A sziklák szinte minden táj közös elemei. Nagy léptékben a hegyek, kis léptékben a sziklák vagy kövek egy mezőn. Ha megbarátkozol a síkokat és struktúrát mutató sziklák ábrázolásával, az sok rajzodon segíteni fog. Íme a sikerhez szükséges legfontosabb pontok.

1. Tanulj meg síkokat látni, még a lekerekített szikláknak is vannak síkjaik.
2. A síkokat árnyékvonalak szögével, árnyékokkal és repedésekkel mutasd meg.
3. Használj egyszerű értékskálát, és lásd az egyes zónák alakzatait.
4. Keresd meg és vedd fel a világos és sötét ékeket (erről bővebben alább).
5. A repedések szöget változtatnak, ahogy egyik szögből a másikba kerülnek.
6. A sziklákat sötét árnyékokkal körbeállítod.

A síkok a sziklák szögletes felületei. Ha azt akarod, hogy a szikládnak valódi térfogata legyen, akkor látnod és mutatnod kell ezeket a síkokat. A síkok megjelenítésének egyik módja a síkok közötti élek vonalvezetése. Ez nem lehet kielégítő, mert ott valójában nincsenek is vonalak. Egy másik módja a síkok megmutatásának az árnyékolás. A fény és az árnyék közötti vonal két sík szélére esik, így ennek az árnyéknak a megjelenítése meghatározza a szikla néhány síkját. Ha egy vetett árnyék két síkon esik át, akkor annak szöge közben változik.

A síkok irányát az árnyékvonalak irányultságával is jelezheted, amelyek átvonulnak rajta. Ha az árnyékoló vonalak megjelennek a végleges rajzodon (ahelyett, hogy összemosódnának), akkor ezt kihasználhatod. Az árnyékoló vonalakat úgy orientálja, hogy a sziklára hulló esőcsepp útját mutassák a felületen (lefelé) és vízszintesen egy sík felület esetében. Ha a sík nem egyenesen a néző felé néz, akkor a lefelé nem függőleges, hanem szögletes lesz. Elsőre nehéz lehet elképzelni, hogyan működik ez. Egy függőleges vonalakkal beírt 3D modell segít szemléltetni ezeket a szögeket. Töltsd le és nyomtasd ki a dodekaéder modellt, majd rakd össze. Figyeld meg, hogy a lefelé irányuló vonalak hogyan változtatják a szögeket, amikor elforgatod a modellt. Én az enyémet a WC-tartály hátuljára tettem, és egy hétig naponta néztem, amíg a szögek intuitívvá váltak. Próbáld ki.

A repedések és erek is segítenek megmutatni a síkokat. A repedések minden alkalommal irányt változtatnak, amikor átmennek egy másik síkba. Keress repedéseket a kőzetedben. Győződj meg róla, hogy az árnyékokkal és árnyékoló vonalakkal együtt változtatják a szögüket.

Most nézzünk meg egy olyan lépésről lépésre készült rajzot, amely ezeket és más fogalmakat is magában foglal, hogy a szögletes szikla illúzióját keltse, kiemelve a síkokat és a szilárdságot.

Rajzold meg a szikláid körvonalait. Én egy halvány, nem fotókék ceruzával kezdtem, hogy az alapformákat berajzoljam. Ha jobban megnézed, láthatod a háttérben. A főbb árnyékok és síkok széleit is jeleztem.

A következő lépésként a főbb árnyékokat rajzoltam meg a sziklák síkjainak vonalvezetésével. A bemutató kedvéért az árnyékvonalakat meglehetősen merészre rajzolom. Általában kicsit finomabban kezelném. Ez egy kicsit túlságosan börtönbár-csíkos az én ízlésemnek – egy börtönszikla?

Most a sötét és világos ékek… Nézd meg az árnyékok széleit (sok) valódi sziklán, és látni fogsz olyan helyeket, ahol az árnyék ékei behatolnak a világosba, és a világos ékei a sötétbe patakzanak. Add hozzá ezeket az árnyékszéleidhez, és a szikla alakja sokkal érdekesebbé válik.

Most jön a mókás rész- a repedések. Ha a szikládnak nincsenek repedései, csak mondj nemet a repedésre. De ha olyan szerencsés vagy, hogy olyan sziklát rajzolsz, amelyik törött, a repedések drámaian segítenek megmutatni a sziklád síkjait. A repedés szögének minden alkalommal változnia kell, amikor az egyik síkból a másikba lép.

El fogod venni, hogy néhány helyen, ahol két repedés találkozik, sötét domborulatok keletkeznek. Ezek a hangsúlyok, amelyeket az illusztrátorok snodgrassingnak neveznek, nagy mélységet adnak a szikláknak. Könnyen elkészíthetők. töltse ki a szikla legkeskenyebb szakaszának csúcsát grafittal. Ez a kis csúcs érzékenyebb az erózióra, így gyorsabban visszahúzódik, mint a szikla többi része.

Ezzel az utolsó lépéssel három dolgot módosítottam. Először is egy kis textúrát adtam a sziklához, különösen azokon a területeken, ahol az árnyék átmegy a kiemelésbe. Ezen a területen a fény végigsiklik a szikla arcán, kiemelve a textúrát. A kiemelt területek közepén a textúrát elmosja a közvetlen fény. A textúra sugallására apró karcolások és pontok kombinációját készítem. Másodszor, elmélyítettem az árnyékokat a sziklák bal oldalán, hogy erősebb napfényt sugalljak. Végül árnyékokat adok a sziklák tövéhez, hogy a sziklákat a földhöz kössem, és súlyt adjak nekik. Figyeljük meg, hogy az árnyékban lévő textúra rövid füvet sugall.

Ebben a rajzban korlátozott számú értéklépést (sötétből világosba) használok. Szegény agyam nem tudja számon tartani a szürke millió árnyalatát. Általában körülbelül négyet tudok kezelni. Ahelyett, hogy a szürke finom árnyalatainak keverésével foglalkoznék, inkább arra koncentrálok, hogy óvatosan használjam a szürkék kis palettáját, finom értékváltásokat csinálok, ahogy egyik síkról a másikra lépek, és gondosan kifaragom a kiemelés és árnyék által alkotott formákat.

Kezd el megfigyelni a körülötted lévő sziklákat. Próbáld ki magad egyszerű tanulmányokkal, hogy faragd ki a síkokat, és adj a szikláidnak térfogatot. A sziklák rajzolását úgy tanulhatod meg a legjobban, ha a környezetedben található valódi sziklákon gyakorolsz. Tanulj egy kicsit a geológiáról és az általad rajzolt sziklák történetéről is. Így még csodálatosabbak lesznek számodra.

Kérlek, oszd meg, ha tetszett!