Herpes simplex vírus
A herpes simplex vírus 1-es és 2-es típusa (HSV-1 és HSV-2) olyan DNS-vírusok, amelyek élethosszig tartó fertőzéseket okoznak, és világszerte előfordulnak, szezonális eloszlás nélkül. Rendkívül gyakoriak, az Egyesült Államokban legalább 50 millió ember fertőzött. A HSV a genitális nyálkahártya elváltozások leggyakoribb okozója. A vírus a váladékban lévő vírussal való közvetlen érintkezés útján terjed, a lappangási idő az elváltozások megjelenéséig 1-26 nap. A tünetmentes hordozás gyakori, és úgy gondolják, hogy 25% és 90% között mozog, mivel a HSV-1 és HSV-2 elleni antitesttel rendelkező emberek nem emlékeznek a szájüregi-lágyéki vagy nemi szervi elváltozásokra. Így a szubklinikai átvitel teszi ki a fertőzések többségét. A genitális és az orális-labialis elváltozásokat egyaránt okozhatja a HSV-1 vagy a HSV-2, és klinikailag megkülönböztethetetlenek. A 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél a HSV-2 elsődleges elváltozásként való előfordulása ritkább, mint a szexuálisan aktív serdülőknél (12-18 éves korosztály), de az elmúlt 10 évben növekedett. Emellett a HSV-1 elsődleges genitális elváltozásként való előfordulása is növekedett.14
A HSV kimutatása nagymértékben függ a megfelelő mintavételtől, a mintavétel időzítésétől a hólyagok megjelenéséhez képest, valamint a későbbi laboratóriumi szállítástól és feldolgozástól. A mintákat nem szabad fa szárú vagy kalcium-alginát tamponnal gyűjteni, mert ezek zavarják a vírusizolálást. A dacron vagy rayon tamponokat vírustranszport táptalajban (VTM) kell benyújtani, amelyet kifejezetten vírusok számára fejlesztettek ki, és amely antibiotikumokat tartalmaz a baktériumok túlszaporodásának megakadályozására. Egyes tanulmányok fokozott visszanyerést mutattak ki, ha a mintákat jégen adták be, de egyes szállítóközegek szobahőmérsékleten is tárolhatók és szállíthatók. A szolgáltatóknak tájékozódniuk kell az egyes laboratóriumokban az ajánlott optimális gyűjtési paraméterekről.14
A diagnózis felállításához továbbra is a víruskultúra és/vagy az immunfluoreszcens antitestek (FA) vizsgálata az elváltozás anyagából. Az exsudatív anyagot vagy a nekrotikus törmeléket vattapamaccsal kell eltávolítani a lézióból történő mintavétel előtt. Az FA-vizsgálat közvetlenül a betegágy mellett kapott tárgylemezről vagy a VTM-ben benyújtott tárgylemezről is elvégezhető. A mintavételnek magában kell foglalnia a hólyagos elváltozás felszínének eltávolítását és nemcsak a folyadék, hanem az elváltozás alján lévő bőrsejtek gyűjtését is. Ügyelni kell arra, hogy ne okozzon vérzést, mert ez zavarhatja egyes vizsgálatok elvégzését. A vérben lévő semlegesítő antitestek szintén zavarhatják egyes vizsgálatok elvégzését. Az FA diapozitív teszt előnye a benyújtott minta minőségének értékelése (a hámsejteknek jelen kell lenniük) és a vizsgálat elvégzése a mintagyűjtés napján. A teszt a tenyésztéshez képest 10-87%-os érzékenységű.14
AzHSV az érzékeny sejttenyészetekben gyorsan, jellemzően 24-48 órán belül citopátiás hatást (CPE) okoz, és a tenyészetek 90%-a az 5. napon pozitív. A tenyésztés kiváló érzékenységgel rendelkezik, ha vannak elváltozások, és nagyobb valószínűséggel lesz pozitív olyan betegeknél, akiknek hólyagos, mint fekélyes elváltozásai vannak, valamint olyan betegeknél, akiknél a mintát az első epizodikus elváltozásból, mint a visszatérő elváltozásból nyerték. Az izolátumokat tipizálni kell annak megállapítására, hogy HSV-1 vagy 2, mivel a 12 hónapos kiújulási arány gyakoribb a HSV-2 (90%), mint a HSV-1 (55%) esetében. Bár a HSV-2 jelenléte gyakoribb lehet szexuális bántalmazásból származó gyermeknél, mind a HSV-1, mind a HSV-2 eredményeit óvatosan kell felülvizsgálni.9,14 Az enzimimmunológiai módszerek (EIA) nem elég érzékenyek a tünetmentes betegeknél ahhoz, hogy megbízhatóan lehessen őket használni, és nem szabad őket olyan gyermekeknél elvégezni, akiknél bántalmazás gyanúja merül fel. A HSV-fertőzéssel összefüggő citológiai elváltozásokat értékelő Tzanck-kenetkészítmény nem elég specifikus és nem elég érzékeny ahhoz, hogy a HSV diagnosztizálására szolgáló tesztként használják.
A NAAT-ok, például a PCR, a tenyésztésnél érzékenyebbnek bizonyultak, különösen a kérges elváltozásokból és a tünetmentes fertőzésben szenvedő betegeknél.14 Jelenleg azonban egyetlen NAAT sem rendelkezik FDA-engedéllyel a HSV bármilyen forrásból történő kimutatására. Egyes laboratóriumok validált bőr-/lesionmintákkal rendelkeznek a NAAT-hoz, és a szolgáltatóknak az elérhetőségről az egyéni referencialaboratóriumukkal kell egyeztetniük.
Az antitestvizsgálat korlátozottan használható, de hasznos lehet a diagnózis felállításában egy elsődleges betegségben szenvedő személy esetében, ha a titer négyszeres emelkedése észlelhető, különösen olyan beteg esetében, akiről ismert, hogy az elkövetőnek HSV vagy más STI-je volt, és a vizsgálat idején vagy az utánkövetéskor nem észleltek genitális elváltozásokat. Fontos, hogy típus-specifikus glikoprotein G-alapú vizsgálatokat kell kérni, mert ezek az egyetlen megbízható vizsgálatok, amelyek különbséget tesznek a HSV-1 és a HSV-2 között. A jelenleg rendelkezésre álló, a HSV-2 kimutatására szolgáló point-of-care tesztek (POCT) hamis pozitív eredményt adhatnak olyan betegcsoportokban, ahol a HSV-fertőzés valószínűsége alacsony, a fertőzés korai szakaszában, és hamis negatív eredményt adhatnak olyan HSV-2-fertőzött betegek esetében, akiknek korábban HSV-1-fertőzésük volt. A szerokonverzió általában 2-3 hétig tart, mielőtt ezek a tesztek pontosan értelmezhetők lennének.1,14