A skót gael nyelv iránt Skóciában és azon kívül is újból megnőtt az érdeklődés. A Duolingo nyelvtanulási alkalmazáson 2019 novemberében indított gael nyelvtanfolyam mindössze négy hónap alatt 232 000 aktív tanulót vonzott, ami azt jelenti, hogy alig több mint négyszer annyian tanulják, mint ahány gaelül beszélő van Skóciában. A gael nyelvű oktatás szintén nagy keresletnek örvend, és mind a nyelv fellegvárán, a Nyugati-szigeteken belül és azon kívül is egyre bővül.

A gael egykor Skócia nagy részén az elsődleges beszélt nyelv volt, de a gael nyelv több évszázada visszavonulóban van. A nyelv népszerűsítésére irányuló kezdeményezések jelenlegi hulláma üdvözlendő, de nem ez az első eset, hogy az emberek igyekeznek a nyelvet mások számára is hozzáférhetőbbé tenni.

Kutatásom középpontjában az áll, ahogyan a kulturális és nemzeti identitás fejlődött Skóciában és Írországban a 16-18. században. Különösen érdekelnek a gallok és a skótok közötti feszültségek, valamint Írország, ahol az etnikai és vallási megosztottság konfliktusokhoz vezetett. A nyelvpolitika kulcsszerepet játszott ezekben a folyamatokban, és munkám során azt vizsgálom, hogy a gaelül, latinul és angolul írt szövegek hogyan hatottak az identitás kialakulására.

Nyelvek közös szálakkal

Az 1700-as évek első évtizedeiben Edward Lhwyd, a kiváló walesi nyelvész (aki egyben botanikus, geológus és régész is volt) rájött a fennmaradt kelta nyelvek közötti kapcsolatokra: A kelta (ír és skót), a walesi, a breton és a cornwalli nyelvek között. Hatalmas személyes erőfeszítéssel és számos segítőkész levelezőpartner segítségével mind a négy nyelvben jártas lett, és 1707-ben megjelentetett egy sor összehasonlító szótárat és nyelvtant Archæologia Britannica című könyvében. Ez a mű elmagyarázta e nyelvek történelmi kapcsolatát, és lefektette az olvasók számára a nyelvek elsajátításához szükséges alapokat.

Amint megjelent, Lhwyd művét a hálás és lelkes olvasók és levelezők által írt dicsérő versek oldalai előlegezték meg. A walesi, gael és latin nyelvű versek megmutatják, hogy Lhwyd olvasói hogyan reagáltak a művére, és mennyire értékelték az anyanyelvükkel való foglalkozását. Egy tipikus gael nyelvű vers így hangzik:

Ceillfair soc is cantair ceol, / The ploughshare is put away and music is sung

A’nrioghachd Eirion gach ein ló; / Írország királyságában minden nap;

‘s cuirfhar adhbha ciuil faoi ghleus, / és hangszert hangolnak

a’ ngriochuibh aoibhin na Halban. / Skócia kellemes földjein.

Nem minden Lhwyd-olvasó volt ilyen lelkes vagy udvarias. Néhányan valóban azt gyanították, hogy az Írország és Skócia nyelvei iránti ilyen érdeklődés csak valamiféle politikai sikkasztást jelezhet Lhwyd részéről.

A Lhwyd pozitív fogadtatásának van egy kortárs megfelelője, amely a Duolingo tanfolyam elindítására adott reakciókban érhető tetten. Számos, a nyelvet tanulókból és a nyelv népszerűsítőiből álló közösségi médiacsoport alakult. A legtöbb hozzászólás egyszerűen hálás, mint a fenti, Lhwydhoz intézett vers. A gael nyelv politikája azonban nem sokat változott 1707 óta, amikor Skócia és Anglia egyesítette parlamentjeit.

2020 januárjában politikai vita robbant ki az új gael oktatási tervek miatt a Nyugati-szigeteken, miután Liz Smith tory parlamenti képviselő a változást “mélyen aggasztó lépésnek nevezte, amely a gyerekeket … egyértelműen hátrányos helyzetbe hozhatja társaikkal szemben”, annak ellenére, hogy a kétnyelvű oktatásnak jól kutatott előnyei vannak.

Lhwyd maga is találkozott a Smith által felhozott érvekkel, bár valójában elismerte, hogy a kereskedelem és a kereskedelem egyszerűbb lenne Nagy-Britanniában, ha mindenki csak angolul beszélne. De ahelyett, hogy mindenkit funkcionális egynyelvűségre szorított volna vissza, inkább úgy tekintett a munkájára, mint eszközre, hogy a jóakaratú emberek megérthessék egymás nyelvét. A nyelvi megértésnek ez a víziója inkább a béke, mint a gazdasági haszonszerzés eszköze. Ahogy egyik olvasója írta:

Le caint a dhruidfair gach shith, / With speech every peace-accord is sealed

bheirthair adhradh don ard Riogh: / és a magas királynak adott hódolat:

neach da fheabhas ‘s fann a chor, / bárki bármit ér, a helyzete gyenge

‘s canamhuin a bhi da easbhuidh. / if he lackends language.

Háromszáz évvel ezelőtt Lhwyd és olvasói már kezdték megérteni, hogy a nyelvek nem egyszerűen gazdasági árucikkek, hanem az emberi megértés és kapcsolat teljesebb virágzásának alapját képezhetik.

Nyelv, kultúra és politika

A gael nyelvtanulási fórumokon a közösségi médiában olvasható hozzászólásokat olvasva a hozzáállások és megközelítések egész spektruma azonosítható, amelyek tükrözik azokat, amelyeket maga Lhwyd és azok, akikkel találkozott, vallottak. A skót függetlenségről rengeteg a vita, a felhasználók hosszas üzeneteket küldenek egymásnak a gael, skót és ír történelemről és az imperializmus természetéről (ezeket általában jóindulatúan adják és kapják).

Az egyik ilyen fórumon nemrég tanúja voltam egy kulturális vita kibontakozásának az Ulsteri Vörös Kéz ellentmondásos szimbolikájáról. A szenvedélyek magasra csaptak, és bár visszafogtam magam attól, hogy középkori bárdkölteményeket idézzek a témában, a vita valódi kulturális csere és tanulás lehetőségévé vált.

Míg a politikai vita elkerülhetetlen ezeken a fórumokon, úgy tűnik, hogy az általános hozzáállás jóindulatú, hasonlóan Lhwyd saját hozzáállásához. A felhasználók örömmel osztanak meg nyelvi tippeket és kulturális információkat. Ezeket a fórumokat anyanyelvi beszélők is használják, akik a jelek szerint arra ösztönzik őket, hogy gyakorolják nyelvtudásukat, és megosszák tudásukat a nyelvvel újonnan ismerkedőkkel. Talán most már tényleg elkezdhetjük azt mondani, amit Lhwyd egyik olvasója tett háromszáz évvel ezelőtt:

Do duisgadh riot as anúaigh, / The hardy tongue which was under a cloud

an chanamhuin chruaigh do bhi saoi small / has been roused by you from the grave,

teanga bhi cían faoi gheisaibh, / a tongue long under enchantment

do cuireadh leat a nglo re seal. / mostanra már nyomtatásban is megjelent.