi mirigy (az agy alján található) rendellenessége okozza, amely a mellékvesekéreg-hormonok termelését irányítja, sok mással együtt. Egyes esetekben magának a mellékveséknek a rendellenessége okozza.

A vékony és törékeny bőr miatt sebeket mutató macska – a Cushing-kór jele

Ez a betegség sokkal gyakoribb kutyáknál, mint macskáknál, és általában nehezebben kezelhető macskáknál, mint kutyáknál, bár sikeres kezelés lehetséges. A túlzott kortizolkoncentráció számos rendellenességet okozhat, többek között túlzott szomjúságot, gyengeséget és bőrelváltozásokat.

A hiperkortizmust a kortizolszerű hormonok nagy dózisainak hosszú időn át történő alkalmazásával is elő lehet idézni, ahogyan ez néha szükséges egyes betegségek ellenőrzéséhez.

Mi okozza a hiperadrenokorticizmust?

Iatrogén hiperadrenokorticizmus

Iatrogén hiperadrenokorticizmusnak nevezzük azt a betegséget, amikor azt nagy dózisú kortizolszerű gyógyszerek hosszú távú adagolása idézi elő. Ezek a gyógyszerek lehetnek kortikoszteroidok (amelyeket gyakran gyulladások vagy allergiák kezelésére használnak), de macskáknál a progeszteron típusú gyógyszerek (progesztagének), amelyeket néha a teljes nőstény macskák szaporodási ciklusának szabályozására használnak, szintén erős kortizolszerű hatással rendelkeznek. Ha ezeknek a gyógyszereknek nagy dózisát hosszú időn keresztül alkalmazzák, akkor ugyanolyan hatásuk lesz, mint ami a természetben előforduló hiperadrenokorticizmusnál jelentkezik.

A természetben előforduló hiperadrenokorticizmus

A kortizol egy hormon, amelyet a szervezetben a mellékvesék termelnek; két kis mirigy, amelyek közvetlenül a vesék előtt helyezkednek el. A mellékvesék által termelt kortizol túlzott termelését okozhatja mellékvesedaganat, vagy – ami gyakoribb – az agyalapi mirigyet (az agy alján található kis mirigy) érintő daganat. Az agyalapi mirigy számos különböző hormont termel, köztük az adrenokortikotróf hormont (ACTH), amely a mellékveséket kortizol termelésére serkenti. Ha az agyalapi mirigy daganata az ACTH túlzott termelését eredményezi, ez viszont a mellékvesék megnagyobbodásához és túlzott kortizoltermeléséhez vezet.

Ha a hiperadrenokorticizmust mellékvese-daganat okozza, azt mellékvese-függő betegségnek, ha pedig agyalapi mirigy daganat okozza, akkor agyalapi mirigy-függő betegségnek nevezzük. A mellékvesekéreg-függő betegség a természetben előforduló hyperadrenokorticizmus kevesebb mint 15%-át teszi ki. Ha jelen van, az esetek körülbelül felében rosszindulatú daganat (mellékvese-karcinóma) áll a háttérben. A betegséget okozó agyalapi mirigy daganatok többsége jóindulatú és nagyon apró (mikroadenomák).

A hiperadrenokorticizmus klinikai tünetei

A természetben előforduló hiperadrenokorticizmus ritka a macskáknál, és a betegség iatrogén formája is viszonylag ritka, mivel a macskák meglehetősen jól tolerálják a nagy dózisú kortikoszteroidokat.

A természetben előforduló betegség elsősorban középkorú és idősebb macskáknál fordul elő, és a nőstény macskák gyakrabban érintettek, mint a hímek. A kortizolnak sokféle hatása lehet, így a klinikai tünetek igen változatosak lehetnek. A kezdeti tünetek lehetnek enyhék, de idővel általában előrehaladnak. A leggyakoribb tünetek a következők:

• Túlzott ivás (polydipsia) és túlzott vizelés (polyuria)
• Növekedett étvágy
• A has megnagyobbodása (pot-
• Letargia
• Az izomsorvadás és gyengeség
• Szőrzet rossz állapota
• Hajhullás
• A fülhegyek göndörödése
• Vékony és törékeny bőr

Néhány érintett macskánál, a bőr olyan vékony és törékeny lehet, hogy nagyon könnyen zúzódhat és nagyon könnyen el is szakadhat. A sebek is lassan gyógyulhatnak.

Sok hiperadrenokortikózisban szenvedő macskának cukorbetegsége is van, mivel a túlzott kortizolszint zavarja az inzulin hatását. Ez súlyosbíthatja a fokozott szomjúságot és a fokozott vizeletürítést, és a hiperadrenokorticizmus miatt a cukorbetegség is nehezebben szabályozható. Valójában a hiperadrenokorticizmust mindig figyelembe kell venni minden olyan cukorbeteg macskánál, amely nehezen kezelhetőnek bizonyul.

A hiperadrenokorticizmus diagnózisa

A hiperadrenokorticizmus diagnózisa nem mindig egyszerű, és általában több vérvizsgálatot, vizeletvizsgálatot és képalkotó diagnosztikát (röntgen és/vagy ultrahang) igényel.

A rutin vérvizsgálatok segíthetnek kizárni a klinikai tünetek gyakoribb okait, majd ezt követően a hiperadrenokorticizmusra specifikusabb vizsgálatok végezhetők. Ezek a következők lehetnek:

• Urin kortizol mérése – ez szűrővizsgálatként használható a hiperadrenokorticizmus kizárására, de a magas szintek nem tudják megerősíteni a diagnózist, így további vizsgálatokra van szükség.
• ACTH-stimulációs teszt – ezzel a vizsgálattal vérmintát vesznek a kortizolszint mérésére szintetikus ACTH injekció beadása előtt és után. Ha nagyon túlzott kortizolkoncentrációt találnak, akkor ez általában megerősíti a diagnózist
• Dexametazon szűrővizsgálat – ezzel a vizsgálattal a vér kortizolszintjét mérik a dexametazon (egy erős kortikoszteroid, amely normális esetben elnyomja a kortizoltermelést) beadása előtt és után. Ha a kortizoltermelés nem szűnik meg, ez azt jelezheti, hogy hiperadrenokorticizmus áll fenn.
• Az ACTH vérkoncentrációjának mérése – lehetőség van a macska ACTH vérkoncentrációjának mérésére, ami szintén segíthet különbséget tenni a mellékvese- és az agyalapi mirigyfüggő betegség között
• Röntgen és ultrahang – az ultrahang különösen hasznos lehet, mivel képes meghatározni a mellékvesék méretét, és értékelni, hogy az egyik vagy mindkettő megnagyobbodott. Ez is segíthet megkülönböztetni a mellékvese- és az agyalapi mirigy-függő betegséget

Sajnos egyetlen vizsgálat sem teljesen pontos és megbízható a hyperadrenocorticizmus diagnosztizálásában, ezért általában több vizsgálatra van szükség, és néha a vizsgálatokat meg kell ismételni.

A hiperadrenokorticizmus kezelése

Ha iatrogén hiperadrenokorticizmus áll fenn, azt általában az adott kortikoszteroid vagy progesztagén kontrollált, fokozatos megvonásával kezelik. Szükséges lehet alternatív gyógyszerfajtát találni, ha azt például allergia kezelésére használták.

A természetben előforduló hiperadrenokorticizmus esetén számos kezelési lehetőség áll rendelkezésre, de leggyakrabban gyógyszeres terápiával próbálják a betegséget kontrollálni.

• gyógyszeres terápia trilosztánnal – számos különböző gyógyszert használtak már a mellékvesék kortizoltermelésének elnyomására hiperadrenokorticizmus esetén, de ezek közül kevés működik jól macskáknál. A kortizoltermelést gátló, kutyáknál széles körben alkalmazott trilosztán macskáknál is hatásosnak tűnik, és ez a leggyakrabban alkalmazott gyógyszer. A tablettákat naponta egyszer vagy kétszer kell beadni, és az adagot a válaszreakciótól függően kell beállítani. A klinikai tünetek a betegség sikeres kezelése mellett is csak fokozatosan javulhatnak
• Műtéti mellékvesekéreg-eltávolítás – ez a mellékvese sebészi eltávolítása, és ez jó kezelési lehetőség lehet, ha csak az egyik mellékvese érintett (például ha a két mellékvese egyikét érintő jóindulatú daganatról van szó)
• Hypophysectomia – ez a kifejezés az agyalapi mirigy sebészi eltávolítására utal – bár technikailag lehetséges, ez egy rendkívül nehéz műtét, amely nagyon magas kockázattal jár, és általában nem ajánlott (és csak néhány speciális központban érhető el).
• Agyalapi mirigydaganat sugárterápiája – amennyiben rendelkezésre áll, az alapul szolgáló agyalapi mirigydaganat sugárterápiája segíthet a hyperadrenokorticizmus ellenőrzésében, bár ennek elérhetősége korlátozott.

Milyen a hyperadrenokorticizmusban szenvedő macskák prognózisa?

A hyperadrenokorticizmus súlyos betegség és óvatos prognózissal jár. A betegség ritkán gyógyítható, de megfelelő kezeléssel a macskák egy része jól reagál, és sok hónapig vagy akár évekig kiváló életminőséget élhet. Ha a kiváltó ok rosszindulatú mellékvese-daganat, a prognózis elkerülhetetlenül gyengébb.