A hálózati konvergencia a telefon-, video- és adatkommunikáció hatékony együttélése egyetlen hálózaton belül. A többféle kommunikációs mód egyetlen hálózaton történő használata olyan kényelmet és rugalmasságot kínál, amely különálló infrastruktúrák esetén nem lehetséges. A hálózati konvergenciát manapság inkább egységes kommunikációnak nevezik. Ide tartozik:

• Texting – a mobiltelefonok, csipogók vagy más kézi eszközök közötti rövid, alfanumerikus kommunikáció küldése a vezeték nélküli szolgáltatók által megvalósított módon.
• Webszörfölés – weboldalak sorozatának véletlenszerű, nem tervezett módon történő felfedezése, vagy egyszerűen a világháló használata valamilyen kereső jellegű keresésre.
• Voice over IP (VoIP) – hang és multimédiás tartalmak továbbítása az Internet Protocol (IP) hálózatokon keresztül.
• Streaming media – tömörített formában az interneten keresztül küldött video- vagy audiotartalom, amelyet azonnal lejátszanak, ahelyett, hogy a merevlemezre mentenék.
• Videokonferencia-alkalmazások – élő, vizuális kapcsolat két vagy több, különböző helyen tartózkodó személy között kommunikáció céljából.
• Online játék – az elektronikus játékok vagy videojátékok néven ismert speciális alkalmazások futtatása játékkonzolokon, mint az X-box és a Playstation, vagy személyi számítógépeken.
• E-kereskedelem – áruk és szolgáltatások vásárlása és eladása, illetve pénzeszközök vagy adatok továbbítása elektronikus hálózaton, elsősorban az interneten keresztül.

A hálózati konvergencia története

A hálózati konvergencia előtt számos szolgáltatás különböző hálózati infrastruktúrákat, hardvereket és protokollokat használt a szerverekhez való csatlakozáshoz. Ma a fogyasztók, a vállalkozások, az oktatási intézmények és a kormányzati szervek a médiatípusok kibővített gyűjteményét használják.

A felhasználók magas szolgáltatásminőséget és a minőségi élmény robusztusságát igénylik, míg a vállalkozások és az IT-adminisztrátorok mérsékelt költségeket, szabványkompatibilitást, könnyű módosíthatóságot és frissítést, biztonságot, adatvédelmet és rosszindulatú programoktól való mentességet szeretnének.

A munkavállalók által használt szolgáltatások sokféleségét tekintve technológiai szempontból ésszerű, ha ezek a szolgáltatások mind ugyanazt az infrastruktúrát használják. A TCP/IP, Ethernet és WiFi szabványosítása – amelyet a hálózati konvergencia előnyben részesít – kiszámítható felhasználói élményt nyújt, lehetővé teszi a különböző termékek és gyártók közötti integrációt, és megkönnyíti az IT-adminisztrátorok számára a hálózatirányítást.

A konvergens hálózatok kihívásai

A hálózati konvergencia fejlődése során a hálózatfejlesztők jelentős kihívásokkal szembesültek. A sávszélesség iránti puszta igény volt talán a legjelentősebb, mivel az összes alkalmazás és szolgáltatás az egységes hálózatot használja ki. Ahogy az alkalmazások egyre kifinomultabbá váltak, és a felhasználók egyre gazdagabb tartalmakat és adatokat cseréltek, a hálózati erőforrások konvergenciájára tett korai kísérletek gyakran túlterheltté váltak.

Az idő múlásával világossá vált, hogy a hatékony hálózati konvergencia a megfelelő hardver és szoftver tervezésében, telepítésében és karbantartásában rejlik. A vállalatok elkezdték megtervezni, hogy elegendő sávszélességgel rendelkezzenek a konvergens hálózathoz hozzáférő összes eszköz és szolgáltatás támogatásához, és redundanciát építettek be a hálózatba, hogy a kritikus fontosságú alkalmazások bármilyen meghibásodás esetén tovább működhessenek.

Biztonsági aggályok

Ahol rosszindulatú támadások történtek a silózott hálózatokon, a támadók csak ahhoz az adathoz férhettek hozzá, amely az adott hálózaton volt, ahová betörtek; a távközlés, a zárt láncú TV és a PC-k különböző hálózatokon futottak, így a támadók egyszerre csak egy erőforráshoz férhettek hozzá. Miután ezek az erőforrások ugyanazt az infrastruktúrát használták, a támadó egyetlen hozzáférési ponton keresztül mindegyiket elérhette.

Eredetileg a lehallgatás, vagyis a VoIP, üzenetküldés és egyéb forgalom jogosulatlan lehallgatása volt a legfőbb probléma. Az UC végpontok, legyenek azok asztali számítógépek, laptopok vagy IP-telefonok, mind az adathálózathoz csatlakoznak, és az adatútvonal mentén bárhol a hálózat kompromittálásával lehallgathatók.

Az IP-távközlési szolgáltatók világszerte évente több százmillió dollárt veszítenek az útdíjcsalások révén ellopott szolgáltatások miatt. A konvergált hang- és videóforgalom jellemzően a Session Initiation Protocol (SIP) protokollt használja a hívások vezérlésére, de a hívás tényleges médiaközvetítése elkülönül ettől a vezérlési folyamtól. Lehetséges tehát, hogy a SIP segítségével meghamisítsák a híváskezelőt azzal kapcsolatban, hogy milyen hívást irányít. Az elkövető például azt mondhatja a híváskezelőnek, hogy egy hívás csak hanghívás lesz, de ehelyett nagyfelbontású videót közvetít, lényegében becsapva a rendszer tulajdonosát a videóforgalom magasabb bevételétől.

A hálózati konvergenciával kapcsolatos másik biztonsági probléma a vishing, az adathalászat VoIP-képes formája. Az adathalászat alapvető technikáit egy új eszközkészletre alkalmazva a visherek hamisított hívóazonosítóval vagy más hívásinformációkkal azt sugallják, hogy hivatalos minőségben telefonálnak, és ráveszik a címzetteket, hogy bizalmas információkat fedjenek fel telefonon keresztül.

A szolgáltatásmegtagadás (DoS) olyan támadási vektor volt, amely új alkalmazásokat kapott a konvergens hálózatok világában. Míg a hagyományos telefonálásnál gyakorlatilag ismeretlen volt, a mai támadók célja lehet a kommunikációs infrastruktúra megzavarása asztali szinten a telefonok elárasztásával vagy összeomlásával — vagy átjárószinten a vállalati VoIP-installációt a külvilággal összekötő hálózati csomópontok kiiktatásával. A híváskezelőket közvetlenül is megtámadhatják a SIP vagy más protokollok segítségével, hogy az érvényes, de tisztességtelen munkamenet-kérelmek végtelen áradatával összeomlasszák a kezelőt.

Lásd még: vezetékes-mobil konvergencia