Haganah, (héberül: “Védelem”), a palesztinai zsidók többségét képviselő cionista katonai szervezet 1920-tól 1948-ig. A palesztinai arabok Palesztina zsidó betelepítése elleni lázadásai ellen szerveződött, és korán a Histadrut (“Általános Munkásszövetség”) befolyása alá került. Bár a brit mandatórium hatóságai betiltották, és gyengén volt felfegyverkezve, hatékonyan sikerült megvédenie a zsidó településeket.

A Haganah tevékenysége mérsékelt volt, legalábbis a második világháború végéig, összhangban a szervezett zsidó közösség havlaga (“önkorlátozás”) politikájával; ellenezte az Irgun Zvai Leumi és a Stern-banda politikai filozófiáját és terrorista tevékenységét. A Hagana általános tagsága részmunkaidőben teljesített szolgálatot; 1941-ben szerveztek egy teljes munkaidős kommandós alakulatot, a Palmachot (héberül a Pluggot Machatz, “Sokkoló századok” rövidítése). A második világháború után, amikor a britek megtagadták Palesztina megnyitását a korlátlan zsidó bevándorlás előtt, a Haganah terrorista tevékenységhez fordult, hidakat, vasútvonalakat és az “illegális” zsidó bevándorlók deportálására használt hajókat bombázott.

A Palesztina felosztásáról szóló ENSZ-döntés (1947) után a Haganah a zsidó állam védelmi erejeként lépett a nyilvánosság elé; nyíltan összecsapott a brit erőkkel, és sikeresen legyőzte a palesztinai arabok és szövetségeseik katonai erőit. Izrael Állam megalakulásáig (1948) a Hagana nemcsak a felosztással Izraelnek juttatott telepes területek nagy részét ellenőrizte, hanem olyan arab városokat is, mint ʿAkko (Akkon) és Yafo (Jaffa). Izrael ideiglenes kormányának parancsára (1948. május 31.) a Hagana mint magánszervezet feloszlott, és az állam nemzeti hadseregévé vált. Nevét az izraeli fegyveres erők hivatalos elnevezése örökítette meg: Tzva Haganah le-Yisraʾel (“Izraeli Védelmi Erők”).