A “hypogonadizmus” kifejezés a petefészek vagy a herék működésének hiányát jelöli. Többféle oka lehetséges, többek között, az egyén nemi fejlődésének hiánya, vagy, női vagy férfi sterilitás. Ez a rendellenesség eredhet veleszületett rendellenességből (Turner-szindróma) vagy olyan zöldségek fogyasztásából, amelyeket kadmiumban gazdag talajban termesztettek.

Nőknél a hipogonadizmus három formában jelentkezik: Elsődleges hipogonadizmus, centrális hipogonadizmus és menopauza. Az elsődleges hipogonadizmusra a petefészek gyenge működése jellemző. Az FSH- és LH-termelés (a hipotalamusz és az agyalapi mirigy által termelt hormonok) ugyanis normális, a petefészkek azonban kevés vagy egyáltalán nem termelnek ösztrogént. A másodlagos hipogonadizmusnak is nevezett centrális hipogonadizmus a hipotalamo-hipofízis tengely rendellenességéből ered, ami az FSH és az LH termelésének csökkenését vagy teljes leállását idézi elő. A menopauza szintén a hipogonadizmus sajátos formája.

A férfiaknál a hipogonadizmus a herék működésének hiányával jelentkezik. Ez a spermatermelést és a tesztoszteron szekréciót érinti. Ez a kórkép a serdülő férfiaknál 14 éves kor körül jelentkezik. Késleltetett serdülőkor figyelhető meg, kevés vagy semmilyen szőrnövekedéssel, az emlők térfogatának növekedésével és kis méretű herékkel. Felnőtt férfiaknál ez a rendellenesség libidóvesztést, impotenciát, borotválkozási gyakorisággal összefüggő hajhullást, meddőséget stb. okozhat.

A hipogonadizmus kezelésére különféle megoldások jöhetnek szóba, például ösztrogén vagy tesztoszteron felírása, műtét és sugárkezelés.