Ng Bee Choo tollából, az Oriental Bird Club Bulletin 28. számából, 1998. november.

“Egy olyan bizarr és extravagáns megjelenésű lény, amely kevésbé tűnik élőlénynek, mint valami lázas keleti fantázia szülöttjének. A világ egyik legnagyobb természeti kincse és egyben a természet egyik legfőbb furcsasága az a madárfaj, amelynek az ornitológusok a Buceros bicornis nevet adták: a nagy szarvasbogár.” – Richard Ives.

Pilai Poonswad Thaiföldön kezdte tanulmányozni a szarvasbogarakat, miután a Khao Yai Nemzeti Parkban a BBC filmstábjának idegenvezetőjeként a Füge lakomája Khao Yai-ban című dokumentumfilm munkálatai során lenyűgözte őket. Atsuo Tsujival együtt elkezdte dokumentálni e madarak életét, és együtt több mint 20 évet töltöttek e különleges család tanulmányozásával. Kezdetben nagyon keveset tudtak a szarvasbogarakról, és Pilai úgy kezdte kutatásait, hogy megfigyelt egy fügefán táplálkozó nagy szarvasbogarat, majd egy asszisztens segítségével követte vissza a fészkelőhelyére. Mára már több száz kürtőskalácsfészket jegyeztek fel, és kutatóhelyeket hoztak létre e csodálatos madarak élettörténetének tanulmányozására. Pilai munkája abban csúcsosodott ki, hogy 1992-ben megszervezte az első, majd 1996-ban a második nemzetközi ázsiai kürtmadár-workshopot. Mindkettőt Thaiföldön tartották. Az első munkaértekezlet jegyzőkönyveit (1) az Ázsiai szarvaskeselyűk védelméről szóló kézikönyvben, a második munkaértekezlet jegyzőkönyveit pedig az Ázsiai szarvaskeselyűk: Ecology and Conservation, előkészítés alatt áll, és hamarosan elérhető lesz.

A 31 ázsiai kürtmadárfajból (a világszerte összesen 54 fajból) 13-at Thaiföldön jegyeztek fel (2). Ázsiában a szarvasbogarak főként monszun örökzöld erdőkben vagy esőerdőkben élnek, elterjedésüket és 1997-es becsült thaiföldi populációjuk méretét az 1-4. térképek mutatják (a térképek nem szerepelnek a webes változatban).

A szarvasbogarak élő fák üregeiben fészkelnek, például a Dipterocarpus sp. és Syzygium sp. fafajokban. Nem képesek saját fészeklyukakat ásni, és a rendelkezésre álló üregeket kell megtalálniuk, sőt, a megfelelő méretű fészeküregek elérhetősége az egyik populációt korlátozó tényező. Thaiföldön a szarvasbogarak a monszun időszak végén, decemberben vagy januárban kezdik meg a fészkelőhelyek keresését. A hím megtalálja a lehetséges fészkelőhelyet, és felkéri a nőstényt, hogy vizsgálja meg. Ha a nőstény elégedett a fészkelőhely kiválasztásával, a közelben megtörténik a párzás. A nőstény ezután agyag, korhadt fa, felöklendezett táplálék és a hím által biztosított egyéb anyagok felhasználásával bezárja magát a fészekkamrába. A lezárási folyamat általában három-hét napot vesz igénybe. A nőstény lerakja tojásait, kikelti azokat, majd a fészeküregben felneveli a fiókákat, és a teljes fészekrakási folyamat három-négy hónapig tart. Ez idő alatt a hím táplálja a nőstényt, és később a fiókákat is eltartja. (Tickell- és Austen-) barna, bokroscsőrű és fehér koronás szarvacskák együttműködő szaporodási stratégiát alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy fészkelő segítőik vannak, általában egyévesek ugyanabból a családból, akik segítenek a nőstény és a fiókák etetésében.

A szarvasbogarak helyzete Thaiföldön

Oriental Pied Hornbill Anthracoceros albirostris Common

Black Hornbill Anthracoceros malayanus Threatened-extinct(?

Szarvessző Buceros rhinoceros Veszélyeztetett

Nagy szarvessző Buceros bicornis Veszélyeztetett

Sisakos szarvessző Buceros vigil Veszélyeztetett

.

(Tickell’s) Brown Hornbill Anorrhinus (tickelli) tickelli Veszélyeztetett

(Austen’s) Brown Hornbill Anorrhinus (tickelli) austeni Veszélyeztetett

Bushy-…Anorrhinus galeritus Veszélyeztethető

Fehérfarkú szarka Anorrhinus galeritus Veszélyeztethető

Fehérfarkú szarka Anorrhinus galeritusAceros comatus Veszélyeztetett

Veszélyeztetett

Veszélyeztetett

Koszorús szarvacska Aceros nipalensis Veszélyeztetett

Ráncos szarvacska Aceros corrugatus Veszélyeztetett

Koszorús szarvacska Aceros undulatus Veszélyeztetett

Veszélyeztetett

Koszorús szarvacska-pouched Hornbill Aceros subruficollis Veszélyeztetett

Veszélyeztetett

Tölyvek tanulmányozása folyik több természetvédelmi területen. Az alábbi lista némi támpontot ad az elvégzett munkáról, a populációk méretéről és a jelenlévő fajokról.

Huai Kha Kha Khaeng Vadvédelmi Terület Thaiföld nyugati részén található, és mintegy 2800 km2 -en terül el. Az élőhelytípusok változatosak, 47%-ban trópusi örökzöld erdőkből, 43%-ban vegyes lombhullató erdőkből, 6%-ban száraz dipterokarp erdőkből, 3,5%-ban vegyes lombhullató cserjésekből és bambuszból, valamint kisebb területeken régi tisztásokból, nem erdőből és nyílt vizekből áll.3 A területen 1990 óta folynak kürtmadár-vizsgálatok, 1992 óta intenzíven. Két vizsgálati terület van, az első kb. 100 km2 -es Nong Ma-ban a Huai Kha Kha Khaeng folyó mentén, a második kb. 50 km2 -es Khao Nang Ram/Khao Khieo. Jelenleg a Nong Ma-nál folyik egy harkálykutatási projekt, amely a harkályok fontosságára összpontosít a szarvasbogarak számára megfelelő fészkelőhelyek létrehozásában.

A Khao Yai Nemzeti Parkban 1980 óta intenzív szarvasbogárkutatás folyik. A vizsgált terület mintegy 70 km2 -es, és 60 km2 erdőből és 10 km2 gyepből áll a park északnyugati szektorában. Az élőhely főként 400 és 1 060 m között fekvő nedves örökzöld erdő. Dr. Pilai Poonswad becslése szerint a vizsgált területen a szarvasbogár populáció négyzetkilométerenként hat egyedet számlál. A keleti szarvasbogár populációja viszonylag kicsi a vizsgált területen, mivel a terület erősen erdősült, és ez általában egy erdőszéli faj.

A Khao Yai Nemzeti Park egészére vonatkozóan a koszorús szarvasbogár becsült populációja 1500 egyed, a keleti szarvasbogáré körülbelül 1000, a nagy szarvasbogáré kevesebb mint 1000, az (Austen’s) barna szarvasbogáré pedig kevesebb mint 500 egyed.

Budo és Hala-Bala Thaiföld déli csücskében, a malajziai határ közelében található. Mindkettő újonnan védett terület, és a közelmúltig muszlim szeparatisták ellenőrzése alatt állt. Még most sem számítanak mindig biztonságosnak. A területen 1994-ben kezdődtek meg a vizsgálatok, és a folyamatban lévő kutatások a fészkelési adatokra összpontosítanak. Az itteni szarvasbogarak súlyosan veszélyeztetettek, mert a helyi falusiak orvvadásznak a fiókákra, hogy háziállatként eladják vagy megegyék őket.

A szarvasbogarakat fenyegető veszélyek és a szarvasbogarak jövőbeli védelme A szarvasbogárpopulációk csökkenő tendenciát mutatnak. A legnagyobb veszélyt az erdőirtás okozta gyors élőhelyvesztés jelenti, de a szarvasbogarakat fenyegeti a fiókák élelmezési célú orvvadászata és az illegális vadkereskedelem is. Az állatkereskedők hajlandóak nagy összegeket fizetni a szarvasbogár fiókákért. A fiókák orvvadászata fontos fenyegetésnek számít Thaiföld déli részén.

A Hornbill Kutató Alapítvány létrehozta a Hornbill családok örökbefogadási programját. Ennek célja, hogy forrásokat gyűjtsön, hogy a falusiak számára extra jövedelmet biztosítson a fészkelő kürtmadarak védelmére és a róluk való adatgyűjtésre. A Hornbill Research Foundation (Hornbill Research Foundation), c/o Department of Microbiology, Faculty of Science, Mahidol Unversity, Rama 6 Road, Bangkok 10400, Thailand. Tel. +66 2 246 3026 4606, fax +66 2 644 5411.

Köszönetnyilvánítás A szerző hálás Dr. Pilai Poonswadnak a cikkhez szükséges adatok biztosításáért. Az ő elhivatottsága, eltökéltsége és kemény munkája nélkül ezek az információk talán soha nem gyűltek volna össze. A szerző köszönetet mond továbbá Vijak Chimchome, Boonma Seangthong, Adisak Vidhidharm, Sudjai Nuttaro, Narong Jirawatkavi, Siriwan Nakkhuntod, Kamol Plongmai, Phitaya Chuailua, Preeda Thiensongrassamee, Panya Suksomkit, Rungsrit Kanjanvanit munkájáért és támogatásáért. Nélkülük a kutatás mennyisége sokkal kevesebb lett volna. Az évek során sokan segítették a Hornbill Project Thailandot és a Hornbill Research Foundationt, és a thaiföldi Királyi Erdészeti Minisztérium hosszú évek óta támogatja a Hornbill Projectet. Mindannyiuknak hálásak vagyunk a segítségükért.

1. Poonswad, P. & Kemp. A. C. (1993) Manual to the conservation of Asian hornbills. Hornbill Project, Mahidol University, Bangkok.

2. Kemp. A. C. (1995) A szarvasbogarak: Bucerotiformes. Oxford University Press, Oxford.

3. Bunyanupub, J. (1997) Application of LANDSAT 5 (TM) Imagery for Land Use Studies of Huai Kha Khaeng Wildlife Sanctuary, Uthai Thani and Tak Province.

4. Chimchome, V. (1996) Biology and ecology of two endangered species: Rufous-necked és Plain-pouched Hornbills in Huai Kha Khaeng Wildlife Sanctuary. Report submitted to Pro Natura Foundation-Japan.

5. Poonswad, P. (1993) Comparative ecology of sympatric hornbills(Bucerotidae) in Thailand. PhD disszertáció, Osaka City University.

Sea Sales for prices and availability of Bulletin past issues Return to Bulletin index