Ez a cikk több orvosi hivatkozást igényel az ellenőrzéshez, vagy túlságosan az elsődleges forrásokra támaszkodik. Kérjük, vizsgálja át a cikk tartalmát, és ha tudja, egészítse ki a megfelelő hivatkozásokkal. A forrás nélküli vagy hiányos forrású anyagokat megkérdőjelezhetjük és eltávolíthatjuk. Forráskeresés: “High tibial osteotomy” – news – newspapers – books – scholar – JSTOR (May 2014)

A high tibial osteotomy egy ortopédiai sebészeti eljárás, amelynek célja a compartmentalis osteoarthritissel járó varus deformáció korrigálása. Általában fiatalabb, általában aktívabb betegeknek tartják fenn.

ortopédiai

A tibialis deformitást először Mikulicz-Radecki írta le 1880-ban. Megfigyelte, hogy az alsó végtag tengelye normális egyéneknél a három ízületen, a csípőn, a térden és a bokán halad át, a térd szögletes deformitásainál pedig a térd középpontja eltér ettől a vonaltól. Ebben az esetben a mediális rekesz genu varumban, az oldalsó rekesz pedig genu valgumban viseli a terhelést, és az említett rekeszben osteoarthritis alakul ki.

A magas sípcsont osteotomiát először Jackson írta le 1958-ban, és mára jól bevált műtétté vált. Coventry, aki úttörő volt ezen a területen, számos beszámolót publikált a zárt ék HTO eredményeiről.az ortopédiai kettős csúszó kompressziós lemezt (ODSCP) a nyitott ék magas sípcsont osteotómiákhoz tervezték és vezették be. A hagyományos technikákkal szembeni előnyei a következők: az osteotómia véletlen ízületen belüli kiterjesztésének esélyének csökkentése, a csont nem kívánt transzlációjának vagy rotációjának potenciális kockázatának kiküszöbölése, a műtét utáni igazítás újbóli beállításának lehetősége a csontcsavarok eltávolítása nélkül. Mivel a legtöbb országban a népesség elöregszik, a genu varum és következésképpen az ebből eredő osteoarthritis növekedni fog, és ha a beteg megfelel a kritériumoknak, a magas sípcsont osteotomia célszerű.