A legtöbb ember az észak-amerikai társadalomban úgy tűnik, hogy fóbiában szenved a meztelenségtől – akár a sajátjától, akár másoktól. A probléma ezzel a félelemmel az, hogy az embereket a saját testükkel kapcsolatos kellemetlen érzésekre készteti. Ez azt eredményezi, hogy szégyellik, zavarban vannak, sőt, még a saját képük miatt is megsértődnek. Az érzelmi reakció negatívan befolyásolhatja az önbecsülést és az önbizalmat.

A meztelenségtől való félelemnek hivatalos neve is van: Gymnophobia.

MedTerms Medical Dictionary

Gymnophobia: A meztelenségtől való abnormális és tartós félelem. Az ebben a fóbiában szenvedők indokolatlan szorongást tapasztalnak annak ellenére, hogy tisztában vannak azzal, hogy félelmük irracionális. Aggódhatnak attól, hogy másokat meztelenül látnak, vagy attól, hogy meztelenül látják őket, vagy mindkettőtől. Félelmük eredhet a szexualitással kapcsolatos általános szorongásból, a testük fizikai alsóbbrendűségétől való félelemből, vagy abból a félelemből, hogy meztelenségük miatt testük – és személyiségük – védtelen és védtelen marad.

A “gümofóbia” a görög “gymnos” (meztelen) és “phobos” (félelem) szavakból származik. A “gymnasium” szó a görög “gymnasion” (atlétikai gyakorlatokra szolgáló hely) és a görög “gymnasein” (meztelenül edzeni) szóból származik.

Ismerősen hangzik? Ez a leírás elég arra következtetni, hogy az észak-amerikai lakosság nagy része valamilyen szintű gymnofóbiában szenved.

De nézzünk egy részletesebb és hivatalos definíciót:

DSM-IV

A DSM-IV az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders 4. kiadásának rövid neve. Ez a mentális zavarok standard osztályozása, amelyet a mentális egészségügyi szakemberek használnak.

Diagnosztikai kritériumok 300.29
Specifikus fóbia

1. 1. Meghatározott és tartós félelem, amely túlzott vagy indokolatlan, amelyet egy adott tárgy vagy helyzet jelenléte vagy várakozása vált ki (pl., repülés, magasság, állatok, injekció beadása, vér látványa).
   2. A fóbiás ingerrel való találkozás szinte kivétel nélkül azonnali szorongásos választ vált ki, amely szituációhoz kötött vagy szituációra hajlamos pánikroham formájában jelentkezhet. Megjegyzés: Gyermekeknél a szorongás kifejeződhet sírással, hisztivel, lefagyással vagy kapaszkodással.
   3. A személy felismeri, hogy a félelem túlzott vagy indokolatlan. Megjegyzés: Gyermekeknél ez a jellemző hiányozhat.
   4. A fóbiás helyzet(ek)et elkerüli, vagy máskülönben intenzív szorongással vagy szorongással viseli el.
   5. A félelmetes helyzet(ek) elkerülése, szorongó várakozása vagy szorongása jelentősen zavarja a személy szokásos rutinját, foglalkozási (vagy tanulmányi) működését, vagy társas tevékenységeit vagy kapcsolatait, vagy a fóbia miatt kifejezett szorongás jelentkezik.
   6. A 18 év alatti személyeknél az időtartam legalább 6 hónap.
   7. A konkrét tárggyal vagy helyzettel kapcsolatos szorongás, pánikroham vagy fóbiás elkerülés nem magyarázható jobban más mentális zavarral, mint például kényszerbetegséggel (pl, a szennyeződéstől való félelem valakinél, akinek megszállottja a szennyeződés), poszttraumás stressz zavar (pl. a súlyos stresszorral kapcsolatos ingerek kerülése), szeparációs szorongásos zavar (pl. az iskola kerülése), szociális fóbia (pl., társas helyzetek kerülése a szégyentől való félelem miatt), pánikbetegség agorafóbiával, vagy agorafóbia pánikbetegség előzményei nélkül.

Ez az egyetlen kivétel, hogy a legtöbb ember nem ismeri fel, “hogy a félelem túlzott vagy indokolatlan”, mert a fóbia a társadalom által normalizálódott. Ennek következtében a meztelenségtől való félelem nem olyan, amely “jelentősen zavarja a személy szokásos rutinját, foglalkozási (vagy tanulmányi) működését, vagy társadalmi tevékenységeit vagy kapcsolatait”, mert a tornafóbia intézményesült. Építészetünket úgy alakítjuk ki, hogy kompenzálja ezt a fóbiát. (pl. külön öltözők, zuhanykabinok, öltözőhelyiségek az üzletekben, stb…) Egy egész sor rituálét és kultúrát hoztunk létre e fóbia köré. Gyermekeinket az “intim testrészekről” és a “szerénységről” tanítjuk. A meztelenséget “mocskosnak” tekintjük, hogy igazoljuk a fóbiát. A Seinfeld című tévéműsornak köszönhetően a “jó meztelen és a rossz meztelen” fogalma bekerült a populáris kultúrába – bár ennek mindig is volt egy változata. (a vonzó fiatal nők számára rendben van, ha mások örömére meztelenek) Arról beszélünk, hogy a meztelenség “személyes dolog”, amit a partnerünkkel töltött intim pillanatokra tartogatunk. Mindezek a hagyományok nagyon jól felépítettek, hogy igazolják a fóbiát, és megakadályozzák, hogy az embereknek ezzel foglalkozniuk kelljen.

A gyerekeket nagyon fiatal koruktól kezdve belenevelik ezekbe a rituálékba és az emberi testhez való hozzáállásba. Nincs olyan, hogy természetes testszégyen. Még ha a szülők mindent megtesznek is azért, hogy ne közvetítsenek testszégyent, a társadalom többi része a szokások, a kortársak nyomása és a média révén bőven kompenzálja az erőfeszítéseiket. Idővel a félelem és a szégyen üzenetei a meztelenséggel szembeni ösztönös, érzelmi reakció kialakulásához vezetnek.

A gimnofóbia további bizonyítéka, hogy az emberek gyakran már a meztelenség puszta gondolatára is szorongást éreznek. Valójában nem kell megtenniük – csak gondolniuk kell rá. Már a róla való beszélgetés is okozhat szégyenérzetet az emberekben. Észrevette már, hogy a meztelenség megbeszélése érzelmi reakciókat vált ki az emberekből? Néhányan csak elvörösödnek és kuncognak. Mások undorral vagy dühvel reagálnak, hogy igazolják az érzelmeiket.”

Ha egy másik jól ismert fóbiát, a klausztrofóbiát (a zárt terektől való félelmet) vesszük példának, és összehasonlítjuk a gimnofóbiával, könnyebb észrevenni a hasonlóságokat. Például valaki azt mondhatja, hogy “nem érzem jól magam a liftben, inkább a lépcsőn megyek”, és a legtöbben ezt irracionális félelemként ismerik el. Ha azonban ugyanez a személy meglátogat egy szabad ruházatú strandot, és azt mondja: “Nem érzem jól magam meztelenül úszni, inkább fürdőruhát viselek”, az már normális reakciónak tűnik. Pedig nincs racionális oka annak, hogy fürdőruhát viseljen.”

Furcsa módon a mainstream világ azzal vádolja a naturistákat, hogy megszállottjai a meztelenségnek. Pedig a legtöbb naturista az idő nagy részében fel van öltözve. A “normális” emberek azok, akik nem tudnak választani. A meztelenségről és az emberi testről alkotott véleményük lehet, hogy normális, de határozottan nem természetes vagy racionális.

A fóbiák kezelhetők. Természetesen mielőtt valaki kezelést kérne, fel kell ismernie, hogy probléma van. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint “A mindennapi életet zavaró fóbia rendkívüli fogyatékosságot okozhat, és kezelni kell”. Mivel a világ nagy része normálisnak fogadja el a gimnofóbiát, úgy tűnik, hogy az nem zavarja a mindennapi életet. Így nagyon kevesen gondolják úgy, hogy szükség van kezelésre.

A legtöbb fóbiaterápia ezekkel a stratégiákkal foglalható össze:

• • Dezzenzibilizáció a fóbiás ingerekkel szemben (ironikusan néha “expozíciós terápiának” nevezik)
  • Lassú, kis lépésekben történő progresszió
  • Az ellazulással való társítás &jutalmazás
  • Extrémebb esetekben, gyógyszeres kezelést írnak elő a szorongás csökkentésére

A gimnofóbia esetén tehát a naturista környezet rendszeres látogatása terápiának tekinthető! Bár lehet, hogy egészségesebb ember leszel tőle, próbáld meg ezt az egészségbiztosításodban érvényesíteni

.