A hemikorporectomiát vagy transzlumbarális amputációt az összes műtéti eljárás közül a legforradalmibbnak nevezik. Frederick E. Kredel, aki 1950-ben először hangoztatta a műtét koncepcióját, halfectomiának nevezte. Kadavereken végzett vizsgálatainak bemutatása igazolta a műtét megvalósíthatóságát. Az amputáció a test alsó ágyéki részén keresztül történik. A felső törzsben a szükséges életfunkciók megmaradnak. Kredel a hemikorporectomiát a lokálisan előrehaladott, a kismedence területére korlátozódó, a szokásos műtéti beavatkozással nem lefedhető rák gyógyító műtétjeként képzelte el. További indikációk a rosszindulatú elváltozással járó, nehezen kezelhető dekubitusos fekélyek, különösen paraplegikusoknál; kismedencei szervek és csontok fertőzése nem gyógyuló sipolyokkal; valamint a medencét ért zúzódásos trauma. Az első hemikorporectomiás műtétről 1960-ban számoltak be. A világirodalomban eddig harmincnégy műtétet jegyeztek fel. Két eddig nem közölt esetet adunk hozzá, így az összes eset száma 36-ra emelkedik. E 36 eset áttekintése megerősíti azt a meggyőződést, hogy a hemikorporectomia humánus és etikus alternatívája az előrehaladott, fájdalmas, rosszindulatú, rosszindulatú, hagyományos eszközökkel nem kezelhető rosszindulatú betegség okozta szenvedésnek. Bár a gyógyulási arányok nem jelentősek, a legjobb eredményekről a rosszindulatú vagy rosszindulatú fekéllyel járó, nehezen kezelhető decubitusos fekélyben szenvedő parapláziások esetében számoltak be. A rehabilitáció elhúzódó és költséges. A legtöbb túlélő vissza tudott térni a műtét előtti foglalkozáshoz vagy más jövedelemszerző munkához.