A kórházak egyre inkább ragaszkodnak ahhoz, hogy az alacsony kockázatú terhességek elérjék a 39. hetet, mielőtt az orvosok megszülnék a gyermeket, de az előző két hétben történő elektív szülésindítás után született babák nem járnak rosszabbul egy új houstoni tanulmány szerint.

A Baylor College of Medicine tudósai által vezetett kutatás megkérdőjelezi a korai elektív szülések ütemezésének megszüntetésére irányuló, ma már széles körben elfogadott kampány alaptételét. Az ilyen ütemezés, amelyet “babák igény szerint” néven gúnyolnak, mert jellemzően kényelmi okokból történik, körülbelül 1990 és 2006 között volt általános.

“Eredményeink amellett szólnak, hogy a 37-38. héten történő elektív indukció után szült babák esetében nem feltétlenül áll fenn a káros újszülöttkori kimenetel fokozott kockázata” – mondta Dr. Jason Salemi, a Baylor család- és közösségi orvoslás professzora és a tanulmány vezető szerzője. “Óva intünk attól, hogy általánosságban kerüljük az összes elektív, koraszülés előtti indukciót. Minden terhesség egyedi.”

A legtöbb kórházban már csak a 39. hétre vagy későbbre, a teljes terhesség új definíciójának megfelelően tervezik az elektív indukciókat. A texasi Medicaid-program megtagadja a kifizetést “az orvosilag nem szükségesnek ítélt korai, elektív szüléssel kapcsolatos kérelmek esetében”, bár lehetővé teszi a felülvizsgálatot a felülvizsgálat érdekében.

Salemi hangsúlyozta, hogy az Obstetrics and Gynecology című folyóiratban szerdán közzétett tanulmányt nem szabad úgy értelmezni, hogy az a 39. hét előtti elektív szüléseket támogatja. “További, jobb adatokon alapuló kutatásra szólított fel ezen a még mindig viszonylag új területen.”

Megjegyezte, hogy a tanulmány rosszabb kimenetelűnek találta az elektív, koraszülés előtti császármetszést. A 37-38. héten császármetszéssel világra hozott csecsemőknél a tanulmány szerint 13-66 százalékkal magasabb volt a kedvezőtlen kimenetel kockázata.

Az egyik szakértő szerint a szülés módja közötti kockázati különbség volt a tanulmány legérdekesebb eredménye.

“Egyetértek azzal, hogy több kutatásra és árnyaltabb beszélgetésre van szükségünk ezekről a kérdésekről” – mondta Dr. Siobhan Dolan, a bronxi Albert Einstein College of Medicine klinikai szülészet-nőgyógyászat és női egészségtan professzora, a March of Dimes orvosi tanácsadója. “A jelenlegi szakirodalomban nem nagyon tépázzák ki a hüvelyi és a császármetszéses szülések közötti kockázati különbségeket.”

Dolan hangsúlyozta, hogy a tanulmánynak nem szabad befolyásolnia a kórházak új, “hard-stop” szabályként ismert irányelveit. Az újszülöttek egészségének közelmúltbeli javulását az irányelveknek tulajdonította.

A szülészet-nőgyógyászati és magzati orvostudományi szakmai csoportok által javasolt irányelveket 2008-tól fogadták el. Salemi elmondta, hogy soha nem látott még ilyen lelkes és széles körű gyakorlatjavító kampányt.

A kampányt nemcsak az a felfogás követte, hogy az ilyen ütemezés kicsúszott a kezünkből, hanem olyan tanulmányok is, amelyek a megszületett csecsemőknél a káros kimenetel nagyobb kockázatát találták. Ezek a kedvezőtlen kimenetek magukban foglalták a megnövekedett újszülött intenzív osztályos felvételeket, légzési nehézségeket, szepszist és táplálkozási problémákat.

Az epidemiológus Salemi azonban észrevette, hogy a tanulmányok közül sok megfigyelésen alapuló és kicsi volt, gyakran egyetlen kórházban vagy HMO-ban. Sokan a 37-38. héten elvégzett indukciókat hasonlították össze a későbbi időpontú spontán szülésekkel, egy alacsony kockázatú csoporttal. Azzal érvelt, hogy az összehasonlításnak az elektív koraszülések és az összes teljes szülés között kellene lennie, amelyeknél a kimenetel ismeretlen, gyakran spontán szüléssel végződnek, de néha komplikációkkal járnak.

Salemi és munkatársai létrehoztak egy adatbázist, amely több mint 675 000, 2005. január 1. és 2009. december 31. között született floridai csecsemő születési anyakönyvi és kórházi adatain alapult. A csecsemőket a szülés időpontja és oka alapján osztályozva a tanulmány összehasonlította a 37-38. hétre tervezett elektív indukciókat és császármetszéseket a 39-40. hétre tervezett összes terhességgel.

A tanulmány nem talált nagyobb kockázatot a légzési zavarok, a szepszis, az újszülött intenzív osztályra való felvétel vagy a halálozás szempontjából a 37-38. hétre tervezett indukciók esetében.

Salemi szerint néhány korábbi tanulmány is hasonló eredményekre utalt, de az övé az eddigi legnagyobb.

“Nem lehet eléggé hangsúlyozni a terhes nők és egészségügyi szolgáltatóik közötti nyílt és folyamatos kommunikáció fontosságát, hogy a terhességgel kapcsolatos döntések lehetséges kockázatait és előnyeit teljes mértékben megértsék” – mondta Salemi.