Egy-két percig tartott, amíg sok vallási és civil vezető világosan és támogatóan beszélt az orlandói lövöldözésről, mint erőszakos gyűlöletcselekményről, amely kifejezetten leszbikusokat célzott meg, meleg, biszexuális és transznemű embereket célzott meg. E nyilvános nyilatkozatok közül sok – mint például Utah állam alkormányzójának, Spensor Coxnak a nyilatkozata – hihetetlenül erőteljes és megható volt, és az együttérzés mély kútját tárta fel még azok körében is, akik politikai és vallási beállítottságuk miatt egyébként nem tartoznak a hetero szövetségesek körébe, akik az LMBT családok és barátok mellett álltak ki a lövöldözés után.

És ez a támogatás arra is megtanított minket, hogy még sokat kell tanulnunk, miközben együtt dolgozunk az igazságosságért és a békéért. Itt van egy dolog, amin sok hetero szövetségesnek még dolgoznia kell: a helyes rövidítés használata az érintett közösség leírására. Tehát tudjátok: LMBT (némi variációval), nem pedig GLBT.

Itt van, miért fontos, hogy megpróbáld helyesen használni: Ha te egy vallási vagy polgári vezető vagy, aki a #Orlandóról való nyilvános beszéd során a “GLBT”-t használja az LGBT, LGBTQ, LGBTQIA vagy LMBT+ helyett, azzal azt mondod, bármi mással együtt, amit gondolsz, hogy mondasz: “Nem igazán értem az LMBT kultúrát és történelmet, és tényleg nem érdekel, hogy többet tudjak meg”. És ezt azzal mondod, hogy elrontod azt, ami talán a legegyértelműbben azt mondja: “Ismerlek. Látlak téged.” – egy név.

A rövidítés története az LMBT világ utolsó tartós traumájáig nyúlik vissza: az 1980-as és 1990-es évek AIDS-járványáig. Ez idő alatt, mint azt a legtöbben tudják, meleg férfiak és transznemű nők ezrei haltak meg (ahogyan sok hetero- és biszexuális férfi és nő is). Nemcsak a retrovírusos gyógyszerek nem álltak rendelkezésre, amelyek ma a HIV/AIDS-et krónikussá és nem halálos kórképpé teszik, hanem a betegség gyötrelmes útja során hiányzott a tartós, együttérző gondoskodás is. Maguk a meleg férfiak is egymás mellé álltak, ahogyan sok hetero szövetséges is, és sok AIDS-betegnek nyújtottak társaságot, étkezést és bizonyos mértékű ápolást.

Az AIDS-beteg férfiak gondozásának központi, és nagyrészt el nem ismert tényezője azonban a leszbikusok szervezett és lazábban szervezett hálózatai voltak. John-Manuel Andriote, a Victory Deferred című könyv szerzője: How AIDS Changed Gay Life in America (Chicago 1999) című könyvében kifejtette a leszbikusok és a meleg férfiak összefogásának hatását:

Az AIDS általánosságban kiterjesztette a melegek polgárjogi mozgalmát, és a meleg férfiak és leszbikusok közötti szolidaritás olyan szintjét hozta létre, amely korábban nem létezett. A járvány legelső napjaitól kezdve a leszbikusok a meleg testvéreik mellett álltak – akár a betegek ápolóiként, akár Washingtonban lobbizva az igazságos politikákért.

Amint Lillian Faderman történész részletezi, a leszbikusok az 1980-as években vért adtak a meleg férfiaknak, amikor maguk a meleg férfiak ezt nem tehették meg. Az egészségügyi rendszerben navigáltak, gyakran a nemi alapú ápolási rendszerből, ami különleges érzékenységet tett lehetővé számukra a sok orvosi ellátás maszkulinizált, heteroszexista struktúráival szemben. Szerveződtek, hogy élelmet, ruhát és lakhatást biztosítsanak. Mivel a HIV/AIDS miatt oly sok meleg férfi szorult háttérbe, a nők egyre több vezető szerepet vállaltak az LMBT-közösségekben, áttörve a hangsúlyos meleg férfi-sovinizmust, amely gyakran átcsapott nőgyűlöletbe, ami sok leszbikus számára visszafogta a részvételüket a Stonewall utáni szerveződésekben és aktivizmusban.

Mivel maga az AIDS-válság is hozzájárult az LMBT-közösség tartós politizálásához, a nők elkezdték megkérdőjelezni a maszkulinista hatalmi struktúrákat egy olyan közösségen belül, amelynek puszta túlélése az ilyen struktúrák lebontásától függött (függ még mindig). Ugyanakkor, ahogy az AIDS elleni kezelések egyre ígéretesebbé, elérhetőbbé és megfizethetőbbé váltak, maguk a meleg férfiak is egyre inkább felismerték azt a szerepet, amelyet a leszbikusok játszottak a válság enyhítésében. Az 1990-es évek végére tehát a “meleg közösségi központok” országszerte “leszbikus és meleg közösségi központokká” váltak, és általánossá vált a “G” és az “L” felcserélése a standard rövidítésben (valamint idővel a “T” hozzáadása… majd a “Q”… és így tovább).