Halikarnasszosz (a mai Bodrum, Törökország) ókori ióniai görög város volt Káriában, az anatóliai Cerameikus-öbölben. A hagyomány szerint a peloponnészoszi dór görögök alapították. Leghíresebb fia, a történetíró Hérodotosz azt írta, hogy a korai időkben a város részt vett a triopioni Apollón dór ünnepén, de a város irodalma és kultúrája teljesen iónnak tűnik, és Hérodotosz saját történetei ión görög nyelven íródtak. Halikarnasszosz összekapcsolódott az írott történelem születésével, mivel Hérodotosz, `A történelem atyja’ szülővárosa volt, de a maga idejében inkább Kis-Ázsia egyik nagy városi kereskedelmi központjaként volt ismert. Napjainkban azonban Halikarnasszosz és a történelem összekapcsolása a leggyakoribb. Will Durant történész megjegyzi:

A periklészi próza nagy vívmánya a történelem volt. Bizonyos értelemben az ötvenedik század volt az, amely felfedezte a múltat, és tudatosan kereste az ember időbeli perspektíváját. Hérodotosznál a történetírás a fiatalság minden báját és lendületét magán viseli (430).”

A város nagy, védett kikötőjével és a tengeri útvonalakon elfoglalt kulcspozíciójával a kis királyság fővárosa lett, amelynek leghíresebb uralkodója Mausolus király volt. Felesége, Artemisia építtette halála után Mausolus nagy sírját, az úgynevezett halikarnasszoszi mauzóleumot, az ókori világ hét csodájának egyikét. Will Durant írja:

A korszak szobrászati remekműve volt a halikarnasszoszi Mausolus királynak szentelt nagy mauzóleum. Nominálisan Perzsia szatrapája volt, Mausolus azonban személyes uralmát kiterjesztette Káriára, valamint Iónia és Lícia egyes részeire, és gazdag bevételeit flotta építésére és fővárosa megszépítésére fordította (494).

Artemisia és Mausolus uralkodása alatt a város nagy építészeti és infrastrukturális megújuláson ment keresztül, mivel az uralkodók azt kívánták, hogy városuk Anatólia ékessége legyen. Nagy falkörút, középületek, titkos kikötő és csatorna épült, valamint számos rendezett út és az isteneknek szentelt templom.

A várost Kr. e. 334-ben Nagy Sándor ostromolta (Halikarnasszosz híres ostroma), ahol majdnem vereséget szenvedett (ez lett volna az egyetlen), de az utolsó pillanatban gyalogsága áttörte a falakat és felgyújtotta a perzsa hajókat. A perzsa parancsnok, Memnón rodoszi Memnon, felismerve a város elvesztését, felgyújtotta és elmenekült. A tűz a város nagy részét felemésztette. Alexandrosz szövetségesét, a kariai Adát bízta meg Halkarnasszosz uralmával, aki viszont hivatalosan is fiává fogadta őt, hogy vérvonala mindig uralkodjon a perzsáktól elvett városban.

Az Alexandrosz halála után azonban a város uralma I. Antigonoszra (i. e. 311), Lüszimakhoszra (i. e. 301 után) és a Ptolemaioszokra (i. e. 281-197) szállt, és rövid ideig önálló királyság volt egészen i. e. 129-ig, amikor római uralom alá került. Földrengések sorozata pusztította el a város nagy részét, valamint a nagy mauzóleumot, míg a Földközi-tenger felől érkező ismételt kalóztámadások további pusztítást végeztek a területen.

A kora keresztény korszak idejére, amikor Halikarnasszosz fontos püspökség volt, már nem sok maradt a fényes Mausollosz városából. Kr. u. 1404-ben a keresztény Szent János lovagok a Mauzóleum romjaiból építették fel várukat Bodrumban (amely ma is létezik, és ahol még mindig láthatók azok a kövek, amelyek egykor az ókori világ egyik csodájának részét képezték). A város romjait i.sz. 1856-57-ben, majd i.sz. 1865-ben is alaposan feltárták, és a nagy fal, a gimnázium, egy késői oszlopcsarnok, egy templomi emelvény, sziklába vájt sírok és a mauzóleum (a lovagok által nem használt kövekkel telerakott) helyének nagy része ma is látható.

Feliratkozás heti e-mail hírlevelünkre!