Míg az EU-ban kapható szájhigiéniai termékekben a hidrogén-peroxid (és egyenértékű) tartalom nem haladhatja meg a 0,1%-ot, az USA-ban forgalmazott termékekben ennél lényegesen magasabb koncentráció is elérhető.

Az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) 1983-ban engedélyezte mind a hidrogén-peroxidot, mind a karbamid-peroxidot szájfertőtlenítő szerként (FDA, 1983). A 10-15%-os karbamid-peroxid és az 1,5-3%-os hidrogén-peroxid-készítményeket az I. kategóriába sorolták, amelybe az általánosan biztonságosnak (GRAS) és hatékonynak elismert szerek tartoznak. Az FDA albizottsága (2003) arra a következtetésre jutott, hogy a hidrogénperoxid legfeljebb 3 százalékos koncentrációban biztonságos, de nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy 1,5-3 százalékos koncentrációban véglegesen besorolhassák a hatékonyságát hosszú távú, vény nélkül kapható (OTC), mint antigingvitisz/plakkellenes szer.

A fogak színét a fogak belső színe és a fogfelszínen esetlegesen kialakuló külső elszíneződések kombinációja befolyásolja. A fog belső színe a zománc és a dentin fényszórási és adszorpciós tulajdonságaival függ össze, a dentin tulajdonságai pedig nagy szerepet játszanak a fog általános színének meghatározásában. Az extrinsic elszíneződések általában a fogak olyan területein alakulnak ki, amelyek a fogmosás és a fogkrém abrazív hatása által kevésbé hozzáférhetőek, és ezt gyakran elősegíti a dohányzás, a tanninban gazdag élelmiszerek (pl. vörösbor) fogyasztása, valamint bizonyos kationos szerek, például a klórhexidin, vagy fémsók, például ón és vas használata. Az USA-ban a felnőtt lakosság 34%-a nyilatkozott úgy, hogy elégedetlen a jelenlegi fogszínével (Odioso et at., 2000), és egy 3215 egyesült királyságbeli alany körében végzett felmérésben 50%-uk úgy érezte, hogy valamilyen fogelszíneződéssel rendelkezik (Alkhatib et al., 2000),

A fogak színe számos módszerrel és megközelítéssel javítható, beleértve a fogfehérítő fogkrémeket, a professzionális tisztítást fogkőeltávolítással és polírozással a foltok és a fogkő eltávolítása érdekében, a nem vitális fogak belső fehérítését, a vitális fogak külső fehérítését, a fogzománc mikroabrázióját csiszolóanyagokkal és savval, koronák és furnérok behelyezését. A vitális fogak külső fehérítésére három fehérítési módszer létezik: 1) a fogorvos által felügyelt éjszakai fogvédő fehérítés, 2) a rendelőben történő vagy elektromos fehérítés és 3) a tömegpiaci fehérítő termékek. Az éjszakai fogvédő fehérítés általában viszonylag alacsony szintű fehérítőszert alkalmaz, amelyet egy egyedi gyártású szájvédőn keresztül juttatnak a fogakra, és amelyet legalább 2 hétig viselnek éjszakánként. A rendelőben történő fogfehérítés általában viszonylag nagy mennyiségű fehérítőszert használ, például 25-35% hidrogén-peroxidot tartalmazó termékeket, rövidebb ideig. A fehérítő gélt a lágyszövetek védelme után viszik fel a fogakra, és a peroxidot hővel vagy fénnyel tovább aktiválhatják. A rendelőben végzett kezelés már egy kezelési alkalom után jelentős fehérítést eredményezhet, de az optimális fehérítéshez több kezelési alkalomra is szükség lehet. A tömegpiaci termékek általában kis mennyiségű fehérítőszert (pl. 3-6% hidrogén-peroxidot) tartalmaznak, amelyeket ínypajzsokon, csíkokon vagy festékkel a fogakra felhordott termékeken keresztül maguk alkalmaznak, és általában napi kétszeri alkalmazást igényelnek akár 2 hétig (Joiner, 2006). A vitális fogak külső fehérítését általában hidrogén-peroxiddal vagy karbamid-peroxiddal végzik.

A szakirodalomban leírtak egy, a fogfelszínre felvitt és savas körülmények között aktivált nátrium-kloriton alapuló fogfehérítő rendszert. A szakirodalomban ismertetett egyéb potenciális vitális fogfehérítő rendszerek közé tartoznak a peroxid-plusz fémkatalizátorok, az oxireductáz enzimek, a nátriumperkarbonát, a nátrium-perborát és a káliumperoximonoszulfát (Joiner, 2006). A három említett vegyszer használatát röviden e vélemény függeléke tárgyalja. A nátrium-perkarbonátot és a nátrium-perborátot megtalálták a kereskedelemben kapható fogfehérítő termékekben.A nátrium-perborátot a 2. kategóriába tartozó, a reprodukciót károsító anyagként javasolták besorolni (Search Working Database ). Ha ezt a besorolást elfogadják, akkor nem lehet nátrium-perborátot használni a fogfehérítő termékekben.

A fogfehérítésről szóló első cikkek 1989-ben jelentek meg az éjszakai őrző fehérítéssel történő fogfehérítésről (Christensen, 1989a,b; Haywood és Heymann, 1989). A mechanizmus, amellyel a fogakat az oxidáló anyagok, mint ahidrogén-peroxid és a karbamid-peroxid fehérítik, nem teljesen tisztázott. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a peroxid kezdetben a zománcba és azon keresztül diffundál, hogy elérje a zománc és a dentin közötti átmenetet és a dentin területeit.In vitro-kísérletek kimutatták, hogy 15-30 perces expozíciós idő után a peroxid kis mennyiségben behatol a kivont fogak pulpakamráiba.Az ezekben a kísérletekben mért peroxidszintek jóval alacsonyabbak, mint ami a pulpaenzimek inaktiválásához szükséges (Joiner és Thakker, 2004).

Az a feltételezés, hogy a fehérítő hatás elsősorban a nagy molekulasúlyú, komplex szerves molekulák lebomlásának köszönhető, amelyek a fény meghatározott hullámhosszát verik vissza, és a festék színéért felelősek. A keletkező bomlástermékek kisebb molekulatömegűek és kevésbé összetett molekulák, amelyek kevésbé verik vissza a fényt, és az elszíneződés csökkenését vagy megszűnését eredményezik (Flaitz és Hicks, 1996). Mind a dentinnek, mind a zománcnak megváltozik a színe, mivel a peroxid és a karbamid könnyen áthalad a fogon.Nehéz helyzetekre hosszabb kezelési időt dolgoztak ki. Az erős dohányfoltok akár három hónapos kezelést is igényelhetnek. A tetraciklin-festett fogak két-hat hónapos éjszakai kezelés alatt reagáltak, bár nem olyan mértékben, mint a normál fogak. Az egyes sötét fogakat is sikeresen lehet fehéríteni.

A felnőttek otthoni kémiai úton történő fogfehérítését a Cochrane együttműködés nemrégiben áttekintette. A szerzők a következő következtetésre jutottak: “Bizonyíték van arra, hogy a fogfehérítő termékek hatásosak a placebóval/nem kezelt termékekkel összehasonlítva. A termékek hatékonysága között különbségek vannak, főként a hatóanyagok, a hidrogén-peroxid és a karbamid-peroxid szintje miatt. Valamennyi vizsgálat azonban rövid távú volt, és a vizsgálatok többségénél magas volt az elfogultság kockázata, és azokat vagy a gyártók szponzorálták, vagy a gyártók végezték. Szükség van pragmatikus, hosszú távú és független klinikai vizsgálatokra, amelyekben különböző populációkat képviselő résztvevők vesznek részt. Szükség van továbbá a hosszú távú ártalmak értékelésére is. Számos tanulmány számolt be (ahol mérték) a fogak érzékenységének és az íny irritációjának gyakori mellékhatásairól, és erről tájékoztatni kell az embereket.” (Hasson és mtsai., 2006).

Ez a vélemény a “fogfehérítő termékek” és a “fogfehérítő termékek” kifejezésekkel ugyanazt a terméktípust határozza meg.

A jelen vélemény alkalmazásában a “fogfehérítő termékek” és a “fogfehérítő termékek” kifejezések ugyanazt a terméktípust jelentik.