A hidrazonok olyan szerves vegyületek, amelyek képlete R1R2C=NNH2. Általában ezek a vegyületek hidrazin és ketonok vagy aldehidek reakciójában keletkeznek. A dialkil-hidrazonok C=N kötése hidrolizálható, oxidálható és redukálható. Hasonlóképpen az N-N kötés is redukálható szabad aminná. A hidrazon-származékokat az alacsony molekulatömegű ketonok és aldehidek koncentrációjának mérésére használják. A hidrazon az Enders SAMP/RAMP hidrazon-alkilezési reakcióban keletkezik, amely egy aszimmetrikus szén-szén kötésképzési reakció, amelyet pirrolidin királis segédanyagok gyorsítanak fel. Egy másik ismert reakció, amely hidrazon képződésével jár, a WolffKishner redukció, ahol keton vagy aldehid hidrazinnal reagálva hidrazon-származékot képez, amely végül a megfelelő szénhidrogénné alakul át.

Az azometin -NHN=CH- csoporttal rendelkező hidrazonok a jelentések szerint számos biológiai/gyógyszerészeti tulajdonsággal rendelkeznek. A hidrazonok különböző biológiai aktivitásokkal rendelkeznek, mint például görcsoldó, antidepresszáns, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, antimikrobiális és trombocitaellenes tulajdonságokkal. A hidrazonokat lyukszállítóként használják szerves rétegű fotovezetőkben és kvantitatív analitikai reagensként. Néhány N-arilszulfonil-hidrazon-származékról mint az IMP-1, egy metallo-béta-laktamáz új inhibitorairól számoltak be. Ezen kívül az orvosi biotechnológiában hidrazon-alapú kapcsolási módszereket alkalmaznak gyógyszerek célzott antitestekhez való kapcsolására.