 |
1678-ban Huygens egy olyan modellt javasolt, amelyben a hullámfront minden egyes pontját úgy tekinthetjük, mint az adott pontból terjedő hullámok forrását. A táguló hullámokat egy hullámtérben úgy lehet demonstrálni, hogy síkhullámokat küldünk egy kis nyílású akadály felé. Ha a part felé közeledő hullámok egy kis nyílással rendelkező akadályba ütköznek, akkor a hullámok a nyílásból kiindulva tágulnak. |
| A fénytörés szemléltetésére a Huygens-elv nyújt kényelmes lehetőséget. Ha a hullámfronton egy másik közeg határán lévő pontok szolgálnak forrásként a terjedő fény számára, akkor láthatóvá válik, miért változik a fény terjedésének iránya. |  |
 |
A Hüygens-elv szerinti nézet lehetővé tette annak szemléltetését, hogy a fény hogyan hatolhat be a geometriai árnyékba úgy, ahogy a részecskés nézet nem. |
Bár a Huygens-elv hasznos volt abban, hogy a közönséges optika számára a fény hullámszemléletét a részecske szemlélet helyett a hullámszemléletet állította fel, számos kérdést megválaszolatlanul hagyott. Például azzal, hogy a hullámfront minden egyes pontját forrásnak tekintette, nem adott magyarázatot arra, hogy miért nem terjed a fény visszafelé és előre is. Miller és Fresnel továbbfejlesztette a fény terjedésének elméletét, beleértve a diffrakciót is. A fényterjedés elméletét Kirchhoff tette szigorúbbá.
Huygens wiki