A hipszarritmia nagyon kaotikus és rendezetlen agyi elektromos aktivitás, felismerhető minta nélkül, míg a normális agyi elektromos aktivitás világos elkülönülést mutat az egyes jelek és a látható minta között. Ez egy kóros interiktális mintázat, amely nagy amplitúdójú és szabálytalan hullámokból és tüskékből áll az elektroenkefalogramon (EEG) látható kaotikus és dezorganizált aktivitás hátterében, és gyakran fordul elő csecsemőknél, akiknél infantilis görcsöket diagnosztizáltak, bár más állapotokban is előfordulhat.
Görögből Hyps=magasság
Egy éber, nyugalmi (aktivitással), normál EEG és egy hypsarrhythmia EEG összehasonlítása. A hipszarrhythmia-EEG egy 4 hónapos, kriptogén West-szindrómás kislánytól származik. Ebben nagy amplitúdójú hullámok és tüskék vannak jelen, amelyek véletlenszerűen jelennek meg, és topográfiai eloszlásuk nem azonosítható; továbbá nincs sem frekvencia-, sem amplitúdó-gradiens, ami erősen dezorganizált agyi aktivitásra utal. Bár a betegnek ez a látszólag kaotikus EEG-je volt, a felvételek során nem mutatott klinikai rohamokat.
Neurológia
Gibbs és Gibbs 1952-ben a hypsarrhythmiát (eredetileg egy “r”-rel írva) úgy írta le, mint “…véletlenszerű nagyfeszültségű hullámokat és tüskéket. Ezek a tüskék pillanatról pillanatra változnak, mind időben, mind helyükben. Időnként fókuszosnak tűnnek, néhány másodperccel később pedig úgy tűnik, hogy több fókuszból erednek. Alkalmanként a tüskés kisülés általánossá válik, de soha nem jelenik meg olyan ritmikusan ismétlődő és erősen szervezett mintaként, amely összetéveszthető a petit mal vagy petit mal variáns típusú kisüléssel.”
A legtöbb csecsemőgörcsös esetben a hipszarrhythmia vagy eltűnik, vagy javul a görcshalmaz és/vagy a REM alvás során. A hypsarrhythmia ritkán marad fenn 24 hónapos kor után.