Henry Browne Blackwell 1825-ben született és 1909-ben halt meg. A nők jogainak és az emberi jogoknak a támogatójaként ismert. Ő Lucy Stone kevésbé ismert férje, akivel közösen indítottak egy, a nők jogaira összpontosító újságot.

Háttérinformációk

Hamarosan közeledik a 19. módosítás ratifikálásának 100. évfordulója. Számos nő járult hozzá a nők szavazati jogának kivívásához, és elismerésben részesültek hozzájárulásukért. Sok férfi is hozzájárult a módosítás elfogadásához, az egyikük különösen Henry Browne Blackwell volt. Lucy Stone kevésbé ismert férje nagyban hozzájárult a választójogi mozgalomhoz, és sok más választójogi támogatóval ellentétben támogatta a 15. módosítást. Együtt alapítottak női egyesületeket és egy újságot, abban a reményben, hogy az Egyesült Államokban minden nő számára változást hozhatnak. Korának más, a választójogi mozgalmat támogató férfiakhoz hasonlóan ő is számos kihívással nézett szembe családapaként és a mozgalom támogatójaként egyaránt. Blackwell aktivizmusa során nagyban hozzájárult a mozgalomhoz, és sok nőnek segített abban, hogy hallassa a hangját.

Henry Browne Blackwell 1825. május 4-én született az angliai Bristolban. Hétéves korában szüleivel az Egyesült Államokba utazott. Apja keményen dolgozó ember volt, aki New Yorkban nyitott üzletet. Ez hozta Blackwellt kapcsolatba a rabszolgatartókkal, és ez indította el azt a szemléletmódot, amellyel a rabszolgákkal való rossz bánásmódot szemlélte. Henry olyan környezetben nőtt fel, ahol megfigyelte szüleit, amint a rabszolgaságellenes vásárokon dolgoznak, és a vásárokon részt vett, amennyire csak tudott. Felnőttként Blackwell egy vasáruüzletet nyitott, ahol megismerkedett Lucy Stone-nal, amikor 1850-ben beváltott egy csekket a Rabszolgaságellenes Társaság pénztárosának. Három év telt el, mire Blackwell újra látta Lucy Stone-t. 1853-ban részt vett egy rabszolgaságellenes gyűlésen New Yorkban, ahol végignézte, ahogy Stone a rabszolgaságról beszél, majd néhány nappal később meghallgatta a női választójog melletti kiállását (Stone, 1970). Blackwell két éven át próbált udvarolni Lucy Stone-nak, és bár korukban szokatlan módon Stone visszautasította, mivel nem volt hajlandó elveszíteni függetlenségét egyedülálló nőként. 1855-ben házasodtak össze, és megegyeztek abban, hogy anyagi függetlenségük lesz, hogy Stone kezében lesz az irányítás arról, hogy lesznek-e és mikor lesznek szülők, és hogy összeállítanak egy listát azokról a kifogásokról, amelyeket Stone egy tipikus házassággal kapcsolatban megfogalmazott (Strong, 1970). Lucy azt is kifogásolta, hogy felvegye férje vezetéknevét, ezért Lucy Stone és nem Blackwell néven azonosították. Házasságuk 1893-ig tartott, amikor Lucy Stone elhunyt. Házasságuk középpontjában a nők és férfiak közötti egyenlőség és a nők választójogáért végzett munkájuk állt.

Az első hullámhoz való hozzájárulás

Blackwell többek között azzal járult hozzá a nők választójogi mozgalmához, hogy feleségével együtt újságot alapítottak. Ezt az újságot 1870-ben alapították, körülbelül a mozgalom felénél. Az újság neve The Woman’s Journal volt, és hetente jelent meg. Henry lánya 1883-ban kezdett el az újság szerkesztőjeként dolgozni. Ez a családi alapokon nyugvó produkció sok más produkciót is magába szívott a maga idejében. Létrehozásának kezdetén átvette a Woman’s Advocate-et. Majd 1910-ben magába olvasztotta a National American Woman Suffrage Association kiadványát. A The Woman’s Journal 1917-ben eladta a lapot a Woman Suffrage Commissionnak. A kiadvány 1931-ben ért véget, miután a nők megszerezték a választójogot (Lewis, 2015). A lap negyvenhét éves fennállása alatt ez volt a leghosszabb ideig működő, választójogon alapuló lap az Egyesült Államokban. Ez a folyóirat olyan kérdéseket tárgyalt, mint a nők szavazati joga, a nők oktatása, sőt, a gyermekmunka is. A tömegmédia tartalmának ez a formája lehetővé tette Blackwell és felesége számára, hogy szélesebb közönséghez jussanak el, és terjesszék a választójogi mozgalommal kapcsolatos tudásukat és információikat. A nőket és férfiakat szerte az Egyesült Államokban motiválták a cikkek, amelyek arra kérték őket, hogy foglaljanak állást közösségükben, és beszéljenek képviselőjükkel a jogaikról és azok megváltoztatásának lehetőségeiről (Viles, 2000). A Woman’s Journal nagyban hozzájárult a választójogi mozgalomhoz, és az érdekérvényesítés eredményes formájának bizonyult.

“A nő bizonyítsa be, hogy tud beszélni, írni, prédikálni, újságokat auditálni, orvosként, jogászként & sebészként & üzletelni & minden más emberi dolgot elvégezni. És ha lehet, bizonyítsa be azt is, hogy mindezek mindegyikét & meg tudja csinálni & legyen igazi nő más kapcsolatokban is.” Idézet Henry Browne Blackwelltől feleségének, Lucy Stone-nak 1853. június 13-án kelt levelében (Wheeler, 1981, 38. o.).

Analízis és következtetés

A nők választójoga Henry Blackwell és Lucy Stone számára állandó küzdelmet jelentett. A férfi támogató férj volt, és segített neki, amikor a munkaterhelése engedte. Nem sokkal a házasságkötésük után előadásokat tartott vele Cincinnatiben. Emellett segített feleségének az Országos Nőjogi Konvenció lebonyolításában, és több előadást is segített neki összehozni szerte a Középnyugaton. Henry Browne Blackwell nemcsak támogatta szószóló feleségét a turnéin és a kongresszusokon, hanem előadást is tartott ezeken az eseményeken. Blackwell kongresszusi bizottságok és állami törvényhozások előtt állt ki, és beszélt az egyenlőségről és a nők szavazati jogának szükségességéről (Wheeler,1981). Nemcsak szervezte és részt vett ezeken az eseményeken, hanem Blackwell stratégiákat is kidolgozott a választójogi mozgalom eredményes kezelésére. Stratégiái az alkotmányozó gyűlésekre összpontosítottak. A stratégiákhoz jóváhagyásokat szerzett, és körbeutazta az államokat, hogy lobbizzon az állásfoglalásaiért, és minden egyes eseményen meghallgatást kapott.

Henry Browne Blackwell nagyban hozzájárult a női választójogi mozgalomhoz. Fehér férfi kiváltságait arra használta fel, hogy felszólaljon a nők jogainak hiányával kapcsolatos igazságtalanságok ellen. Miközben szószóló felesége, Lucy Stone mellett dolgozott, Blackwell felkarolta a maga és Lucy közötti egyenlőséget. Azzal a közös munkával, hogy ugyanazzal a vágyakozással dolgoztak az egyenlőség nemzetéért, Blackwell felkarolta a kihívásokat, hogy harcoljon a politikusok és a közvélemény ellen, akik nem tudták elképzelni a világot úgy, hogy a nőknek hangjuk van. Henry Blackwell 1909-ben hunyt el, mindössze néhány év választotta el a 19. módosítás elfogadásától. Bár nem láthatta, hogy életműve kifizetődik, olyan örökséget hagyott maga után, amelyre sokan emlékezhetnek.

Fredricks, Charles D. & Co. (New York, N.Y.). (n.d. (1875-1885 körül)). Henry Browne Blackwell fej- és vállportréja. . Letöltve https://library.artstor.org/#/asset/SCHLES_130763696;prevRouteTS=1559875195748

National American Woman Suffrage Association, “The Woman’s Journal. (Boston, Mass.) 1917,” Ann Lewis Women’s Suffrage Collection, hozzáférés: 2019. április 29., https://lewissuffragecollection.omeka.net/items/show/1128.

What I Owe To My Father : Sydney Strong : Ingyenes letöltés, kölcsönzés és streaming. (1970, January 01). Retrieved from https://archive.org/details/whatiowetomyfath007743mbp/page/n10

Wheeler, Leslie. Loving Warriors: Lucy Stone és Henry B. Blackwell válogatott levelei, 1853-1893. Dial Press, 1981

Viles, D. (2000, február). Blackwell, Henry Browne (1825-1909), társadalmi reformer, szerkesztő és vállalkozó. Amerikai Nemzeti Életrajz. Ed. Retrieved 1 May. 2019, from https://www.anb.org/view/10.1093/anb/9780198606697.001.0001/anb-9780198606697-e-1500065