Nincs hiány internetes tanácsokból arra vonatkozóan, hogyan állapíthatjuk meg, hogy a gyémánt valódi-e. Az információk nagy része azonban téves, és egyes módszerek még károsíthatják is a drágakövet. Olvasson tovább, hogy megtudja, mi a legjobb módja annak, hogy megmondja, valódi-e a gyémántja.

Kezdjük a spoilerrel, mert ha nem olvas tovább, akkor is tudja: a gyémánt hitelesítésének legmegbízhatóbb módja, ha képzett gemológushoz fordul, vagy elküldi egy független gemmológiai laboratóriumba elemzésre.

Egy olyan laboratórium, mint a GIA, rendelkezik azzal a szakértelemmel és technológiával, hogy különbséget tud tenni a természetes gyémántok, a gyémántutánzatok (vagy utánzatok) és a szintetikus gyémántok között, valamint hogy kimutassa a gyémántkezeléseket.

Ha a gyémántja már rendelkezik GIA gyémántjelentéssel, például GIA Diamond Grading Report vagy GIA Diamond Dossier®, akkor tudja, hogy valódi gyémántja van. A jelentések nemcsak azonosítják a gyémántot, hanem elfogulatlanul értékelik a gyémánt minőségét a 4C szerint: szín, tisztaság, csiszolás és karátsúly. A jelentések azt is feltárják, hogy a gyémántot milyen kezeléseknek vetették alá a szín megjelenésének vagy tisztaságának javítása érdekében.

A jelentést még ellenőrizheti is, ha ellátogat a GIA Report Check, a GIA online adatbázisába, és beírja a gyémánt jelentésszámát, hogy megnézze a gyémánt minősítési adatait.

Hogyan kaphat GIA gyémántminősítési jelentést?

Ha nincs GIA jelentése, és szeretne egyet, megkérheti a helyi ékszerészét, hogy küldje el a kövét a GIA-nak Ön helyett. Az ékszerész ismeri a szállítási és biztosítási követelményeket, és képes lesz elmagyarázni a GIA-jelentés tartalmát, miután visszakapta azt. Keressen egy ékszerészt az Ön közelében.

Do-it-Yourself Diamond Tests – Myth & Fact

Ha eddig elolvasta, valószínűleg még mindig azon tűnődik, hogy van-e “egyszerű” módja annak, hogy megállapítsa, hogy a helyi hagyatéki leletből ki tudja-e fizetni a gyerekek egyetemi tanulmányait. Íme néhány teszt, amit az interneten találtunk – és az okok, amiért érdemes elkerülni őket!

Mítosz: Használjunk ékszerészi nagyítót a kő vizsgálatához. Egy igazi gyémántnak lesznek zárványai. Egy “hamis” gyémánt tökéletes lesz.

Tény: A legtöbb fogyasztónak nehézséget okoz a nagyító használata és a zárványok kiszúrása: hacsak nincs némi tapasztalata a gyémántok vizsgálatában, a tükröződések és a fazetták kapcsolódási pontjai miatt nehéz észrevenni a kis zárványokat. Emellett egyes gyémántok hibátlanok, és nem lát zárványokat!

Míg igaz, hogy a legtöbb gyémánt, mint a természet terméke, tartalmaz zárványokat, az egy mítosz, hogy a gyémántutánzatok, akár természetesek, akár szintetikusak, nem tartalmaznak zárványokat. A zárványok a drágakő kristálynövekedési folyamatának eredményei. Valójában a zárványok segítik a gemológusokat a természetes és szintetikus drágakövek azonosításában. Az üvegutánzatokban is lehetnek gázbuborékok, amelyek egy képzetlen szem számára természetes zárványoknak tűnhetnek.

A természetes drágakövek, amelyek az átlagfogyasztó számára gyémántnak tűnhetnek: színtelen zafír, színtelen topáz és színtelen cirkon.

Sok természetes drágakőnek van szintetikus (azaz laboratóriumban növesztett) megfelelője. A mesterséges anyag lényegében ugyanazzal a kémiai összetétellel, kristályszerkezettel, optikai és fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a természetes drágakő.

Egyik ilyen mesterséges drágakövet a gyémánt utánzására használják: szintetikus rutil, színtelen szintetikus spinell és színtelen szintetikus zafír. Vannak olyan mesterséges gyémántutánzatok is, amelyeknek nincs természetes drágakő megfelelőjük. Ezek kizárólag az ember laboratóriumi találékonyságának termékei, mint például a YAG (ittrium-alumínium-gránát), a GGG (gadolinium-gallium-gránát), a CZ (szintetikus cirkónium-kocka) és a szintetikus moissanit.

A szintetikus gyémántok nem utánzatok. Ezek valódi gyémántok.

A szintetikus gyémántok is mesterséges gyémántok, és ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a természetes gyémántok. A szintetikus gyémántok valódi gyémántok. De a laboratóriumban növesztett és a természetes gyémántok közötti árkülönbség jelentős lehet. A szintetikus gyémántot nem lehet kiszúrni, ha nagyítóval nézzük. Ezt csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehet megállapítani.

Mítosz: A valódi gyémántnak élesek a szélei, a “hamis” gyémántnak nem.

Tény: Ez csak azokra az utánzatokra igaz, amelyeket öntőformában készítenek, mint például a műanyag (és néhány üveg). A természetes gyémántnak éles szélei lesznek, de a szintetikus gyémántnak és a gyémánt utánzására használt bármilyen drágakőanyagnak is. Ezenkívül bármelyik drágakőnek, legyen az természetes vagy szintetikus, lehetnek sérülés vagy kopás által okozott csiszolt csiszolási csomópontjai (a vonal, ahol két csiszolat találkozik).

Mítosz: A valódi gyémántot a foglalat minősége és féme alapján lehet felismerni.

Tény: Bár a természetes gyémántokat gyakran aranyba vagy platinába foglalják, a fém önmagában nem jelent biztos támpontot. Az arany és a platina magas ára miatt a gyémántokat manapság néha ezüst fémbe is foglalják. Az antik ékszerek tartalmazhatnak arany és ezüst keverékébe foglalt gyémántokat.

A foglalat stílusa szintén nem jó támpont. A gyémántokat sokféle foglalatba foglalják. A rossz minőségű foglalat pedig nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyémántok nem valódiak. A minőség csak az általános kopás vagy egy tapasztalatlan ékszerész által végzett munka jele lehet.

Mítosz: Dörzsölje meg a drágakövet csiszolópapírral. A gyémánt nem karcolódik.

Tény: Ez egy roncsoló teszt, és soha nem szabad használni! A csiszolópapír szemcséje általában a Mohs-skála 7 és 9 közötti keménységű, így a csiszolópapír használata a szemcsénél puhább anyagon károsítja azt. Nemcsak a fém megkarcolását kockáztatja, ha a kő be van foglalva, hanem a drágakő felületének lecsiszolását és értékének csökkenését is.

Mítosz: A ködpróba: Lélegezzen rá a drágakőre. Egy valódi gyémánt nem fog bepárásodni.

Tény: Ezt a tesztet nem lehet következetes eredménnyel megismételni. Az internetes tanácsok nem mondják meg, hogy mennyi ideig kell a drágakőre lélegezni ahhoz, hogy eredményt lássunk. Azt sem mondja meg, hogy mekkora felületűnek kell lennie a drágakőnek ahhoz, hogy valóban látható legyen a ködképződés. A szintetikus gyémántok és a természetes gyémántok pontosan ugyanúgy reagálnak. A környezeti páratartalom is befolyásolhatja az eredményeket.

Mítosz: Ha csillog, akkor biztosan igazi gyémánt.

Tény: Sok fogyasztó a “csillogás” szót nagyon általánosan használja a fazettált drágakő fényhatásának általános vizuális hatásának leírására. Egy képzetlen szem számára szinte minden fazettált drágakő, például a szintetikus moissanit, a szintetikus cirkónium-dioxid (CZ) vagy a színtelen természetes cirkon szikrázni fog.

Másrészt egy smaragd csiszolású gyémánt nem szikrázik úgy, mint néhány ilyen kerek briliáns gyémántutánzat.

Amikor a gemológusok a gyémánt szikrázására hivatkoznak, valami nagyon konkrét dolgot jelentenek: a szcintillációt. A csillogáson kívül a szcintilláció a gyémánton belüli tükröződések által okozott világos és sötét területek mintázatára is utal. A szcintilláció csak az egyik aspektusa a gyémánt megjelenésének; a többi tényező a fényesség (a gyémántról arccal felfelé nézve visszaverődő belső és külső fehér fény) és a tűz (a fehér fénynek a szivárvány minden színébe történő szétszóródása). Ezeknek a tényezőknek a kombinációja adja a gyémánt egyedi vizuális megjelenését.

A csillogás, pontosabban a szcintilláció számos változótól függ:

• Vágási stílus: Egy briliáns csiszolású gyémánt általában fényesebbnek tűnik, mint egy lépcsős csiszolású gyémánt, még akkor is, ha ugyanannyi fazettájuk van és ugyanolyan alakúak. Ez a megjelenésbeli különbség a fazetták elrendezésének köszönhető.
• Fazetták száma: Minél több fazettája van egy gyémántnak, annál több a fényt visszaverő és szóró felület. Egy 57 vagy 58 fazettával rendelkező kerek, briliáns csiszolású gyémánt látszólag több csillogással rendelkezik, mint egy csak 17 vagy 18 fazettával rendelkező, egyszerű csiszolású gyémánt.
• Csiszolási minőség: A rosszul csiszolt gyémánt is gyémánt, de nem biztos, hogy azt a vizuális hatást nyújtja, amit elvárna. Ne feltételezze, hogy egy olyan gyémánt, amely nem csillog, nem gyémánt.
• Világítás: A gyémánt másképp jelenik meg szórt megvilágításban, mint reflektoros megvilágításban. Tudja meg, hogyan befolyásolja a fény a gyémánt megjelenését.
• Tisztaság: Egy piszkos gyémánt nem fog csillogni. A gyémántok vonzódnak a zsírhoz, ezért fontos a rendszeres tisztításuk. Tudja meg, hogyan tartsa tisztán gyémántját.

Mítosz: Az újságpapír teszt:

Tény: Ez egy másik problémás teszt. A logika mögötte az, hogy egy jól csiszolt modern kerek briliáns gyémánt erősen fénytörő, ami azt jelenti, hogy ahogy a fény áthalad rajta, a fény lelassul és elhajlik. Ahogy a gyémánton keresztül az újságra nézünk, a fénytörés vizuális torzulást okoz, így az újságpapír olvashatatlanná válik.

Míg ez a teszt gyors jelzést adhat, ha képzett és tapasztalt gemmológus vagy, a tapasztalatlanok számára nagyon zavaró és félrevezető lehet. Soha nem szabad végleges tesztként használni. Számos változó befolyásolhatja az eredményeket, például a fényviszonyok és a környezet, az, hogy a kő tiszta vagy piszkos-e, a kő elhelyezése az újságon, a tesztelő látása, a vizsgált drágakő alakja és arányai és/vagy az, hogy a kő be van-e foglalva.

Sajnos nincsenek olyan egyszerű és megbízható otthoni tesztek, amelyekkel egyértelműen megállapítható, hogy a drágakő természetes gyémánt vagy más anyagból készült. A legjobb megoldás, ha elviszi ékszerét egy képzett ékszerészhez vizsgálatra, és ha szükséges, kérheti, hogy független gemmológiai laboratóriumban vizsgálják meg a drágakövet.

Készen áll arra, hogy mélyebbre ásson a gyémántokban? Olvasson tovább, hogy mindent megtudjon arról, honnan származnak a gyémántok.