Állkapocs és fogak
A gomphotheráknak mint csoportnak magasabb koronájú (azaz hosszabb, az ínyvonal alá nyúló) fogaik voltak, mint paleocén és eocén elődeiknek. Ezek a fogak, amelyeket a rágás során folyamatosan lecsiszoltak, lehetővé tették az állat számára, hogy durva, koptató hatású növényi táplálékot fogyasszon. A mocsárlakó gomphotheráknak, mint például az Amebelodon és a Platybelodon, lapátszerű agyaraik voltak, amelyek egy kiálló alsó állkapocsból és egy sor rövid felső agyarból nyúltak ki. Úgy tűnik, hogy ezeket a lapos fogakat puha vízi növényzet felkaparására és gyökerek kiásására használták. Az egyik tanulmányban megfigyelt agyarakon lévő kopásnyomok azonban arra utalnak, hogy a Platybelodon legalábbis néhány tagja szárazföldi élőhelyeken fakérget és leveleket fogyasztott. Ezeket az állatokat néha “ásófogaknak” nevezik. Más gomphotherák, mint például a Gnathabelodon, hasonló ökológiai specializációval rendelkeztek, de az alsó agyarak helyett az alsó állkapocs pereme megnyúlt volt, egy lapátot alkotva.
A gomphotherák állkapcsait a mai elefántokéhoz hasonlónak tartják abban, hogy túl kicsik voltak ahhoz, hogy elférjenek hatalmas zápfogaik. Ennek eredményeként a gomphotheres a fogak cseréjének “futószalagos” rendszerét fejlesztette ki, amelyben az élet korai szakaszában kialakult kis fogakat hátulról nagyobb fogak váltották fel. A moláris fogak elölről hátrafelé halmozódó, zománcból, dentinből és cementből álló lemezszerű szakaszokból álltak. A lemezek egy sor bütykös bordát alkottak, amelyek a nyelvtől az orcáig minden fogon végigfutottak, mint a modern elefántoknál. A gomphotherák lemezei azonban ritkábbak voltak, mint az élő elefántoké, és a felszínükön inkább lekerekített bütykök voltak, mint a modern elefántoknál található egyenletes bordák. A gomphothereseket a zápfogaik szerkezete alapján két informális csoportra osztják. A trilofodont gomphotheráknak három lemez volt a zápfogaikban, a tetralofodontáknak pedig egy további lemez, összesen négy. Az utóbbi csoport valószínűleg közelebbi rokonságban állt a valódi elefántokkal.
Néhány gomphotheres úgy rágott, hogy az állkapcsát oldalról oldalra mozgatta, ami lehetővé tette az állatok számára, hogy a növényzetet a csúcsos lemezek között őröljék. Bár a legtöbb gomphothera valószínűleg sokféle növényzetből álló vegyes étrendet folytatott, lemezes fogazatuk kifejezetten a miocén korszakban (23 millió és 5,3 millió évvel ezelőtt) a világ ökoszisztémáiban széles körben elterjedt fűfélékkel való táplálkozáshoz alkalmazkodhatott.