Cél: a nők tapasztalatainak feltárása a vajúdás alatti hüvelyi vizsgálatok során.

Tervezés: kvalitatív, fenomenológiai megközelítéssel. Az adatgyűjtés magnószalagra rögzített nyílt végű interjúkkal történt a szülés utáni korai időszakban.

Adatelemzés: fenomenológiai hermeneutikai elemzés Riceour értelmezéselméletére alapozva.

Résztvevők: nyolc szülés utáni, hüvelyi úton szült, kínaiul beszélő és olvasni tudó nőből álló célzott minta.

Helyszín: egy hongkongi egyetemhez tartozó kerületi általános kórház szülészeti osztálya.

Főbb megállapítások: A nők elfogadták a hüvelyi vizsgálatok szükségességét, de kifejezték, hogy bízniuk kell abban, hogy a vizsgáló tiszteli őket egyénként, igyekszik megőrizni méltóságukat, ügyesen végzi a vizsgálatot és közli velük a leleteket. A hüvelyi vizsgálat során gyakran tapasztaltak fájdalmat és szégyenérzetet. A nők azt akarták, hogy a vizsgálat során olyan személy támogassa őket, akit ismernek és akiben megbíznak; nagyra értékelték azokat a szakembereket, akik igyekeztek minimalizálni a fizikai és pszichológiai kellemetlenségeket. Néhány nő zavarban érezte magát, amikor férfi orvos vizsgálta meg, de a vizsgáló hozzáállása és megközelítése általában fontosabbnak bizonyult a nemnél.

Következtetések a gyakorlatra: A gyakorló orvosoknak folyamatosan tudatában kell lenniük annak, hogy tiszteletben kell tartaniuk és figyelembe kell venniük a vajúdás során hüvelyi vizsgálaton áteső nők méltóságát. Bár ez a kijelentés kézenfekvőnek tűnik, azért ismételjük meg, mert néhány gyakorló orvos érzéketlenséget mutat e tekintetben. Minden nővel udvariasan és tisztelettel kell bánni, és szerénységét minimális expozícióval és vizsgálókkal/vizsgálatokkal kell védeni. A vizsgálat eredményeit meg kell beszélni a nővel. Az orvosoknak tisztában kell lenniük azokkal a kulturális hatásokkal, amelyek arra késztethetik a nőt, hogy a vizsgálat során elrejtse fájdalmát, és figyelniük kell az erre utaló jelekre.