Ez a vizsgálat a szexuális irányultságot és a pszichobiológiai stresszindexeket értékelte a nyál nemi hormonokkal összefüggésben egy jól validált laboratóriumi stresszparadigma részeként. A résztvevők között 87 egészséges, átlagosan 25 éves felnőtt volt, akik magukat leszbikus/biszexuális nőként (n = 20), heteroszexuális nőként (n = 21), meleg/biszexuális férfiként (n = 26) és heteroszexuális férfiként (n = 20) azonosították. Két nyálmintát gyűjtöttek tizenöt perccel a módosított Trier szociális stressztesztnek való kitettség előtt és után tizenöt perccel, hogy enzim-immun analízis segítségével meghatározzák a tesztoszteron, ösztradiol és progeszteron koncentrációt. Az átlagos nemi hormonokat a továbbiakban a kortizol szisztémás kibocsátásával (a görbe alatti terület a talajhoz viszonyítva) kapcsolatos stresszindexekkel összefüggésben vizsgáltuk tíz mérés alapján a kétórás látogatás során, 21 biomarkerrel indexált allosztatikus terheléssel, valamint egy jól validált kérdőívvel értékelt észlelt stresszel összefüggésben. Az eredmények azt mutatták, hogy a leszbikus/biszexuális nők általános tesztoszteron- és progeszteron-koncentrációja magasabb volt, mint a heteroszexuális nőké, míg a meleg/biszexuális férfiaknál nem találtak különbséget a heteroszexuális férfiakhoz képest. A leszbikus/bisexuális nők és a heteroszexuális férfiak pozitív összefüggést mutattak az átlagos ösztradiolkoncentráció és az allosztatikus terhelés között, míg a meleg/bisexuális férfiak és a heteroszexuális nők pozitív összefüggést mutattak az átlagos tesztoszteron és a kortizol szisztémás kibocsátása között. Összefoglalva, úgy tűnik, hogy a nemi hormonok változása a nők szexuális irányultsága szerint, de a kortizol szisztémás kibocsátásának, az allosztatikus terhelésnek és az érzékelt stressznek a függvényében is változik mindkét nem esetében.