A féltékenység haszontalan érzelem.

De nemcsak haszontalan, hanem romboló is. Egyesek szerint minden háború a féltékenységből indul ki.

Memlékszel a trójai háború legendájára, amelyet a Trója című filmben ábrázoltak? Állítólag Görögország és Trója nagy seregei tíz éven át háborúztak Helénáért, egy egyedülálló, gyönyörű nőért.

Milyen hülyeség, nem igaz?

De a féltékenység kisebb léptékben – önmagunkban – is b*ssza meg a levét. Azt mondja nekünk, hogy nem vagyunk elég jók. Ezért nézünk valaki másra, és azt kívánjuk, ami neki van.

Éreztél már valaha így? Nekem, amikor féltékeny leszek – vesztesnek érzem magam.

Ezt annak ellenére, hogy emlékeztetem magam, mennyire romboló hatású. Annyira igyekszem távol tartani magam tőle. És mégis, időről időre lecsap.

Vannak azonban dolgok, amelyek segíthetnek. Kutatások és személyes tapasztalatok alapján íme a legjobb tippjeim a féltékenység kezeléséhez. Ha valaha is küzdöttél vele, remélhetőleg ezek a lépések neked is segíteni fognak.

A féltékenység elismerése

A kényelmetlen érzés kezelésének első lépése az elfogadás.

De ahogyan a sofőrök 80%-a azt állítja, hogy az átlagnál jobb (aminek persze statisztikailag semmi értelme), sokan azt gondolhatják, hogy immunisak a féltékenységre.

A legtöbbünk azonban nem az. A féltékenység univerzális érzelem. A fenébe is, annyira univerzális, hogy még az állatoknál is megfigyelhető. Simogattál már meg egy másik kutyát/macskát, mint a sajátodat – csak hogy rájöjj, hogy az “állandó” háziállatod “szemet vet” rád?

Még a jó öreg Warren Buffett is azt mondja:

“Nem a kapzsiság hajtja a világot, hanem az irigység.”

Ha tehát valaha is azon kapod magad, hogy égető irigységet érzel, mondd: “Én <a neved itt> vagyok, és irigykedni kezdek.”

De ami még fontosabb, mondd azt is: “De nem baj, ha féltékeny vagy. Ez csak emberi dolog. És íme, mit fogok tenni ellene.”

Beszélj magadhoz

Ha jobban akarod kezelni az olyan negatív érzelmeket, mint a féltékenység – nagyon meg kell ismerkedned velük. Ez kényelmetlenül tapintatosnak tűnhet (különösen nektek, macsó férfiaknak odakint), de ne söpörd le őket, mondván: “

Ehelyett el kell gondolkodnunk azon, hogy mit érzünk. És hogy miért.

Pszichológiai nyelven ezt “metakogníciónak”, vagyis a gondolkodásról való gondolkodásnak nevezik. Egyes pszichológusok ugyanezt a szót használják az “érzésekről való gondolkodásra” is, amit mi most itt fogunk csinálni.

Amikor például úgy érzed, hogy meg akarsz ütni valakit, hasznos, ha veszel egy mély lélegzetet, megállsz, és felteszed magadnak a következő kérdéseket:

• Milyen érzelmeket érzek most? Dühöt érzek? Megbántottságot? Féltékenység?
• Mi volt a kiváltó ok, ami ezt az érzelmet kiváltotta? Követtem valakinek a “tökéletes” életét az Instagramon? Mondott valaki valami gonoszat nekem? Valaki rámosolygott a barátomra?
• Mi az igazi oka annak, hogy ilyen rosszul érzem magam? Lúzernek érzem magam a barátaimhoz képest? Van egy szar munkám, amit utálok? Nem vagyok biztos benne, hogy a barátom szeret engem?

Váljon el a helyzettől, és képzelje magát egy semleges harmadik félnek, aki kívülről figyeli a helyzetet. Mint egy láthatatlan angyal, aki figyeli magát, és jegyzetel – próbál rájönni, miért tesz bizonyos dolgokat.

Az, hogy így vizsgálod magad, nem fog azonnal válaszokat adni. De idővel lehetővé teszi, hogy jobban megértsd magad.

És megnyitja az utat néhány más dolog felé, amiről a következőkben beszélni fogunk.

GYakorold a “100%-os csere” gondolatkísérletet

A “100%-os csere” az első gyakorlati eszköz, amiről beszélni fogunk. Akkor használd, amikor azon kapod magad, hogy olyan dolgokat mondasz, mint:

• “Bárcsak én lehetnék ő. Annyi pénze van.”
• “Bárcsak ő lehetnék. Olyan sokat utazik, és az Instagramja olyan gyönyörű.”
• “Bárcsak olyan lehetnék, mint ők. Nekik nincsenek problémáik.”

Ez az ellenszere annak, amikor irigykedsz valaki más életére. És ez így megy… Kérdezd meg magadtól:

“Ha teljesen felcserélhetném az életemet az övével/az övéivel, beleértve nemcsak a jó dolgokat, hanem az összes rosszat is – felcserélném?”

És akkor rájössz. Amit külsőleg látunk más emberekről, az csak egy része az életüknek. Amit olyan szépen ábrázolva látunk egy Insta-képen, az csak arról árulkodik, hogyan töltenek egy órát az egész hetükből. De ezen túl sokkal több van.”

Mégis mások életének legjobb részeit hasonlítjuk össze a saját életünk legunalmasabb részeivel. Ezért érezzük magunkat szarul.

De amikor racionálisan belegondolunk abba a sok fájdalomba, szenvedésbe és kompromisszumba, amit nekik kell kötniük, hogy eljussanak a jó pillanataikhoz – rájövünk, hogy a saját életünket sem adnánk fel.

Nem akarjuk más életét. Csak szeretsz fantáziálni róla.

Számold meg az áldásaidat

A féltékenység az elégtelenség érzéséből fakad. Ne feledd, ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk elégségesek – akkor kezdjük el kívülről nézni a többi embert.

A megoldás nem az, hogy mindent megkapsz, amit akarsz. Ösztönösen már tudod, hogy az emberek sosem elégedettek. Abban a pillanatban, hogy jobb telefont veszel, mint az iPhone 8-as barátod, elkezdesz keresni valakit, akinek iPhone X-e van, hogy összehasonlítsd vele. Az emberi természetből fakad, hogy állandóan összehasonlítani és jobbat akarunk.

De van más megoldás is. És itt idézek egy nagy görög ÓG-t:

“A boldogság titka, látod, nem abban rejlik, hogy többre törekszünk, hanem abban, hogy kifejlesztjük a képességet, hogy kevesebbet élvezzünk.”
– Szókratész –

Íme tehát egy hatásos gyakorlat: valahányszor irigységet érzel, vedd elő a telefonodat, és gyorsan jegyezz fel három dolgot, amiért hálás vagy. Mozdítsd el a fókuszt a külsőségekről, és nézz arra, ami már most is jó az életedben. Ez lehet akár valami nagyon egyszerű dolog is, például:

• Hálás vagyok a mai ebédemért. Finom volt.
• Hálás vagyok, hogy a szüleim még mindig itt vannak, erősek és egészségesek.
• Hálás vagyok, hogy van egy barátom, akivel együtt lóghatok.

A hála olyan erős eszköz, hogy rengeteg kutató tanulmányozta, és egy dolgot bizonyított: egyszerűen boldogabbá teszi az embereket.

Most tudom, hogy ez úgy hangzik, mint valami irreális “Minden tökéletes, csak mosolyogj!” baromság. De nem akarom lekicsinyelni azokat a nehéz időszakokat, amelyekkel az életben szembesülünk.

A szenvedés valódi – ez az emberi tapasztalat része. Egyikünknek sincs választása ebben.

De van választásod abban, hogy hogyan nézel az életre. Minden tűnhet csodának, vagy minden tűnhet szarnak – a te választásod.”

Közelítsd meg az irigységed tárgyát

“Amikor irigyelsz valakit, falat emelsz magad és az irigyelt személy dolgai közé.

Ha jó munkája van, akkor most egy új fal áll közéd és a jó munkád közé. Miért? Mert arra programozod magad, hogy ne szeresd azokat az embereket, akiknek jó állásuk van.”
– James Altucher –

Néha irigykedni kezdek más írókra. “Miért van neki ennyi követője? Még csak nem is ír jól.” “Miért osztják meg annyian? Még csak nem is okos.” Ez nem fair. Én sokkal több időt és energiát fektettem bele – nekem kellene királynak lennem.”

De persze hülyeség így érezni. És minél tovább pörkölődöm ebben az érzésben, annál mérgezőbbé válok.

Szóval itt a titkom, hogyan kezeljem ezt: Megkeresem őt/őket, és alázatosan megkérem, hogy tanuljak tőlük. És akkor talán barátok leszünk. És végül a féltékenység lehull, hogy valami jobbá váljon – mint például a tisztelet.

Még annyi sikeres ember van, akik miatt kicsinek érzem magam. Elkülöníthetném őket az elmém egy sarkában, és felsorolhatnék minden negatívumot róluk: “Persze, hogy sok pénzt keresnek. Szexi embereket használnak a reklámokban. Olyan alacsonyrendűek. Bla bla bla bla.”

De nem, nem akarok többé irigykedni rájuk. Én tanulni akarok tőlük. A barátjuk akarok lenni.”

“Legyünk mindannyian barátok.”

Még ha nagyon kényelmetlen is

“Oké, ez jó a munkához”, mondod. “De komolyan utálom azt a ribancot, aki folyton a barátommal beszélget.”

Tudom – amikor szívügyekről van szó, a dolgok bonyolulttá válnak.”

Mégis talán azért, mert természetemnél fogva nagyon empatikus vagyok (vagyis elég könnyen bele tudom érezni magam mások helyébe), nagyon nehéz valakit nem szeretni, ha egyszer megismerem.”

De emlékszel arra a láthatatlan falra közted és a személy között, akire féltékeny vagy? Az érzés csak rosszabb lesz, ha egyre magasabbra és magasabbra építed ezt a gátat – egészen addig, amíg a negatív érzelmek hatalmas falává nem válik. Olyanná, amely veszélyeztetheti a te és a partnered kapcsolatát is.

(Ne feledd – a féltékenység mérgező.)

Ha kinyitsz egy ajtót azon a falon keresztül, és átnyúlsz a másik oldalra, nincs rá garancia, hogy tetszeni fog, amit ott találsz. De hosszú távon jobb lesz az érzéseidnek.

És ha ezt nyitott szívvel teszed – talán rájössz, hogy valójában egy szövetségesed van, nem pedig egy ellenséged. Ebben a bizalmatlan világban nem az elszigeteltség fog megmenteni minket – hanem a párbeszéd és az empátia.

Még Észak-Korea is beszél néha Dél-Koreával.

Beszélj róla – kérj támogatást

Emlékszel a 2. pontra, ahol egyedül elemzed az érzéseidet? Nos, gondolj erre a pontra úgy, mint a 2. pont kiterjesztésére – csak ezúttal van segítséged: egy olyan személy, aki tud reagálni.

Aki itt keresünk, az valaki, aki meghallgat és együtt érez veled. És aztán adjon neked egy kis ítélkezésmentes érzelmi támogatást (plusz esetleg egy ölelést?). Még csak tanácsot sem kell adnia neked, hogy hogyan oldd meg a problémáidat. Ha féltékenységről van szó – technikailag amúgy sincs külső probléma, amit meg kellene oldani.

Szuper, ha a párod az, akihez ezzel fordulsz. De egy testvér, rokon vagy közeli barát is lehet a “féltékenység-gyónási” csatornád.

BTW – itt nem csak a párkapcsolati féltékenységre gondolok. Ha féltékeny vagy arra, hogy Nórát minden évben előléptetik, jó, ha ezt a férjeddel is megbeszéled.

p.s. Ez nem mentség a siránkozásra – ami csak olaj a tűzre, és még rosszabbul érzed magad.

Legyőzd a bizonytalanságot – építsd az önbecsülésed

Vágytál már arra, hogy jobban érezd magad a bőrödben? Hogy jobban tudnád szeretni magad? Nos, ez az utolsó pont neked szól. Mert amikor szeretjük magunkat, megszűnik a bizonytalanságérzetünk. És megszűnünk annyira féltékenyek lenni másokra.

Ezért olyan fontos, hogy fejleszd az önbecsülésedet. Ez az elme védekezése a bizonytalanság ellen.

De hogyan? Nos, az első lépés az, hogy pozitív emberekkel vedd körül magad, akik segítenek felépíteni téged. (Lásd az előző pontot.)

A második lépés az, hogy jó legyél olyan dolgokban, amelyek fontosak számodra.

Ez kulcsfontosságú, ezért térjünk ki rá egy kicsit. Tegyük fel például, hogy fontos számodra a tudományos képzettség, és szeretnél MBA-t szerezni. Az e cél felé való haladás – minden elolvasott oldal, minden elvégzett feladat és minden félév, amit sikeresen teljesítesz – segít a felépülésedben.

Másrészt, lehet, hogy nem érdekel a képesítés, de nagyon szeretsz főzni. Az, hogy jobb szakács leszel, ahol finom kreációkkal tudod megetetni a barátaidat, lendületet fog adni neked.

Az, hogy mit választasz, nem számít. Ami számít, az az, hogy te hozod meg ezt a döntést – döntsd el, mi a fontos számodra; dönts az alapvető értékeidről. És aztán haladj ebben.

Az önmagad szeretete a féltékenység végső ellenszere. Mert akkor rájössz, hogy minden külső, amit kerestél, valójában benned van.”

– – –

Mindannyian utazók vagyunk az élet e nagy folyóján. Néhányan közülünk nagy jólétbe születnek, hatalmas hajókkal, hogy átszelhessék az élet háborgó tengereit. Néhányan közülünk dolgozó emberek – kis hajókkal, amelyek gyakran elromlanak – így még mindig keményen kell eveznünk. Míg némelyikünknek meztelenül kell úsznia az árral szemben, csak hogy túléljen.

Egy nap remélem, amikor meglátok valakit egy nagyobb hajóban elzúgni mellettem, remélem, örülni tudok neki. Ahelyett, hogy magamra néznék, és átkoznám a saját helyzetemet.

Nem azért írtam ezt, mert legyőztem a féltékenységet, és valami békés szerzetes vagyok, aki nyugodt az élet viharaiban. Azért írtam ezt, mert néha én is féltékeny vagyok, és ez pokolian zavar.

Hogyan lehetnék erősebb? Hogyan tudnám nem hagyni, hogy a dolgok ilyen könnyen befolyásoljanak? Továbbra is próbálkozom.

Mert talán egy nap, amikor boldog lehetek miatta, én is boldog lehetek magam miatt.